Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Államadósság-kezelő Központ irányadó hozamai - a három hónapost kivéve - egyértelmű csökkenést mutattak az elmúlt héten (csütörtökről csütörtökre vizsgálva), a leghosszabb futamidejű, 10 éves kötvény hozama például 7,75 százalékra esett (0,05 százalékpontos mérséklődés). A legnagyobb változást a két- és hároméves kötvények mutatták, itt a hozamcsökkenés mértéke 0,16-0,19 százalékpont közé esett.
Ezzel párhuzamosan a forint árfolyama tovább erősödött, az elméleti sávközéptől körülbelül 11,7 százalékra távolodott el az erős oldalon, rekordközelségbe kerülve a 15 százaléknál lévő intervenciós ponthoz.
Mivel a külföldi kézben lévő állampapír-állomány már meghaladja az 1000 milliárd forintot, várhatóan a közeljövőben sem igen lesz rá mód, hogy a forint árfolyam-alakulását kihagyjuk kötvénypiaci várakozásainkból. A külhoni befektetők (saját pénzeszközben számított) hozamát a forint-euró keresztárfolyam változása ugyanúgy befolyásolja, mint az értékpapír-árfolyamok alakulása, így reakcióikat is csak ennek fényében ítélhetjük meg. A jelenlegi kérdés tehát az, hogy van-e tényleges esélye a forint további jelentős, rövid távú erősödésének, vagy a folyamat már kifulladt, és ettől kezdve csak a gazdasági felzárkózásunkkal kapcsolatos középtávú felértékelődésre lehet számítani.
Ha fizetőeszközünk rövid távon is tovább erősödik, akkor két verzió lehetséges. Az elsőben az új árfolyamrendszer adottságait figyelembe véve a forint csakis a sáv széléig erősödhet (tehát még további 3,3 százalékot), ahol majd a jegybank kötelező forinteladásai megállítják a folyamatot. A sáv széléhez közeledve azonban a forintvásárlókon belül a spekulánsok helyét egyre inkább a kamatkülönbözetre játszó szereplők veszik át. (Ha ugyanis a piac a rendszer fennmaradását elhiszi, nem várhatja a forint sávon túli erősödését, így a sáv széléhez közeledve a felértékelődésre játszók száma logikusan csökken.) Ez viszont azzal jár, hogy a jegybank ismét abba helyzetbe kerül, mint május előtt: nem tud a magyar inflációnak megfelelő reálkamatot fenntartani, mert a folyamatos intervenció révén a kilapátolt pénz „visszafolyik”.
A második verzió az, hogy az árfolyamrendszer megkérdőjeleződik, s a piaci többség a sáv fenntarthatatlanságára szavazva továbbra is gyors ütemben vásárolja a forintot.
Ennek eredménye - megfelelően nagy számú szereplő esetén - a sáv további kiszélesítése, illetve teljes elhagyása lenne, a forint árfolyama ekkor ténylegesen szabaddá válna. Nem véletlen, hogy a jegybanki vezetők mostanában kezdték el megpróbálni (egyelőre szavakkal) befolyásolni a forint árfolyamát a további felértékelődés elkerülése érdekében, számukra ugyanis mindkét verzió hitelességük és döntési szabadságuk romlásához vezetne. Nem is szólva arról, hogy jelen pillanatban még az eddigi erősödés hatását sem tudja felmérni senki, nemhogy az esetleges továbbiét.
Ma még nem tudjuk, hogy melyik oldal lesz az erősebb, és a pszichológiai ráhatás elég lesz-e, vagy a jegybankban kamatcsökkentéssel is nyomatékosítják a gondolatokat. Egyetlen halvány jel azonban van arra, hogy a piaci láz egy kissé lanyhul, mégpedig a múlt heti hároméves-kötvényaukció eredménye. Már az is intő jel volt, hogy a korábban vártnál kissé magasabb, 8,6 százalékos lett az aukciós átlaghozam. Ennél is fontosabb azonban, hogy az utóbbi hetek legkisebb mennyiségű (arányos) kereslete mutatkozott az árverésen - alig több mint 30 százalékkal haladta meg a felkínált 30 milliárd forintos mennyiséget. (Korábban a kétszeres vagy még nagyobb kereslet-kínálati arány sem volt ritka.)
Egy hároméves kötvény tökéletesen alkalmas arra, hogy az EU-csatlakozásunk előtt bekövetkezendő esetleges további forintfelértékelődést kihasználják vele. Ráadásul új benchmark, azaz irányadó papírról van szó, amelyből az elsődleges forgalmazók és a legtöbb intézményi befektető szinte kötelezően vásárolni szokott. Az tehát, hogy egy ilyen meghatározó papír iránt ilyen alacsony a kereslet, jelezheti, hogy a piac telítődött, a korrekció esélye megnőtt. Egyben azt is, hogy a forint rövid távú felértékelődésére is kisebb lesz a további nyomás, a gazdaságpolitikai vezetők tehát egy időre valószínűleg megnyugodhatnak.
Kishonti László
