Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A hétfői kötvényeladások egyik oka az volt, hogy az első forduló után esélyesebbnek tűnő MSZP gazdaságpolitikájában a kormányzati árszabályozásnak várhatóan kisebb szerepe lesz, mint a jelenlegi kormányéban. Ez sokak számára azt jelentette, hogy némely, ma nyomott árú termék, szolgáltatás ára rövid távon emelkedni fog, ami az inflációt esetleg kedvezőtlenül befolyásolja.
Az elgondolás a rövid, két-három éves kötvények esetében még talán megállná a helyét. Persze az ártorzulás miatt kevésbé optimális fogyasztási szerkezet valószínűleg áttételesen egyéb problémákat, például magasabb külkereskedelmi hiányt generál, ami szintén nem kedvező a kötvények szempontjából. A hosszabb papírok esetében viszont kevéssé értelmezhető, mivel előbb vagy utóbb futamidejük alatt a racionalizálás amúgy is bekövetkezne.
Az eladások másik oka az volt, hogy a kormányváltás után a forint árfolyama esetleg kisebb mértékben emelkedik majd (korábbi MSZP-s nyilatkozatokból ítélve), ez pedig a piacon egyre meghatározóbb külföldi szereplők keresletét várhatóan csökkentené a magyar papírok után, ami persze áreséshez vezetne.
Ezen elgondolás legnagyobb problémája, hogy a forint árfolyamát már jelenleg sem a kormány, hanem a független Magyar Nemzeti Bank szabályozza (a rövid távú kamatok változtatásával, áttételesen), az inflációs célkitűzésekkel összhangban. Ráadásul az Európai Unióhoz (EU), valamint a Gazdasági és Monetáris Unióhoz (EMU) való lehető legkorábbi csatlakozás mindkét vezető párt programjának alapja. Ehhez pedig Magyarország és az EU inflációs és bérszínvonalának közeledésére van szükség, amit a forint folyamatos erősödése tesz lehetővé, nagy változással tehát ezen a téren sem számolhatunk.
A tisztánlátást László Csabának, az MSZP pénzügyminiszter-jelöltjének az a nyilatkozata is segítette, hogy a forint évi 2-3 százalékos felértékelődése normálisnak tekinthető. A szakember szerint az EMU-csatlakozás várhatóan 2007-ben következik be, és addig nem tervezik a jelenlegi árfolyamrendszer (a plusz-mínusz 15 százalékos sáv) megváltoztatását.
Így viszont, figyelembe véve a tényt, hogy a forint jelenleg a sávközép felett 12-12,5 százalékon található, a következő öt évre várható átlag 2-3 százalékos felértékelődés meglehetősen nehézkes volna a jelenlegi rendszerben. Az is igaz viszont, hogy az ellentmondás feloldására szolgáló lépéseket a tapasztalatok szerint nem szokták előre bejelenteni.
Mindezek nyomán a múlt hét első óráiban tapasztalt 20-30 bázispontos hozamemelkedés a kötvénypiacon a hét végére 5-10 pontosra szelídült. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy a választások után sem maradunk teljesen izgalmak nélkül - legalábbis az esélyek latolgatása közben megjelent, ám másodrendűvé vált makrogazdasági adatok erre engednek következtetni.
Az államháztartás első negyedéves hiánya (243 milliárd forint) például az éves előirányzat felét súrolja, ami a választási kampány hevességét, a reálbérek 10 százalék feletti növekedési ütemét és a lakáshitel-támogatások értékének exponenciális ütemű növekedését ismerve talán nem is annyira meglepő.
Ezzel párhuzamosan nyilvánosságra hozták az 5,9 százalékos (a várt 6 százaléknál valamivel jobb) márciusi éves fogyasztói árindexet is, amely szintén nem dobogtatta meg a szereplők szívét, hiszen a rövid távú inflációcsökkenés az utolsókat rúgja idén. A bázishatás eltűnése (elsősorban az élelmiszereknél), a magasabb olajár, valamint az erőteljes bérnövekedés ugyanis az inflációs trend rövid távú megtorpanását, megfordulását kényszeríti ki.
Kishonti László
