Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A forint fokozatoson, de nem hevesen erősödött az elmúlt héten. Mivel a sávszélesítés óta volt már példa hirtelen gyengülésre éppúgy, mint erősödésre, a piac szereplői lassacskán hozzászoktak az új helyzethez. Most már nem panaszkodik jószerivel senki amiatt, hogy túl erős a forint, a jelenlegi helyzetet immár teljesen normális állapotként értékeli a piac. Úgy tűnik, az erős oldalon elfoglalt, 8-12 százalékos sávközéptől való távolsággal mindenki kiegyezik.
A jegybankot korábban hol arra biztatták, hogy kamatpolitikájával gyengítse, hol pedig arra, hogy erősítse a nemzeti valutát. Ennek ellenére nem nyúlt a kamatokhoz a sávszélesítés óta (kivételt képez a korábban csupán elvi jelentőséggel bíró alapkamat szinkronba hozása a kéthetes betéti kamattal, amely piacbefolyásoló lépésnek aligha tekinthető), s pillanatnyilag már a piaci szereplők sem látnak okot sem a kamat csökkentésére, sem pedig emelésére. Verbális intervenció sem jellemző mostanában egyik irányban sem, ami azt mutatja, hogy a forint jelenlegi pozíciója a jegybank elképzeléseinek is megfelel.
Kiegyensúlyozottság jellemzi az állampapírok piacát is, komoly mozgásokat nem tapasztalhattunk a múlt héten. Igaz, ezt többen azzal is magyarázzák, hogy a nyári szabadságolások idején törvényszerűen kevésbé pezseg a piac, mint máskor. A múlt héten a lejáró mennyiség több mint kétszeresét helyezték el a jegybanknál az évi 11,25 százalékkal kamatozó kéthetes betéti konstrukcióba, megtörve ezzel az állomány korábban hétről hétre csökkenő trendjét. A három hónapos kötvény kibocsátásának volumene csekély volt, mindössze 15 milliárd forint. Hozamszintje nem tért el lényegesen a megszokottól, az átlag 10,84 százalék volt. (A három hónapos diszkontkincstárjegyek aukciós hozama 5 bázisponttal volt alacsonyabb.) Bár a rögzített kamatozású betéttel ellentétben itt a hozamszintet a kereslet-kínálati viszonyok alakítják, érdemi elmozdulás csak akkor valószínűsíthető, ha a jegybank változtatja a kéthetes kamatot. A két jegybanki konstrukció ugyanis valamelyest alternatívája egymásnak: ha a kötvény hozama túl alacsonyra süllyed, a pénz a betétbe áramlik. Fordítva annyiban működik másként a dolog, hogy a kötvény kibocsátási mennyisége limitálja a három hónapos papírba áramló pénzmennyiséget. E tekintetben hasonló a helyzet a kötvénynek megfelelő konstrukciójú diszkontkincstárjeggyel is.
A hároméves lejáratú államkötvény aukcióján a másodpiaci referenciahozamnál számottevően alacsonyabb átlaghozam mellett (8,75 százalék) keltek el a papírok. A tízéves kötvényből is hozamcsökkenéssel járt az aukció, annak ellenére, hogy a tényleges kibocsátott mennyiség a tervezettet annak egyharmadával haladta meg. A hosszú lejáratú kötvény iránt is erős tehát a bizalom a piacon, ami jó előjel lehet az ÁKK számára ahhoz, hogy - mint tervezi - a közeljövőben előrukkoljon egy tizenöt éves kötvénnyel. Amellett, hogy ez - a kétéves kötvények aukcióinak tervezett megszüntetésével együtt - az államadósság átlagos futamidejének meghosszabbítását segítené elő (amely régóta fontos célja az ÁKK-nak), az új futamidejű papír piaca a befektetők hosszabb távú várakozásainak indikátora lehet.
Ismét visszavásárlással próbálta csökkenteni a közeljövőben lejáró államkötvények mennyiségét az ÁKK. A 2001/I kötvény tekintetében nagyvonalúnak mutatkozott, hiszen a papírokat 10,7 százalékos hozam mellett is hajlandó volt megvásárolni, márpedig ez a szint az elsődleges forgalmazói rendszer legjobb eladási árával egyezett meg. Ennek ellenére kevesebb mint 4 milliárdnyi papírt sikerült visszavásárolnia a kilenc ajánlattevőtől. Kevésbé tekinthető gálánsnak a 2002/J kötvényekért fizetett, 10,6 százalékos hozamszintnek megfelelő ár, így ebből a papírból kevesebb tért vissza a kibocsátóhoz annak ellenére, hogy nagyobb volumenű sorozatról van szó.
Ádám Zsigmond
