Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A hitel felvétele előtt érdemes részletesen feltérképezni a piaci kínálatot, hiszen az egyes hiteltermékeknek számos előnyük és hátrányuk van. Triviálisnak tűnik, de mindenekelőtt érdemes eldönteni, hogy mi a hitel célja, illetve annak értéke, hiszen ettől függhet, milyen hitelt érdemes igénybe venni.
Az eldöntött hitelcél és összeg, illetve a havonta vállalható legmagasabb törlesztőrészlet ismeretében meg is kezdődhet a célnak legmegfelelőbb termék kiválasztása. Kis összegeknél például praktikusabb lehet folyószámlahitel felvétele áruvásárlási kölcsön helyett, nagyobb összegű és csak lassan törleszthető hitelnél pedig a személyi kölcsönnél előnyösebbnek mutatkozik a - körülményesen felvehető, de sokkal kedvezőbb kamatozású és a legtöbb banknál hosszabb futamidőre is kérhető - általános jelzáloghitel. Hitelvizsgálat nélkül pedig legegyszerűbben a lombardhitelt lehet felvenni. (A különféle kölcsönök legfőbb előnyeiről és hátrányairól lásd táblázatunkat.)
A típus kiválasztása után fontos lépés a hitel árának kiderítése, persze ebben az első lépést még a hiteltípus kiválasztásánál kell megtenni, mivel az egyes fajták kamatai között akár 20 százalékpont körüli eltérés is lehetséges. A kiválasztott hiteltípust - például személyi kölcsönt - már érdemes egészen közelről megvizsgálni, hiszen a bankok ajánlatai - bár nagy vonalakban hasonlók - árukban is jelentős eltéréseket mutathatnak.
Noha a bankok kötelesek közölni az úgynevezett teljeshiteldíj-mutatót (THM-et), de ez, bár összességében jó iránymutató az egyes ajánlatok árának összehasonlításakor, neve ellenére nem tartalmaz minden költséget. Például nem foglalja magában a menet közben felmerülő kiadásokat vagy a törvényben ide nem értendő díjakat. A THM-et nem lehet értelmezni rulírozó hitel esetén, illetve nem kell kiszámítani a jelzáloghiteleknél.
A bankok egyébként sokszor alacsony kamataikat reklámozzák, miközben szemérmesen hallgatnak a magas kezelési költségről. Más esetben - például a jelzáloghitelnél - az alacsony kamat mellett a hitelkérelemhez kapcsolódó közjegyzői, ingatlan-értékbecslési és a hitelbefogadáshoz kapcsolódó díjak teszik borsossá a kezdeti költségeket.
Az ár mellett legalább ilyen fontosak a hitelhez kínált módosítási és törlesztési lehetőségek, hiszen az előtörlesztés - bár a legtöbb bank viszonylag magas külön díjat számol fel érte - számottevő megtakarítással járhat. Nem árt kipuhatolni, hogy átmeneti fizetésképtelenség esetén a bank milyen szokásos eljárást követ, van-e türelmi idő, vagy adnak-e lehetőséget a hitel átütemezésére. Esetleg már a kezdést is segítik-e moratóriummal, vagy a - bizonyos jelzálogtermékeknél nemrég bevezetett - könnyített kezdeti törlesztőrészlettel támogatja-e a bank az ügyfeleit.
Figyelembe kell venni a havi törlesztés nagyságát is, hiszen azt a bankok is a jövedelem harmadában limitálják, bár magas keresetűeknél akár a jövedelem felét is meghaladhatja ez az arány. Mindenképp érdemes figyelembe venni valamennyi futó hitelt, s ezekkel együtt meghatározni a még vállalható törlesztőrészletet.
Ha minden paraméter adott, akkor lehet hiteljelenérték-számítást végezni. A hitelek jelenértékének kiszámítása csak az adott időpillanatban érvényes kondíciók szerint lehetséges, és a szerződés bármilyen módosítása vagy a diszkontálásnál használt kamatok változása új számítást tesz szükségessé.
A jelenérték-számítást végezhetjük állampapír-referenciahozamokkal is. Itt a kifizetett és a kamatlábbal csökkentett (diszkontált) törlesztőrészleteket és a felvett hitel összegét vetjük össze. E szerint a hitel jelenértéke egyenlő: a (változatlan) törlesztőrészletek jelenértékeinek összege, plusz a havi részleteken felül jelentkező költségek, mínusz a felvett kölcsön összege. Így megkapjuk a hitel teljes árát, azaz megtudható, hogy nominálisan mibe kerül az adósnak a bankhitel.
Egymillió forintos személyi kölcsönnél egy ajánlat szerint a bank 36 hónap alatt 1,566 millió forintot kasszíroz ügyfeleitől. Tehát a költség 566 ezer forint. A jövőbeli kiadásokat azonban egy irányadó kamatlábbal - leginkább az állampapírok hozamával - kell diszkontálni, amely tükrözi az adott pillanat inflációs várakozásait is, így iránymutatóként alkalmas annak megítélésére, hogyan változik a forint vásárlóereje. Inverz hozamgörbe - azaz a csökkenő hosszú távú hozamok - esetén csökkenő infláció várható. Az évi 566 ezer forintos törlesztést az augusztusi állampapír-referenciahozamokkal csökkentve azt kapjuk, hogy a hitel árának jelenértéke 513 ezer, 469 ezer és 431 ezer forint, azaz összesen 1,413 vagyis a hitel költségének jelenértéke 413 ezer forint.
A jövőbeni pénzáramlások jelenértékének kiszámításához egy másik - nem épp tankönyvi - lehetőség az inflációs előrejelzéssel való diszkontálás. Ha nincs rendelkezésre álló - legalább a hitellel egyenlő - megtakarításunk, akkor nincs alternatívánk, hogy az összeget befektessük és hitelt vegyünk fel, vagy pedig elköltsük. Idén 11, jövőre 7, 2003-ban pedig 5 százalékos inflációval számolva 510 ezer, 477 ezer, illetve 454 ezer forint a törlesztőrészletek jelenértéke, vagyis ennyivel ér kevesebbet reálértékben a törlesztőrészlet. Így látható, hogy a jelenértéken számított költség 441 ezer forint.
Látható, hogy a törlesztőrészletek reálértékben évről évre csökkennek. Másrészt a normális esetben évről évre növekvő jövedelem mellett mindinkább csökkenő terhet jelenthet ugyanaz a törlesztőrészlet. Ezúttal - bár valós számításnál ez ajánlatos - az egyszerűség kedvéért nem számoltuk az egyéb hiteldíjakat.
A hitelköltség tovább csökkenthető a sokat emlegetett előtörlesztéssel, de az adott időpillanatban esedékes banki ajánlat újabb jelenérték-számítást kíván, ahol például a rendelkezésre álló összeg állampapírba való befektetése és a hitel előtörlesztése mint alternatíva között kell választani. Ebből megtudható, hogy egyáltalán érdemes-e az előtörlesztést kihasználni az adott pillanatban.
Vigh György Zsolt
