Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A devizaliberalizáció következtében megszűnik az állampapírpiacon is a megkülönböztetés a devizabelföldiek és a devizakülföldiek között. Mint ismeretes, eddig az egy éven belüli lejárattal kibocsátott állampapírokat (ami gyakorlatilag az MNB-kötvényeket és a kincstárjegyeket jelenti) kizárólag devizabelföldiek vásárolhatták. Ennek két következménye volt. Először is ezen papírok hozamszintjére inkább csak áttételesen gyakorolt hatást a külföldi befektetők kereslete vagy éppen tartózkodása. Másodszor, mivel az eredetileg többéves futamidejű államkötvények vásárlását az eredeti lejárathoz igazodó tilalom még akkor sem érintette, ha a futamidőből már kevesebb mint egy év volt hátra, a külföldiek rövid lejáratú magyar papírok iránti igényüket ezen a szegmensen tudták kielégíteni, ami a hasonló kondíciójú államkötvények és diszkontkincstárjegyek között esetenként igencsak eltérő piaci hozamokat eredményezett. Tehát egyrészt a diszkontkincstárjegyek hozamszintje a hosszabb államkötvényekkel összehasonlítva magas volt, másrészt az éven belüli hátralévő futamidejű államkötvények hozama jellemzően alulmúlta a diszkontkincstárjegyekét. A korlátozások megszűnése ennek megfelelően kettős hatást kell hogy kiváltson, az egyik a rövid papírok hozamának csökkenése, a másik az éven belüli hátralévő futamidejű kötvények és a diszkontkincstárjegyek közti hozamkülönbség kiegyenlítődése.
A múlt hét tulajdonképpen e folyamat jegyében telt el. Bár a szabályozásbeli módosítás csak 15-én lép hatályba, a piaci szereplők már most ehhez igazodó - érdekeiknek megfelelő - aktivitást fejtettek ki. A belföldiek tényleges szükségletüknél nagyobb keresletet támasztottak a diszkontkincstárjegyek iránt, abban a nem alaptalan reményben, hogy e piac megnyitásával papírjaikat a megjelenő külföldi kereslet hatására alacsonyabb hozamszinten, azaz árfolyamnyereséggel adhatják el. A külföldiek tartózkodtak a korábban körükben népszerű rövid államkötvények vásárlásától, mondván, hogy kis idő múltán valószínűleg kedvezőbb kondíciókkal vásárolhatnak kincstárjegyet vagy éppen MNB-kötvényt. A kincstárjegyek piacán tehát érdemi hozamcsökkenés, míg a rövid államkötvényekén hozamemelkedés következett be.
A három és a hat hónapos diszkontkincstárjegyek aukcióin a hozamok olyan szintre estek, amilyenre az emlékezetes tavaly őszi jegybanki kamatemelés óta nem volt példa. Erre is gondolva a következő lépés akár egy jegybanki kamatcsökkentés is lehetne.
Az egy évnél hosszabb papírok piaca közvetlenül semleges a devizaliberalizáció szempontjából, a közvetett hatásokat latolgatva pedig két - egymással ellentétes - feltételezés is logikusnak tűnhet. Gondolhatunk arra is, hogy a külföldiek egy része a liberalizált piacon átstrukturálja majd magyar állampapír-portfólióját, s ennek következtében a hosszú papírok piacán túlkínálat jelentkezhet, ami a hozamok növekedését eredményezheti. Ezzel szemben az is ésszerű feltételezésnek tűnik, ha úgy véljük, a devizaliberalizáció ténye növeli az ország iránti bizalmat. Ezáltal erre a piaci szegmensre is pótlólagos tőke áramolhat be, továbbá befektetésösztönző lehet az is, hogy a liberalizáció következtében lehetőség nyílik fedezeti ügyletek kötésére, így e papíroknál is hozamcsökkenéssel kell számolni.
Összességében a múlt héten vegyes képet mutatott a hosszabb papírok hozamszintje. A hét eleji csökkenésben a liberalizáció mellett komoly szerepet játszott az, hogy az áprilisi folyó fizetési mérleg a jegybank előzetes adatai szerint lényegesen kedvezőbb lett az elemzők által várt értéknél. A hét vége felé a hozamok gyakorlatilag stagnáltak, illetve enyhén emelkedtek. Ez akár azzal is magyarázható, hogy a forint - valószínűleg a devizaliberalizáció hatására - ismét jelentős mértékben erősödött, így az esetleges profitrealizáló eladások a hosszabb kötvények piacán jelentkeztek. Az egymást kioltó, ellentétes hatások jelenlétére utal, hogy vevők és eladók egyaránt nagy számban léptek piacra.
Ádám Zsigmond
