Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az intervenciós sáv szélesítése az első négy napon a forint erősödését hozta. Az MNB által is jegyzett euróvalutákkal szemben három és fél százalékot erősödött a sávszélesítés napja előtti árfolyamhoz képest. A dollárral szembeni erősödés ugyanakkor csak két és fél százalékra rúg, mivel az utóbbi pár nap alatt az amerikai fizetőeszköz közel egy százalékkal erősödött az euróval szemben (a hazai valutakosár tavaly év eleje óta az öreg kontinens közös pénzéhez köti a forintot). A japán jenhez képest is hasonló mértékben - 2,4 százalékkal - javult a forint értéke. Az utóbbi egy esztendőben a dollárral mindinkább együtt mozgó távol-keleti deviza most is követte annak változásait. Az európai Gazdasági és Monetáris Unióból (EMU) kimaradó Egyesült Királyság fizetőeszköze hasonlóan viselkedik, mint az amerikai pénz, azonban annál nagyobb ingadozásokat mutat. Most is erőteljesebben - 3,1 százalékkal - gyengült a forinttal szemben, mint tengerentúli társa. A függetlenségét féltve őrző svájci frankkal szemben pedig 3,3 százalékkal ért többet a magyar forint az elmúlt szerdán, mint május harmadikán.
Mivel elemzők a forint további erősödését vetítik előre, erre az évre a külföldi fizetőeszközökbe fektetett pénz nem ígér túl nagy profitot. Hosszabb távra visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a devizák közül egyetlen olyan sem akadt, amelyik a dollárnál magasabb hozamot biztosított volna, míg a legtöbb külföldi fizetőeszköz még a befektetés forintban vett reálértékét sem őrizte meg.
Számításaink szerint az euró-tagvalutákba vagy magába a közös pénzbe való invesztíció az utóbbi években a legrosszabb befektetések közé sorolható. A márka, a francia frank, a líra és a schilling 1997-ben és 1998-ban még 10-15 százalék körüli, az árfolyamváltozásból származó hozamot mutatott. Ekkoriban a jennel, a fonttal, a dollárral vagy a svájci frankkal még magasabb profitra tehettünk szert, tehát ha valaki dollárpozícióját váltotta át euróra, azt keserű csalódás érte.
Az euró bevezetésének első esztendejében - 1999-ben - a tagvaluták forintban mért árfolyamnyeresége nullára zuhant. Tavaly az EMU-tagvaluták már némileg drágultak, de mindössze 1-4 százalékkal, ami részben a csúszó leértékelésnek köszönhető. Az EMU-n kívüli országok pénzeinél az árfolyamok némileg magukra találtak, de reálhozamot csak a dollárral érhettünk el. (Az árfolyamváltozásokon kívül a devizákra fizetett banki kamattal is számoltunk.) A dollárral szemben euróra spekuláló befektetőknek a kezdeti, 1999. január 4-ei 1,899 dolláros csúcs után tavaly október 26-án meg kellett barátkozniuk a 0,823 dolláros napon belüli történelmi mélyponttal is.
Magyarországon egyébként a bankok fő vonalakban ugyan az egyes valutákat kibocsátó országokban érvényes kamatokhoz igazítják saját betéti konstrukcióik kamatát, de időnként a számukra fontosabb instrumentumot kamatprémiummal jutalmazzák. Ilyen volt például a 97-ben és 98-ban az olasz San Paolo-csoporthoz tartozó Inter-Európa Bank Rt., amely a lírára másfél-két százalékkal magasabb kamatot adott, mint más bankok. Ugyancsak előnyben részesítették ebben a két esztendőben a fontot és a dollárt.
Az 1999-es évben azonban valamennyi devizabetét kamata jelentős - 30-60 százalékpontos - visszaesést produkált. Így a gyenge árfolyamok éve egyben a gyenge kamatok éve is volt. Ettől az időponttól az euró és a tagvaluták kamata elvileg azonos lett, de a kamatszint bankonként némileg eltér egymástól, a pénzintézeten belül viszont ugyanakkora kamatot adnak az egyes devizafajtákra. Tavaly némileg javultak a kondíciók, de nem érték el a két évvel korábbi színvonalat. Más lapra tartozik a jen kamata, amely az elmúlt négy évben folyamatosan nulla százalék körül mozgott, a svájci frank éves lekötése pedig ugyancsak nem lépte át az egyszázalékos határt. A devizakamatok idén májusra ugyancsak meglehetősen visszaestek.
A lakosság külföldi fizetőeszközökbe fektetett pénze mindezek ellenére szépen gyarapodik, a legdinamikusabban növekvő tétel értéke mára elérte a 777 milliárd forintot (tavaly év végén ez még csak 745, a vizsgált időszak elején pedig csak 476 milliárd forint volt). Ez azonban nem segíti a lakossági megtakarítások értékállóságát. Négy év alatt, amint diagramunkon is látható, a betéti kamatokkal korrigálva is csak a dollár, a font, a jen és a francia frank adott némi reálhozamot, míg a többi vizsgált deviza infláció alatti nyereséget produkált. A legmagasabb betéti hozam a fonthoz, a legnagyobb árfolyamhozam pedig a jenhez kötődik.
Vigh György Zsolt
