Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az év/év inflációs mutató jelentékeny esését (az júliusi adat 9,4 százalék volt) minden jel szerint a piac már jó előre belekalkulálta az állampapírok árfolyamába. Pusztán az, hogy egy adat kedvező, nem feltétlenül jelent tehát meglepetést is egyben. Márpedig az árfolyamok nem attól mozdulnak meg, hogy egy adat a korábbihoz képest milyen értéket vesz fel, sokkal inkább annak eredményeként, ha a várakozásoktól, pontosabban azok eredőjétől eltér. Így történhetett, hogy - bár az inflációs mutatót alighanem a legtöbben pozitívan értékelik - hatása már korábban beépült az árfolyamokba, s az állampapírok hozamszintje nem csökkent. Sőt, emelkedett, aminek éppen az lehet az oka, hogy a befektetők profitrealizálás céljából eladóként jelentek meg a piacon.
Mindez a forintpiacra is igaz, a hazai fizetőeszköz határozott gyengülést mutatott az elmúlt héten, jelentősen eltávolodva a sávközéptől mért 10 százalékos - immár a piac normál állapotának tekinthető - szinttől. A forint és az állampapír-árfolyamok tehát megint szorosan együtt mozogtak, azaz a hozamemelkedéssel forintgyengülés járt együtt. Az ok-okozati összefüggés nem egyirányú, azaz nem mondható, hogy azért gyengült a forint, mert estek a hozamok, mint ahogy az sem, azért estek a hozamok, mert gyengült a forint. Sokkal inkább szoros kölcsönhatásról van szó, aminek alapját az adja, hogy ha a külföldiek forintra váltják devizájukat, azon jelentős részben magyar állampapírokat vásárolnak, illetőleg ahhoz, hogy magyar állampapírokat vásároljanak, devizájukat forintra kell váltaniuk. Bármelyik is tehát az elsődleges motiváció, szükségképpen maga után vonja az ügyletpár másik elemét is.
A forintgyengüléssel kapcsolatban nem elhanyagolható körülmény, hogy a sávközép az euróhoz van kötve, így a sávközéptől való távolság változása szükségszerűen csak az euróval szemben jelent gyengülést vagy erősödést.
Jól mutatja ennek jelentőségét, hogy ezúttal - minthogy az euró jelentősen erősödött a dollárral szemben - a forint euróval szembeni gyengülése úgy következett be, hogy a dollárral szemben nemzeti valutánk kifejezetten erősödött. A gyengülés ténye tehát ilyen értelemben relatív, úgy is mondhatnánk, arról van szó, a forint erősödése a dollárral szemben kisebb mértékű volt, mint az euróval szemben.
Ami az állampapírhozamokat illeti, azok bár futamidőnként eltérő mértékben emelkedtek, nem figyelhető meg a hozamemelkedés mértéke és a hátralévő futamidő között szinte semminemű törvényszerűség. A legrövidebb, három hónapos futamidő meglehetős stabilitást mutatott, sem a jegybanki kötvény, sem a diszkontkincstárjegy aukciójának eredménye nem változtatta meg a piaci status quót. A legrövidebb futamidőt tekintve leginkább a jegybanki kamatpolitikával kapcsolatos találgatások befolyásolhatják a piacot, itt azonban most két egymást kioltó tényező jelentkezett: az infláció mérséklődése kamatcsökkentési, míg a forint gyengülése elvben kamatemelési ok lehetne. Mindent figyelembe véve tehát - gondolva arra is, hogy a sávszélesítés óta a jegybank annak ellenére nem nyúlt a kamatokhoz, hogy a mostaninál drasztikusabb események is történtek - igen nagy a valószínűsége, hogy egyelőre változatlan marad a kéthetes betéti kamat.
A legrövidebb instrumentumok stabilitása viszont az inverz hozamgörbe miatt kedvét szegheti a féléves, éves futamidejű papírok vásárlóinak. Ez jól látszott a múlt heti aukciós eredményeken: az aukciós átlaghozamok az előbbinél 13, az utóbbinál pedig 23 bázisponttal magasabb értéket mutattak az aukciót megelőző napon mért másodpiaci referenciahozamnál.
Ádám Zsigmond
