Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Kihirdették és hatályba lépett a devizaliberalizációs jogszabály, s így megnyílt a lehetőség a külföldiek számára, hogy éven belüli lejáratú állampapírokat (diszkontkincstárjegyeket, MNB-kötvényeket) is vásárolhassanak. Miután erre csak a múlt hétfőtől van lehetőség, teljesen logikus volt a várakozás, hogy az új helyzetben a külföldiek megrohamozzák ezt a piaci szegmenst, így az érintett papírok hozamszintje jelentősen csökken.
A hozamokat az egy héttel korábbiakkal összevetve azonban egyértelműen látszik, hogy még véletlenül sem ez történt, nemhogy csökkentek volna, de emelkedtek. Bár az emelkedés gyakorlatilag minden futamidőre, így a hosszabbakra is jellemző, mégsem mondhatjuk, hogy egy általános hozamemelkedés „semlegesítette” a liberalizáció hatását.
Az éven belüli hátralévő futamidejű papírok - a három hónapos papírét kivéve, amely stagnált - ugyanis szignifikánsan nagyobb hozamemelkedést könyvelhettek el, mint hosszabb társaik.
Jogos a kérdés, mi lehet ennek a furcsa jelenségnek az oka. A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk, legalábbis azoknak mindenképp, akik André Kostolany könyvein nevelkedtek. Az események egyik okát a fait accompli, azaz a befejezett tény jelenségében kereshetjük. Ennek lényege, hogy ha a piacon már nagyon várnak egy hírt vagy tényt, s annak bekövetkezte szinte biztosra vehető, akkor amikor ténylegesen bekövetkezik (a tény befejezetté válik), éppen ellentétes irányú mozgás indul be, mint amit ki kellene váltania.
A piaci szereplők tevékenysége nyomán ugyanis a hatások előre beépülnek az árakba, sőt esetenként már előre túlreagálják az eseményt, nehogy kimaradjanak valamiből. A tény befejezetté válásakor pedig mindenki realizálni akarja a profitot, ami a várttal ellentétes irányú elmozdulást vált ki az árakban.
A múlt hét elején nem történt más, mint hogy hatályba lépett az a jogszabály, amelynek pontos tartalmát már két hete mindenki ismerte. Sőt nemcsak tartalmát, hanem hatálybalépésének (kihirdetésének) időpontját is. Senkit sem ért tehát meglepetésszerűen, hogy immár a külföldiek vásárolhatnak rövid papírokat, miként az sem, hogy erre most nyílt meg a lehetőség. Volt idő tehát a felkészülésre, a belföldiek intenzíven vásárolhatták a rövid papírokat abból a megfontolásból, hogy a keresleti oldal bővülésével ezek nyereséggel, könnyedén eladhatók lesznek. De ha mindenki így tett, aki tehette, a piac megnyitásakor nem a külföldiek kereslete jelent meg elemi erővel, hanem a belföldiek profitrealizáló kínálata. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a külföldiek vásároltak, csak éppen keresletüket meghaladta a papírok másodpiaci kínálata. Ennek következtében a hat és tizenkét hónapos papírok referenciahozama napról napra araszolt fölfelé.
Nagy volt tehát a meglepetés, hogy a diszkontkincstárjegy-aukciókat nem jellemezte szokatlan túlkereslet a külföldiek belépésével. Persze arról is szó lehet, hogy az erős forint óvatosságra intette őket, ezért egyelőre nem kívántak nagy tömegben élni az új lehetőséggel, de talán az sem volt közömbös, hogy a vevők könnyedén kielégíthették igényeiket a másodpiacon.
Ami a forintot illeti, persze valóban sokan úgy gondolják, most már bármikor éles fordulatot vehet a trend, s bekövetkezhet egy gyengülési periódus. Így aki nem feltétlenül akar a tűzzel játszani, most biztos, ami biztos alapon profitot realizálhat. Annál is inkább, mert a forint további erősödésével (amelynek, mint tudjuk, a 15 százalékos sáv széle korlátot jelent) jóval kevesebbet lehet nyerni, mint amit egy esetleges gyengüléssel veszíteni lehet (a sáv másik széle igen messze van, így a gyengülés korlátja jóval puhább). Tagadhatatlanul szerepet játszott ez is a hozamok emelkedésében, azonban inkább a hozamgörbe hosszabb végén. Már csak azért is, mert a hosszabb papírokból eddig is igen nagy mennyiség volt külföldi kézben, s minél hosszabb a papír, annál komolyabb veszteség léphet fel egy hozamemelkedés folytán. Márpedig általában úgy vélik, a forint esetleges gyengülése erőteljesen felhajthatja majd a hosszú papírok hozamszintjét.
Ádám Zsigmond
