Elmúltak az eufória kiváltotta heves ármozgások az állampapírpiacon, a múlt hetet már higgadt hozamalakulás jellemezte. Így volt ez annak ellenére, hogy hétfőn - az idén már másodszor - kamatot csökkentett a jegybank, méghozzá mindjárt fél százalékponttal, azaz az alapkamat immár 9 százalék. Az állampapír-piaci reakciók teljességgel igazolták azt az elméletet, amely szerint a szokottnál nagyobb kamatcsökkentési várakozás épült be az árfolyamokba (NAPI Gazdaság, Befektető, 2002. január 21., 15. oldal), hiszen a hír hatására egyáltalán nem indult csökkenésnek az állampapírok hozamszintje. Még a legrövidebb, így elméletileg a jegybanki kamatokra legérzékenyebben reagáló három hónapos futamidőt sem érintette a dolog.
Nemcsak a referenciahozamokból látszik mindez, az elsődleges piacon történtekből is. A három hónapos kötvények hétfői - tehát a csökkentés híre előtt tartott - jegybanki aukcióján 8,72 százalék volt az átlag, míg a másnapi diszkontkincstárjegy-aukción 8,75 százalék. Ezek az értékek jelentősen az új jegybanki kamat alatt vannak, így a három hónapos hozam további csökkenése már indokolatlanul nagy mértékű inverziót jelentett volna a hozamgörbén. Másképpen fogalmazva, a jegybank részéről az árral szemben úszást jelentett volna, ha nem, vagy csak kisebb mértékben csökkent kamatot. Annál is inkább, mivel a forintárfolyam változatlanul igen közel van a sáv erős széléhez, s az inflációs mutató is kedvező, e téren a jövőt illetően is optimizmus mutatkozik.
A piac tehát elfogadta a jegybanki lépést, s beérte a fél százalékpontos csökkentéssel. Az ugyanis, hogy a kamatvágás nem adott újabb lökést a hozamok csökkenésének, jelzi, hogy egyelőre kevesen gondolnak további kamatcsökkentésre. Ez már csak azért is logikus, mert általában csak negyed százalékponttal szokták megkurtítani a kamatot, most pedig ennek duplájáról szólt a döntés. A jegybank tehát most nem az óvatos kis lépések, hanem a határozottság taktikáját követte, amire, tegyük hozzá, minden oka megvolt. A kéthetes jegybanki betétnél az új kamatláb talán vissza is fogta az érdeklődést.
A lejáró állomány kevesebb mint a felére rúgott a múlt heti betételhelyezés, ami mintegy 30 százalékos csökkenést okozott a teljes állományban.
Némiképp tehát megnyugodtak a kedélyek az állampapírpiacon, a közelmúltban lezajlott elemi erejű csökkenés után a hozamok beálltak egy reális szintre. Ami a realitást illeti, a piaci szereplőknek számolniuk kell azzal, hogy innen - bármily jók is a makrogazdasági mutatók - túl tág tere nincs a hozamcsökkenésnek, ezért ilyesmire (s az ezzel járó árfolyamnyereségre) most illúzió lenne számítani. Egyszerűbben szólva, a fák nem nőnek az égig.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne fantázia a magyar állampapírokban akár a külföldiek számára is, hiszen a hőn áhított uniós csatlakozás esetén még mindig van némi elérhető hozamtöbblet. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy - legalábbis főszabályként - minden jelentősebb hozamcsökkenés után csökken az uniós és a magyar hozamszint különbsége is. Az uniós hozamoknak ugyanis hosszú távon sincs érdemben hová csökkenniük.
A stabilitás ellenére a múlt héten tartott két kötvényaukció annyi meglepetéssel szolgált, hogy az Államadósság Kezelő Központ mindkét papírból megemelte a kibocsátott mennyiséget. Az eredeti felajánláshoz képest a hároméves papírból névértéken 10, míg az ötévesből 5 milliárd forinttal több került a befektetőkhöz. Figyelemre méltó, hogy ilyen körülmények között alakultak ki az aukció előtti piaci helyzetnek megfelelő hozamok, azaz a rövidebb kötvénynél a délelőtti árjegyzési centrumnak megfelelő ár.
A hosszabb papír egy új sorozat (2007/D), amely az új kibocsátási szokásnak megfelelően immár éves kamatfizetésű. Kamata a piaci optimizmust tükrözi, évi 6,25 százalék. Futamideje alapján a 2006/E és a 2009/B között helyezkedik el, ha a durationt (átlagos futamidőt) vesszük figyelembe, érdekes módon az utóbbihoz jóval közelebb. Az első aukción elért 6,87 százalékos éves hozam nagyjából a két említett kötvény másodpiaci hozamszintjének középértékére esik.
Ádám Zsigmond
