Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mind az eurózóna, mind az Egyesült Államok gazdasága jól láthatóan túl van a mélyponton. A nyilvánosságra kerülő adatok azonban - ahogy az a fordulópontok környékén lenni szokott - rendkívül tarka képet festenek a gazdaságok állapotáról, s így a befektetők felettébb óvatosak a jelenlegi helyzetet és a várakozásokat illetően egyaránt. Ez tükröződik az euró/dollár árfolyam alakulásában is. A dollár/jen esetében a fundamentumok relatív megítélése nem lehet kérdéses, ugyanakkor olyan mértékben felerősödtek az újonnan bevezetendő japán intézkedésekkel kapcsolatos pletykák és híresztelések, hogy a piac fél a túlságosan határozott short pozíció felvételétől. A most elmondottak jól látszanak a legfrissebb IMM pozicionálási adatokból is: mind az euró, mind a jen esetében maradtak a spekulatív kereskedők a mérsékelt long, illetve a mérsékelt short pozíciónál.
Az Egyesült Államokkal foglalkozó elemzői közösség eközben azzal tölti napjait, hogy folyamatosan felfelé módosítja idei GDP-előrejelzéseit. Néhányan ott tartanak - így például a Deutsche Bank -, hogy 3,5 százalékos növekedést várnak az első negyedévre, holott nem is olyan rég inkább még valahol 0 és 1 százalék között helyezkedtek el a GDP-becslések. Kétségtelen, hogy a friss statisztikák rendkívül pozitívnak tűnnek. A januári kiskereskedelmi eladások autók nélkül számítva 1,2 százalékkal bővültek, a várt 0,3 százalék helyett. Ugyanebben a hónapban az ipari termelés már csak minimális mértékben, 0,1 százalékkal zsugorodott. A munkanélküli-segélyért először jelentkezők számának négyhetes mozgóátlaga 376 ezerre, egyéves mélypontra süllyedt. Ennek kapcsán néhány befektetési bank arra számít, hogy februárban már új állásokat generált a gazdaság.
A kép azonban, mint említettük, nem teljesen egyértelmű. A nagy figyelemnek örvendő, a University of Michigan által készített fogyasztói bizalmi mutató az előzetes adatok szerint hónapok után ismét esett februárban, mégpedig 93-ról 90,9 pontra. A meglepetésszerű esés mögött a részvénypiacok halovány teljesítménye áll, s ez az, ami a legfőbb érvként szolgál a pesszimisták számára. A Wall Streetet kezdi teljesen hatalmába keríteni az Enron-ügy utóhatása, konkrétabban a cégek pénzügyi kimutatásaiba vetett befektetői bizalom rohamos csökkenése. Az elmúlt héten már olyan nagy és tiszteletre méltó nevek is az újságok címlapjára kerültek a könyvelésükről szóló hírek miatt, mint az IBM vagy a General Electric. Elsőként épp e két cég jelentette be, hogy a jövőben részletesebb adatokat szolgáltat az elemzők és a nagyközönség részére, így is erősítendő a piac bizalmát. Elég valószínűnek tűnik, hogy a nagyobb átláthatóság kevésbé agresszív könyveléshez, vagyis magyarul alacsonyabb profitokhoz vezet majd.
A részvénypiacot kezdi valamelyest nyomasztani a gazdaság vártnál gyorsabb feltámadása is (már ha tényleg erről van szó, s nem csak a készletek feltöltéséről). Amint arra Guynn, az atlantai Fed elnöke is felhívta múlt heti beszédében a figyelmet, a monetáris politikának az eddiginél jobban résen kell lennie, a gazdaság helyzete ugyanis nagyon gyorsan változik. A már idézett Deutsche Bank ezzel összefüggésben már júniusra várja az első kamatemelést. Mások, mint például a Morgan Stanley, a 19 éves mélyponton lévő kapacitáskihasználtságot és a stabil vagy éppen csökkenő inflációs mutatókat idézve, továbbra is leghamarabb a harmadik negyedévre várnak szigorítást.
Az eurózónában a közelmúlt nemzeti üzleti bizalmi és aggregált beszerzési menedzserindexei után a termelési adatok is arra utalnak, hogy a mélypont már a múlté. Habár a decemberi francia ipari termelés a maga 0,9 százalékos csökkenésével csalódást okozott, a német és az olasz ipar egyaránt a vártnál jobban teljesített az év utolsó hónapjában (1,7, illetve 1,6 százalékos növekedés). Éppen ezért a piac egyre bizonytalanabbá válik az európai monetáris politikával kapcsolatban: az előrejelzések nullától 75 bázispontig terjedő lazítást jósolnak 2002-re. A következő, március 7-ei ECB-ülésről konszenzus kialakulására majd csak ezen a héten számíthatunk, amikor már ismertté váltak az előzetes német és olasz inflációs adatok, valamint a legfrissebb M3-statisztikák. Cikkünk készültekor az olasz számok már megjelentek: a tizenkét városban mért áremelkedés éves üteme tovább emelkedett, 2,5 százalékra. Pénteken hatból két német tartomány publikált kedvező számokat, a másik négy ma teszi közzé adatait. Végül a monetáris adatok szerdán jönnek majd ki. A lényeg az, hogy a piac és valószínűleg az ECB is látni akarja, hogy a januári magas infláció mennyire gyorsan csillapul le, s így mennyire képes vagy képtelen a várakozások befolyásolására.
Japánban eközben továbbra is naponta változó elképzelések látnak napvilágot a kormány készülő deflációellenes csomagjáról. A legutóbbi hírek szerint szerdán lehet számítani hivatalos bejelentésre ebben az ügyben. A kormány által felállított és a bankok kereszttulajdonlásainak felvásárlására hivatott alap már egy hete működik: nyilván ennek is köszönhető a Nikkei relatív stabilitása. A baj az alappal az, hogy míg a bankok 20 ezer milliárd jen értékű részvénycsomaggal rendelkeznek, az alap tőkéje mindössze 2 ezer milliárd (bár tervezik a tőke megduplázását). Arról viszont még nagyon heves vita zajlik, hogy kapjanak-e a bankok friss állami tőkeinjekciót vagy sem. Egyelőre annyi derült ki, hogy ha lesz is ilyen akció, arra április, vagyis az új költségvetési év kezdete előtt nem kerül sor. A jegybank és a pénzügyminisztérium vezetőjének találkozójáról kiszivárgott információk szerint a bank hajlandó lenne nagyobb mennyiségű állampapír vásárlására, amennyiben a kormány elszánja magát a feltőkésítésre. Az egészből a piac mindenesetre egyelőre annyit lát, hogy a japán döntéshozók ismét sokat beszélnek és keveset cselekszenek. Agresszív jeneladásba ennek ellenésre nem mernek belekezdeni, mert ki tudja, hátha mégis lépnek egyszer valamit.
Gy. M.
