Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés más, mint az intézményes kockázati tőke vagy az üzleti angyalok. Az utóbbiak a pénz- és tőkepiac, valamint a vállalkozásfejlesztés sajátos szereplői, a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés nem elkülöníthető piaci szereplőhöz kötődik, elvileg bármely két vállalkozás között létrejöhet. Ezekben az ügyletekben jó fejlesztési vagy növekedési adottságokkal bíró kisebb vállalkozások kapnak kockázati tőkebefektetést más cégektől.
Akárcsak más kockázatitőke-ügyletekben, a befektetők a tőkét itt is azért adják, hogy elősegítsék a szóban forgó vállalkozás fejlődését, megerősödését, fejlesztési programjának megvalósítását. A befektető azonban maga is árutermelő vállalkozás, és a befektetési indítékok is igen jelentősen különböznek a kockázati tőkéétől. Mindig abban gyökereznek, hogy a felek a saját érdekeik alapján valamilyen módon és mértékben igyekeznek egyesíteni az erőforrásaikat, így a maguk javára kihasználni a másik erejét, kapacitásait és képességeit.
Teszik ezt annak érdekében, hogy kipótolják vagy növeljék a sajátjukat ott, ahol azt céljaik eléréséhez elégtelennek vagy legalábbis kiegészítendőnek ítélik. Ezért a befektető a maga eszközeivel - például szakmai felkészültségének, sajátos erőforrásainak, piaci pozícióinak, kapcsolatainak felhasználásával - is igyekszik segíteni a másik céget.
A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetésnek a befogadó vállalkozásra háruló következményeit meghatározza, hogy a befektető maga is árutermelő cég. Ha a finanszírozó pénzügyi befektető, akkor értelemszerűen az egyetlen célja a megfelelő hozam elérése. Az intézményes kockázati tőke hagyományos finanszírozási ügyleteiben is a megfelelő hozam elérése a befektető legfőbb, az esetek nagy hányadában egyetlen célja. A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetésnél viszont a befektető célja, hogy a partnervállalkozásra alapozva árutermelőként javítsa a saját lehetőségeit.
Ezért hosszabb távon is a pénzével és közreműködésével megerősödött partnervállalkozás megtartásában érdekelt.
A befektetés célja, hogy hosszú távra szóló üzleti kapcsolatot és arra támaszkodó együttműködést, stratégiai szövetséget hozzon létre a részt vevő felek között. Az üzleti konstrukcióban a befektető tőkebefektetést nyújt és ennek fejében tulajdonhányadot kap a partnervállalkozásban. Ez nincs ellentétben azzal, hogy e tulajdonhányadot egyúttal vagyonelemként is kezeli.
A nagyobb vállalatok, vállalatcsoportok terjeszkedésének egyik alapvető stratégiája más vállalkozások felvásárlása, beolvasztása. Ez eszközül szolgálhat arra, hogy a felvásárló egyetlen nagy ugrással olyan előrelépést érjen el a fejlesztésben, a terjeszkedésben vagy egyéb területeken, amelyet a szerves fejlődés útján csak lényegesen lassabban valósíthatna meg. A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés más minőséget képvisel a terjeszkedésben, annak kevésbé agresszív útja, mivel az így finanszírozott vállalkozás nem olvad be részben-egészében a befektető cégébe. Továbbra is megőrzi különállását, ami rendszerint meghatározó jelentőségű szempont a finanszírozást kereső vállalkozások számára. A befektető itt osztozik a partnervállalkozással az utóbbi további tervezett tevékenységében rejlő gazdasági kockázatok viselésében.
A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetési programok is szólhatnak hosszú távra, vagy csupán egy viszonylag rövid időszakra, esetleg egy meghatározott akcióra.
Ha a befektető céljaiban, tevékenységében vagy lehetőségeiben változás áll elő, ami azt kívánja, hogy erőforrásait újakkal egészítse ki vagy cserélje fel, eseti eszközként szolgálhat a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés. Ez a tevékenység ilyenkor nem szerves része a cég stratégiájának, csupán alkalomszerű eszköz.
Minőségileg más, ha a befektető a stratégiája szerves részeként alkalmazza az ilyen befektetéseket. Ekkor nyilvánvalóan hosszú távra építi fel vállalatközi fejlesztőtőke-befektetési programját, és ezek a stratégiák határozzák meg - legalábbis fő vonalakban - annak cél- és eszközrendszerét. E befektetéseket a cég eszköztárának rendszeresen alkalmazott részeként kezelik, s folyamatosan felhasználják arra, hogy bizonyos eredmények elérését ne a saját erőforrások felhasználásával, hanem külsők bevonásával valósítsák meg.
A fejlett országokban mind nagyobb gazdasági jelentőséget tulajdonítanak a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetéseknek. Az Egyesült Királyságban például testre szabott adókedvezménnyel igyekeznek ösztönözni terjedésüket.
A vállalatközi fejlesztőtőke- befektetésre jó példa a világ egyik vezető vegyipari vállalata, az amerikai Dow Chemical. A 20 milliárdos árbevételű, mintegy 42 ezer alkalmazottat foglalkoztató társaság meglehetősen világos kritériumrendszer alapján vesz részt az ilyen típusú befektetésekben. Céljai között elsődleges fontosságúak a stratégiai szövetségek kialakítása, a kedvező rálátási lehetőségek biztosítása a piacra, a kiindulási pozíciók kiépítése ígéretesen induló friss vállalatokban, azok esetleges későbbi megszerzése érdekében. Pénzügyi kritériumai is világosan körülírtak, az ilyen célra befektetett tőke hozamának legalább 10 százalékponttal meg kell haladnia a Dow átlagos tőkeköltségét. A Dow nemcsak egyedül, kockázati tőkealapokkal együttműködve is részt vesz vállalatközi fejlesztőtőke-befektetésekben. Itt az az elvárása, hogy a készpénz mellett lehetősége nyíljon nem pénzbeli hozzájárulásra is. Ilyen típusú befektetésnél a Dow tipikusan 5-10 százaléknyi tulajdonrészt szerez az adott vállalatokban. Az adott céget folyamatosan figyeli, s lehetőség szerint támogatja technikai és üzleti tanácsadással, piaci információkkal. A társaság önállóan végrehajtott, vállalati fejlesztőtőke típusú befektetései 1998-ban meghaladták a 22 millió dollárt, kockázati tőkealapokkal együtt mintegy tíz vállalkozásba fektetett be több mint 15 millió dollárt. A Dow ezenkívül az izraeli kormánnyal közösen finanszíroz egy technológiai inkubátort is, itt az inkubátorházban magában nem, de az abban működő vállalkozásokban 5 százalékos tulajdonrészt kap.
Osman Péter
