A különböző távra elhelyezett bankbetétek hozamait felrajzolva általában normál vagy inverz (csökkenő) görbét kapunk attól függően, hogy a várakozások szerint növekvő vagy csökkenő az infláció. A Magyar Nemzeti Bank által a tényleges piaci betételhelyezéssel súlyozott júniusi átlagkamatok azonban szeszélyesen alakultak, mivel a hónapon belüli lekötések kamata a legalacsonyabb (8,4 százalék), az 1-3 hónapos lekötéseké a legmagasabb (9,4 százalék), a 3-12 hónaposaké ismét alacsonyabb (8,8 százalék), az éven túli betétek pedig megint csak magasabbak (9,3 százalék). Mindez annak ellenére van így, hogy az előrejelzések a jelenlegi (év eleje óta tartó) stagnálás után csökkenő inflációt ígérnek.
A júniusi, összes éven belüli lekötésű betét átlaghozama 8,6 százalék volt, ami húsz bázisponttal marad el a januári adat mögött, de megegyezik a tavalyi év azonos időszakában számított értékkel. Az éven túli lekötésnél a hatodik havi 9,3 százalékos szám már negyven bázisponttal múlja fölül a januári értéket, míg a tavaly júniusi mérésnél ez még csak 8,8 százalék, tehát fél százalékponttal kevesebb volt.
Ha ezt a bankok kamatdöntéseiben meghatározó szerepet játszó maginflációval is összevetjük, már kevéssé meglepő, hiszen a havi szinten számított maginflációs mutató most júniusban már 10,2 százalékon áll, fél százalékkal magasabban, mint a januárban és 2,2 százalékkal magasabban a tavalyi év azonos időszakához képest. A forint intervenciós sávszélesítésének első három hónapja után sem csökkent a maginfláció és a fogyasztói árindex, bár a hosszú távú hatása várhatóan ez lesz. Az infláció egyébként még mindig magasan a betéti hozamok felett áll (lásd grafikonunkat). A másik, a bankok számára meghatározó mutató, a kéthetes jegybanki irányadó kamat nem változott számottevően, az elmúlt egy évben némi ingadozás után 11-ről januárra 11,55-re emelkedett, majd 11,25 százalékra csökkent.
A vállalkozói szektorral kötött betéti szerződések lejárati szerkezete a lakossági betétekkel szemben csökkenő inflációhoz látszik igazodni, az idei lejárati struktúra az éven belüli és az éven túli adatot figyelembe véve már inverz hozamgörbét ad. A hozamszint az éven belüli lekötéseknél az előző évi 8,8 százalékról, 9,2-re nőtt, majd ismét 8,9 százalékra mérséklődött.
Az éven túli betétek pedig tavaly júniusban még 11,7 százalékon álltak, januárban már 9,3 százalékos volt ez a mutató, majd az idei első félév végén további 80 bázisponttal mérséklődött.
Az állampapír-piaci referenciahozamok változó hozamszinteken ugyan, de megtartották inverz lejárati görbéjüket, függetlenül attól, hogy közben nőttek vagy csökkentek-e a hozamok. A fél- és egyévestávlatban vizsgált hozamok nem mutatnak jelentősebb változást, de nominálisan átlagosan 10-150 bázispont körüli értékben a betéti hozamok felett állnak a hasonló lejáratokat figyelembe véve. Tehát az állampapír-befektetés változatlanul jobb hozamú megtakarítási formának bizonyul.
A részvénybefektetők egyértelműen rosszul jártak, hiszen az index 2000 júniusában - már egy jelentősebb visszaesés után - 8300 pont magasságában ingadozott, januárban már csak 7500 pont körül alakult, s június végére 6700 pontig süllyedt. A tavalyi év azonos időszakához képest mintegy húsz, a januári állapothoz viszonyítva pedig 11 százalékot veszített értékéből. A forgalom közben ugyancsak a töredékére (a tavalyi napi 15-20 milliárdról napi pár milliárdra) esett.
A sávszélesítés nyomán a megtakarításaikat külföldi fizetőeszközben tartók is sajnálattal könyvelhették el a korábban sem fényes hozamok (NAPI Gazdaság, 2001. május 14., 9. oldal) gyors elolvadását. Az euró és a vele együtt mozgó tagvaluták árfolyama tavaly június óta öt százalékot veszített értékéből, akik azonban rossz időpontban, például januárban vettek ezekből, közel hét százalékot vesztettek befektetett pénzükből. Az amerikai dollárra és az angol fontra spekulálók ugyancsak rosszul jártak. A dollár egy év alatt alig több mint ötszázalékos forinthozamot produkált, a font pedig két százalékot veszített. Féléves távlatban pedig a dollárnál két százalék volt a hozam, a fontnál pedig három százalék volt a veszteség. A svájci frank vesztesége 3, illetve 6 százalék, a japán jen 8, illetve 3 százalékos gyengülést mutatott. Egyetlen, az MNB által jegyzett valutaként a lengyel zloty ért el számottevő erősödést, tavaly június óta több mint 18, az elmúlt fél év alatt közel 6 százalékot erősödött.
Miközben mind a nettó pénzügyi vagyon, mind a pénzügyi eszközök összértéke folyamatosan növekszik, addig ez utóbbi belső struktúrája jelentősen változott. A forintbetétek és az állampapír-befektetések közel azonos ütemben növekedtek, mint az összes megtakarítás, így megtartották részarányukat. A devizabetétek állománya áprilistól kezdődően 52,8 milliárd forinttal, 6,8 százalékkal csökkent. A többi instrumentumhoz vett arányuk a tizenegy százalék feletti szintről 10,5 százalékig mérséklődött.
Hasonló csökkenés tapasztalható a részvénybefektetéseknél, amelyek tavaly az év közepén még a megtakarítások közel négy és fél százalékát vonzották, most kevesebb mint három százalékkal részesednek (a változás jelentős része nyilván az árfolyamok esésének köszönhető). Az összes megtakarítás növekedése 2000 első fél évében még 5,1 százalék volt (295 milliárd forint), 2001 azonos időszakában már csak 3,3 százalék (217,7 milliárd forint). A jelek szerint a megtakarításokkal szemben - a növekvő bérek ellenére is - nagyobb szerepet kap a fogyasztás.
Vigh György Zsolt
