Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A több mint hat évig működő korábbi árfolyamrendszert a Magyar Nemzeti Bank - évek óta először komollyá váló - antiinflációs céljai miatt változtatta meg, remélve, hogy a forint erősödése segíti majd az infláció letörésében. A korábban a külső egyensúly finanszírozható hiányát és a kiszámíthatóságot célzó jegybanki politikát aktívabb és agresszívebb, az árszínvonalat jobban befolyásolni kívánó gyakorlat váltotta fel.
Az új politika egyik kiindulópontja az úgynevezett Balassa-Samuelsson-hatás, amely szerint egy felzárkózó gazdaságban elkerülhetetlen a külkereskedelmi forgalomba kerülő és ott árazódó, valamint a belföldön előállított és ott felhasznált javak és szolgáltatások közti folyamatos árarány-átrendeződés. Az utóbbi javak és szolgáltatások árai hajlamosak magasabb dinamikát mutatni, mint az előbbiek, automatikusan emelve az inflációt és felértékelve a deviza reálárfolyamát. Amennyiben azonban a devizának van tere az erősödésre, ez az átrendeződés úgy történik meg, hogy a külkereskedelmi forgalomba kerülő javak árai forintban akár csökkennek is, lefelé nyomva az átlagos árszínvonal-emelkedés mértékét.
A felértékelődő árfolyam a lassuló inflációnak nem pusztán eszköze, hanem következménye is. Amennyiben az európai összehasonlításban alacsonynak mondható hazai ár- és bérszínvonalnak a közös valutában kifejezve közelednie kell az európai uniós átlaghoz, a belföldi árnövekedés azonban lelassul, akkor ez az alkalmazkodás csak a nominális árfolyam erősödésén keresztül valósulhat meg.
A forint tavaly egy nyári, átmeneti gyengülést leszámítva végig erős volt, érdekes módon a szeptember 11-i terrortámadás sem rengette meg olyam mértékben, mint amire sokan számítottak. A széles sávban kétségtelenül volatilisabb forint ugyanakkor segített felfogni a kívülről jövő sokkok hatását. Bár a hivatalos inflációs célt 2002 decemberére hirdették meg, mindenki megnyugodva veheti tudomásul, hogy 2001 végére az árszínvonal-változás üteme az MNB számításainál is jobban alakult, talán a 7 százalékot sem éri el.
Ennek alapján bizakodhatunk a 2002. decemberi célkitűzés, a lehetőleg 4,5 százalékos, de maximum 5,5 százalékos infláció teljesülésében is. (A 2001-es inflációcsökkenés a kieső magas élelmiszer- és benzinárindexek miatt egyébként amúgy is kódolva volt, ebben az erősödő forint vajmi kevés szerepet játszott, sőt, a remélt átgyűrűző hatásoknak egyelőre csak igen halvány nyomait lehet látni az árindexekben.)
Általános meglepetésre az erős devizának nem volt kimutatható hatása a külső egyensúlyra, amely - a világgazdasági lassulással együtt járó készletleépítések következtében - minden korábbi elemzői várakozást meghazudtolóan jó egyenleggel zárja az évet.
Sávnyitás vagy -eltolás?
A 2002-es évet további erősödéssel kezdte a forint. A kezdeti lelkesedés után először ismét átlépte a 12 százalékos szintet, beindítva az egyébként pletykaéhes piac rendkívül színes fantáziáját. Az erős sávszél felé közeledve néhányan további sávnyitásra, mások a sáv közepének módosítására, megint mások sávon belüli jegybanki intervencióra fogadnak. Melyik verzió reális?
A gazdaságpolitika célja a mielőbbi, lehetőleg 2004-es európai uniós, majd egy remélhetőleg 2006-os monetáris uniós csatlakozás. Ez utóbbihoz - többek között - 2004-re alacsony, európai szintű infláció szükséges. A cél kétségkívül ambiciózus, különösen annak fényében, hogy az európai uniós harmonizáció jegyében egy sor olyan intézkedés szükséges, amelyek további nyomást fejtenek ki az árszínvonalra (energiaár-arányok kiigazítása, csatornadíj emelése, környezetvédelmi kiadások növelése és ezen költségeknek a termelői és fogyasztói árakban való elismertetése). Mindezt ráadásul a csatlakozás szempontjából pont a legkritikusabb 2003-2004-es években.
Ilyen körülmények között a célok elérése csak a forint árfolyamának erősítésén, a Balassa-Samuelsson-hatás kihasználásán keresztül mehet végbe. Az erős forint ugyanakkor, mint fentebb láttuk, az alacsony inflációnak nem csupán feltétele, hanem következménye is. Árszínvonalunk most körülbelül fele az Európai Uniós átlagnak, s ebben lassú, de határozott felzárkózásra lehet számítani. Ez a több évtizedes folyamat, amely a nyolcvanas évek közepén csatlakozott Portugália és Spanyolország esetében még most is tart, EMU-tagságunk alatt majd csak magasabb infláció mellett mehet végbe. Amíg azonban az európai közös pénzt nem vezetik be Magyarországon, van lehetőség arra, hogy az árszínvonal-igazodás a forint erősödésén keresztül történjen.
Ha jön az ERM2
Az EMU-tagság előestéjén az ország belép a második európai árfolyam-mechanizmusba (ERM2), és a jegybanknak vállalnia kell, hogy a hazai fizetőeszközt két esztendőn keresztül egy középárfolyamhoz képest plusz-mínusz 15 százalékos (tehát a jelenlegivel megegyező) szélességű sávban tartja. Ezt a sávközepet az euróhoz képest ezen időszak alatt egyoldalúan nem értékelheti le. Kérdés, hogy az ERM2-höz való csatlakozás időpontjában mi lesz az árfolyamsáv közepe. Mivel a paritásnak (sávközépnek) egyensúlyinak kellene lennie, legegyszerűbb, ha azt aktuális piaci árfolyam szintjén határozzák meg, különösen akkor, ha a kérdéses időszakban az árfolyam viszonylag stabil.
Feltételezhetjük, hogy ez a piaci árfolyam lényegesen eltér majd a mostani sávközéptől, sőt, egészen közel lehet az erős széléhez. Így az árfolyam-mechanizmushoz való csatlakozás együtt jár az árfolyamparitás felértékelésével (a sáv eltolásával), ami az eltolt 15-15 százalékos sávban további nominális felértékelődésnek adhat teret. Nyilvánvalóan mindez akkor és csak akkor valósulhat meg, ha a Magyar Nemzeti Bank inflációs célkitűzése 2002-ben és azután is teljesül, és a forintot a fizetésimérleg-tételek pillanatnyi áramlásán kívül az árszínvonal-konvergencia természetes ereje is az erősödés felé tolja.
Önbeteljesítő jóslatok
A pénzügyi piacok viszont nem ilyen kiszámíthatóan működnek. Ha egy esemény a jövőben előreláthatólag megtörténik, akkor az a rá való spekuláció felerősödésén keresztül akár azonnal bekövetkezhet. Ha a piac hisz az alacsony inflációban és az árszintigazodásban, akkor megéri már most forintot venni, illetve a hazai forrásfelvevőknek érdemes már most devizában eladósodni. Ez a jelenség - az egyébként kedvező fizetésimérleg-folyamatok mellett - 2002 első napjaiban is megfigyelhető. A forint és vele együtt az összes, alacsony inflációjú kelet-európai ország devizája, azaz a zloty, a cseh és a szlovák korona folyamatos felértékelődési nyomás alatt van.
Jelenleg elemzések születnek, pletykák terjednek arról, mit tehet a Nemzeti Bank azért, hogy megállítsa a forinterősödést és végül milyen árfolyam-stratégiát fog majd a napokban követni. A jegybankot viszont ilyen kedvező külső egyensúlyi pozíció mellett az erős forint nem kell hogy túlságosan zavarja. Egyedül az árfolyam volatilitásának kell elég alacsonynak lennie, hogy ne csökkentse a monetáris politika antiinflációs küzdelmének hatékonyságát.
Ha az erősödés átmeneti, akkor a jegybanknak nem kell sok mindent csinálnia, a forint magától gyengül. Ha viszont a forint helye nem az MNB által az inflációs célok szempontjából minimum kívánatosnak tartott 255 forintos szinten, hanem attól a paritáshoz képest 4 százalékkal lejjebb van, el kell-e most tolni a sávot?
Ez alighanem elhibázott lépés lenne, mert így egy kevesebb mint egy éve működő rendszert változtatna meg, amely egy hat évig jól és kiszámíthatóan működő rendszert váltott fel. Ha a jegybank két-három heti felértékelési nyomásra is az árfolyamparitás felértékelésével vagy a sávszél eltolásával reagálna, a piaci szereplők azt gondolhatnák, hogy ugyanezt teszi majd a másik irányba, ha egyszer három hétig valamilyen szerencsétlen események folytán éppen a gyenge oldalon lesz a fizetőeszköz.
Természetesen ha a forint a sáv széléig erősödik (erre vonatkozó spekulációk is vannak), a jegybanknak devizavétellel interveniálnia kell, majd az így a gazdaságba kerülő forintmennyiséget a már jól megszokott módon sterilizálnia szükséges. A sterilizációnak költségei vannak, de még mindig kisebbek, mint amennyit akkor kellene fizetni, ha az intézményrendszerünk és a gazdaságpolitikai célok nap mint nap változnának.
A sáv két széle azért van, hogy azokon túl ne erősödjön és ne gyengüljön a forint. Az erős oldalon a jegybank korlátlan mértékben tud interveniálni, az azt követő sterilizáción elszenvedett vesztéségét meg majd megtéríti a költségvetés. A többit feltehetően majd az ERM2-csatlakozáskor ráérünk átgondolni.
Duronelly Péter
