A tőzsdei mezőnyben egyértelműen az áramszolgáltatók tekinthetők az első félév nagy veszteseinek. A cégek eredményessége - a kormányzati árszabályozás miatt - a privatizáció óta nem tapasztalt mértékben, 60 százalékkal zuhant. A szektor összesített nettó profitja az egy évvel korábbi 17,5 milliárd forinttal szemben 7,1 milliárd forintra csökkent, a legrosszabbul az ismét veszteségessé váló Émász és az épp csak nyereséges Titász járt. Az árrésük drasztikus szűkítése miatt kedvezőtlen félévet záró cégek a második félévben már sokkal szebb számokat fognak mutatni, s a júliusi árkorrekció következtében egyetlen cég sem lesz veszteséges, sőt az áramszolgáltatók krémjének számító Démász eredményessége meg fogja közelíteni a tavalyi szintet.
Miután az - alapvetően az MVM-től történő villamosenergia-vásárlást fedő - közvetlen költségek elszaladtak, a cégek árrésük szűkülésére fejlesztéseik visszafogásával reagáltak, a közvetett költségek növekedési szintje pedig elmaradt az inflációtól. Markánsan növekedett viszont az amortizáció, itt a Démász az éllovas. Az amortizációs kulcs változása következtében másfélszer annyi értékcsökkenést számolt el a cég, mint egy évvel ezelőtt.
A nehéz félév annyi pozitív hatással mindenféleképpen járt, hogy a szolgáltatók még nagyobb lendülettel próbálták csökkenteni hálózati veszteségeiket, ami, úgy tűnik, sikerrel is járt. A magas ipari fogyasztói aránnyal rendelkező Édásznak és Émásznak első ízben sikerült 10 százalék alá vinnie a hálózati veszteség mértékét, a Titásznak pedig megközelítenie azt. Bár a Dédász nem árulta el, hogy konkrétan milyen mértékű a hálózati vesztesége, a cég gyorsjelentésének állítása szerint sikerült azt jelentősen csökkenteni. Az arány ugyan európai összehasonlításban még mindig magas, ám elmondható, hogy a szolgáltatók gyenge pontjának számító mutató mindenhol markánsan mérséklődött, amiben talán a Magyar Energia Hivatal éles kritikáinak is szerepe lehetett.
Az áramértékesítés növekménye rendkívüli szóródást mutat a cégek körében. A két véglet a Dédász szolgáltatási területén végbement 0,2 százalékos csökkenés, illetve az Émásznál tapasztalható csaknem 6 százalékos növekmény. Ez utóbbinak javarészt technikai okai vannak, a miskolci cég területén ugyanis a bázisidőszakban nem termelt az egyik nagyfogyasztó, míg egy másik 2000 végén kezdte meg működését. Általában elmondható, hogy az ipari fogyasztók mindenhol többet vételeztek, mint egy éve, míg a lakossági értékesítés vegyesen alakult.
A szolgáltatók részvényei az idei év nagy vesztesei közé tartoznak, az osztalékalapon árazott papírok értékelését kiszámíthatatlanná tette az árszabályozás. Jelenleg mindegyik papír a névértéke alatt, a saját tőkéjük értékének 40-80 százalékán forog. Osztalékszempontból sem lényegtelen kérdés, hogy a cégek fő tulajdonosainak az állammal folytatott alku során milyen garanciákat sikerült kialkudniuk a jövőbeli árszabályozásra vonatkozóan, és miképpen tudják elérni, hogy ne történjen meg velük ismét ugyanez a baleset.
A papírok közül - osztalékalapon nézve - legvonzóbbnak most talán a Démász tűnik, amely akár ezerforintos részvényenkénti eredményt is elérhet 2001-ben. Az eddigi tapasztalatok alapján ezt valószínűleg teljes egészében ki is fizeti a befektetőknek.
Tallósy István
