Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az úgynevezett hagyományos vegyes biztosítási módozatok - amelyeknél az életbiztosítást befektetéssel kombinálják - hozamai az utóbbi években megtartották a befizetések reálértékét - derül ki a hét biztosítótársaságtól származó adatokból. Az éves hozamok az év/év inflációval összevetve azt mutatják, hogy a társaságok egy-két százalékos reálkamatot értek el az elmúlt években. (A tényleges hozamokba beszámít a garantált kamat is, bár az ügyfelek az éves értesítőkben egyes cégeknél csak az ezen felüli részről kapnak tájékoztatást.)
E korszerűnek mondott biztosítások alig egy évtizedes múltra tekintenek vissza.
Hozamadatok több esetben csak 1994-től léteznek, ezekből látható, hogy a biztosítás erősen inflációs körülmények között is stabil és reálkamatot biztosító megtakarítási forma volt. Célja persze nem feltétlenül a magas hozamok elérése, inkább a hosszú távú - a jövedelem vagy a tőke csak kisebb hányadát igénylő -, értékálló, stabil megtakarítás.
A biztosításokon elérhető hozamok a lapunk által megkérdezett társaságok szakemberei szerint nem jelezhetők előre, évtizedes távlatokban pontos elemzés aligha készíthető. Némi támpontot az állampapírok hozama jelenthet, hiszen az ügyfelek pénzét (a befizetések úgynevezett díjtartalék részét) a biztosítók elsősorban ebben tartják, igaz, a vonatkozó törvény egyéb lehetőségeket is megenged. A hozzáértők az inflációval együtt csökkenő, de ezt minden évben egy-két százalékkal meghaladó hozamot valószínűsítenek hosszú távon is. Néhány társaság üzletkötői különféle táblázatokkal és grafikonokkal traktálják ügyfeleiket, de ezek inkább csak elméleti fejtegetésekhez szolgálhatnak alapul, fix számok alapján készülnek. A valóság a változó, csökkenő, de még mindig magas inflációs környezet.
A biztosítók megítélésénél fontos szempont a pénz forgatása során elért bevételből a visszajuttatott hozam mértéke. Ez legalább 80 százalék kell legyen, de sok társaság ennél többet nyújt ügyfeleinek a nyereségből. Az ÁB-Aegon például a költségek levonása után 100 százalékos hozamvisszaadást garantál. Ilyenkor persze érdemes górcső alá venni a többi biztosító költségeit is, bár az összehasonlítás az olykor előre nem ismert mértékű levonások miatt kissé nehézkes. Mivel a biztosítók hosszú távon nem tudnak egymást jelentősen felülmúló eredményeket produkálni, a visszajuttatott hozam mértéke nem elhanyagolható tényező.
A jelenlegi szabályozás szerint a tíz évnél hosszabb szerződések után az éves díj húsz százalékáig, de legfeljebb ötvenezer forintig adókedvezmény vehető igénybe, így ez is beszámítható a hozamba. A biztosítások díját is befolyásoló - tehát beépített - garantált kamat pedig elsősorban alacsony, 1-2 százalékos infláció esetén érdekes, hiszen értéke ma 2-4 százalék között szóródik. Korábban az 5,5 százalék sem volt ritka, például a Nationale Nederlanden is ennyivel dolgozott, de a javuló gazdasági környezet miatt a biztosítók a csökkentés mellett döntöttek. A díjak alacsonyabbak, ha egy biztosító magasabb garantált kamatot használ (hiszen akár a diszkontálásnál, ilyen esetben magasabb az előre odaadott hozam, így ez mindenképp előnyös). Többek között ezért is lehet eltérés két cég egyébként azonos módozata között. A vegyes biztosítások futamideje pár évtől akár 45 évig is terjedhet.
Más befektetésekkel az életbiztosítás nehezen vethető össze. A kis összegű és rendszeres megtakarítások bankszámlákon, nyugdíjpénztárakban, esetleg egyes nyílt végű befektetési alapokban gyűjthetők még össze, bizonyos esetekben azonban csak bosszantóan alacsony kamat mellett. A biztosítás nem likvid termék, vagyis nehéz pénzzé tenni. Nemcsak nehéz, általában nem is érdemes a futamidő lejárta előtt felbontani a szerződést, mivel ekkor az ügyfél vagy nem kap vissza semmit a befizetéseiből, vagy csak nagyon keveset (ezt a visszavásárlási táblázatok mutatják).
Így biztosítás csak azoknak ajánlható, akik jól átgondolták, hogy a következő tíz-húsz évben kisebb-nagyobb tartalék gyűjtése céljából hajlandók rendszeresen díjat fizetni. A hagyományos vegyes életbiztosítás célja az anyagi biztonságról való gondoskodás, és nem a meggazdagodás, nem is érdemes a jövedelem néhány százalékánál többet fordítani rá. A hagyományos rendszeres díjas vegyes életbiztosítás nem alternatívája más tőkebefektetéseknek, inkább speciális megtakarítási igények kiszolgálására alkalmas termék. Persze a választható kiegészítő szolgáltatások - a kockázati rész, a rokkantság, betegség esetén járó kiegészítők stb. - sem elhanyagolhatóak, hiszen mégiscsak biztosításról van szó.
Vigh György Zsolt
