Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A február 6-ig eltelt egy év alatt számottevő különbségek alakultak ki az egyes, részvényekbe nagyobb arányban, a Bamosz {Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége} irányelve szerint átlagosan legalább 50 százalékban fektető nyílt végű befektetési alapok hozamai között. A legmagasabb (az Aegon Részvény Alap) és a legalacsonyabb hozamú alap (a Hunnia Részvényindex Alap) között több mit 21 százalékos különbség volt. (Megjegyzendő, hogy az utóbbi a RAX index értékét kell hűen kövesse, tehát kezelőjének meg volt kötve a keze.) Hasonló a kép akkor is, ha az utolsó fél év, netán az utolsó két év adatait figyeljük meg vagy a nemzetközi részvényalapokat vizsgáljuk (az alapok elért hozamairól lásd táblázatunkat a 16. oldalon).
A hozamokban kialakult különbség oka elsősorban nyilván az eltérő befektetési stratégiában keresendő. A részvénypiacon az egyes papírok teljesítménye valóban rendkívül különböző volt, míg a legnagyobb húzópapírok (főleg az OTP és a Richter) emelkedtek, addig számos kisebb forgalmú részvény ára stagnált vagy számottevően visszaesett. Így azok az alapok, amelyek sokféle részvényt próbáltak összevásárolni, szükségképpen rosszabbul jártak, mint azok, amelyek csak a legnagyobbakra koncentráltak.
A kisebb és nagyobb tőzsdei társaságok papírjainak hozamkülönbségét szemlélteti a BUX és a RAX (a részvénybefektetési alapok portfólióindexe) különbsége is. E kettő között majdnem akkora az eltérés, mint a skála két szélén elhelyezkedő két alap között. Természetesen az is sokat számított, hogy melyik alap mikor vásárolt be vagy adott el.
A kisbefektetők jelenleg azonban nem igazán tudhatják, hogy alapjuk hozama miért éppen annyi, amennyi, mivel az alapok összetételéről csak félévente, és akkor is több (2 vagy 4) hónapos késéssel értesülhetnek a kötelező jelentésekből. (Kivétel ez alól az a néhány alapkezelő, amely hírlevelében ma is közzétesz havi rendszerességű portfólióadatokat.) Ha például a részvénypiac stagnál, és egy fellendülésben bízva egy adott alapba fektetjük a pénzt, általában nem fogjuk pontosan tudni, hogy az alap mennyire fogja kivenni részét a fellendülésből. Lehet, hogy igen, mert éppen tele van részvényekkel, de az is lehet, hogy alig, mert az alapkezelő döntése alapján éppen csökkentették benne a kockázatosabb portfólióelemeket. (A dolgot tovább bonyolítja, hogy egyes alapkezelők minimális részvényhányadot is kikötöttek az alapkezelési szabályzatban.)
A helyzet az új tőkepiaci törvénynek köszönhetően részben rosszabbodni, részben javulni fog. A törvény ugyanis 10, illetve a likvidebb papírok esetén 15 százalékra emelte azt a korlátot, amely szerint csak a tőke 5-5 százaléka fektethető egy-egy részvénybe. Így még inkább eltérhet egymástól az alapok összetétele, mint eddig, hiszen ha kevesebb számú részvénnyel is fel lehet tölteni egy alapot, lehet, hogy az egyik ilyenekkel, a másik amolyanokkal teszi majd ezt. A hozamkülönbségek pedig eme döntések későbbi sikerétől vagy kudarcától függően igencsak megnőhetnek. Ráadásul eltörölték a minimálisan állampapírban (likvid eszközökben) tartandó tőkére vonatkozó, eddigi 15 százalékos előírást is.
A törvény egy másik oldalról azonban könnyít a befektetők helyzetén, mert előírja az alapkezelőknek, hogy minden hónap végéről készíteniük kell egy portfóliójelentést, amelyet tíz forgalmazási napon belül ki kell függeszteni a forgalmazóhelyeken. Így az eddiginél jóval kisebb késéssel nyomon követhető lesz, hogy az alap tőkéjének mekkora hányadát tartotta részvényben, egyéb portfólióelemekben, folyamatosan nyomon követhető az alapkezelő stratégiája. Az, hogy a részvénypiac merre megy, persze már egy másik kérdés.
E. J.
