Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ha az állampapírpiacot inverz hozamgörbe jellemzi, természetes - feltéve persze, hogy a görbét kialakító piaci várakozások többé-kevésbé megalapozottak -, hogy az idő múlásával a görbének laposodnia kell. Az inverz görbe ugyanis hosszabb távra a rövid futamidejű papírok hozamának csökkenését jelzi előre. Ettől persze akár a hosszabb papírok hozamszintje is csökkenhet, mindenesetre - ha a várakozások beigazolódnak - a rövid hozamok csökkenésének üteme nagyobb kell hogy legyen a hosszabb papírok hozamcsökkenési üteménél.
Az inverz hozamgörbe általában átmeneti jelenség, a viszonylag gyorsan lezajló pozitív változások (infláció- és kamatcsökkenés) indikátora. Ez persze nem zárja ki, hogy akár éveken át is inverzitást mutasson a görbe, mint ahogy most a magyar állampapírok piacán is többéves múltra visszatekintő jelenségről van szó. Mindazonáltal ha a rövid hozamok valóban tartósan csökkennek, a hosszú papíroké egy idő után már csak azért sem tud ezzel az ütemmel lépést tartani, mert a hozamoknak van egy alsó korlátjuk. Abszolút értelemben ez a nulla, gyakorlatilag azonban - már csak a más országok piacai által támasztott verseny hatására is - nyilván efölött is van olyan szint, amelyet bármilyen kedvező körülmények között sem lehet átlépni. (Itt érdemes megjegyezni - bár a felvetés jelenleg elméleti -, hogy hozamemelkedés esetén felső korlát nincs.)
A hazai piacon a közelmúltban lezajlott nagymértékű hozamcsökkenés következtében tehát törvényszerű, hogy a hozamgörbének laposodnia kell (feltéve persze, hogy a csökkenés marad a tendencia). Ez természetesen csak egy hosszú folyamat fő trendjét tekintve törvényszerű, bár a múlt héten a jelenséget rövid távon is megtapasztalták a piaci szereplők. A hozamgörbe rövid oldalán (az éven belüli lejáratoknál) ugyanis csökkenés, míg a hosszú oldalon (az éven túli lejáratoknál) határozott növekedés volt megfigyelhető.
A rövid hozamok csökkenése azt is jelzi, hogy a piaci szereplők kedvező januári inflációs mutatóra számítanak (a KSH pénteken teszi közzé az adatot). Bár a január inflációs szempontból hagyományosan erős (magas értéket produkáló) hónap, ez a jellegzetesség is változhat. Egyre kevesebb ugyanis a múltbeli beidegződéseket tükröző újévi árváltozás, az árak egyre inkább folyamatosan, lassan, s nem kitüntetett naptári időpontok szerint, hirtelen változnak. Így a kieső magas tavalyi értékhez képest (1,5 százalékos havi index) javulás várható, ami az év/év mutatónál újabb negatív rekordot valószínűsít (arról már nem is beszélve, hogy tavaly a februári adat is 1,4 százalékos volt). Ennek fényében nem zárható ki az sem, hogy a jegybank ismét csökkenti az alapkamatot, annál is inkább, mert a forintot a jelek szerint nem fenyegeti az érdemi gyengülés veszélye.
Az irányadó kéthetes jegybanki kamat és a három hónapos hozamok közötti ollóból ítélve sem elképzelhetetlen egy újabb kamatvágás. Míg az előbbi 9 százalékos, az utóbbi - a múlt heti elsődleges piaci adatok alapján - a jegybanki kötvénynél 8,52, a diszkontkincstárjegynél pedig 8,49 százalék volt. A különbség tehát hozzávetőleg fél százalékpontra rúg, ami nem kevés. (Bár most gyakorlatilag nincs különbség a két instrumentum hozama között, nem árt tudni, hogy a jegybanki kötvény szerepe fokozatosan csökken, kibocsátási volumene mostanság a fele a diszkontkincstárjegyének - sokáig ez éppen fordítva volt.)
Talán a kamatcsökkentési várakozás is szerepet játszhat abban, hogy a vevők kissé elhanyagolták az éven túli államkötvényeket, sőt a piacon inkább az eladók domináltak. Bár a csütörtöki kötvényaukciókon a benyújtott ajánlatok volumenét illetően aggodalomra nem volt ok, a vevők mértéktartó árakon pályáztak. Mindkét papírnál a másodpiaci ársáv gyengébbik széléhez közeli hozamokon keltek el a papírok. A háromévesnél ez konkrétan 7,49, míg a tízévesnél 6,88 százalékos átlaghozamot jelent. Az utóbbinál ehhez hozzátartozik, hogy a kibocsátó megemelte az eredetileg felkínált mennyiséget, így 20 helyett 25 milliárd forintnyi papírt osztott szét a befektetők között.
Ádám Zsigmond
