Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az első negyedévben a Magyar Nemzeti Bank adatai alapján a betétek továbbra sem kínáltak infláció feletti kamatot. A ténylegesen megkötött éven belüli betétszerződések alapján számított éves hozamuk januárban 8,8, februárban 8,7, márciusban pedig 8,5 százalék volt, ami több mint fél százalékpontos mérséklődés a tavalyi számokhoz képest. Az idei első három havi inflációt rendre 1,3, 1,7, illetve 2 százalékponttal múlják alul. Az éves lekötés a módosított inflációs előrejelzésekből ítélve még kevésbé jó befektetés.
A Budapesti Értéktőzsdén a BUX 15 százalékkal esett vissza, az állampapír-befektetések pedig az infláció szintjén mozognak. A dollár negyed év alatt hat százalékot erősödött, így ez volt a legjobb instrumentum (ami persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy mindez a következő negyedévben is így lesz). A részvényalapok éves szintre vetített átlaghozamai ötvenszázalékos veszteséget, a kötvényalapok pedig valamivel nyolc százalék alatti nyereséget mutatnak az első negyedévben.
Ha viszonylag hosszabb távra tekintünk vissza, az elmúlt négy esztendőben a tőkepiaci befektetések közül - több tőzsdei földindulás ellenére - a részvénybefektetés bizonyult a legjobb választásnak. Az 1997-ben javában tartó értékpapír-piaci szárnyalás az év elején még alig 4000 pontos szintről 8000 pont feletti magasságokba emelte a BUX értékét. A hossznak még a téli korrekció sem szabott gátat. Képzeletbeli egymilliós indulótőkénk az év végére csaknem megduplázódott volna.
Befektetésünket minden év végén értékelve és a hozamokkal együtt ugyanazon instrumentumba visszaforgatva, a BUX papírjaiba való invesztíció jó döntésnek bizonyult. Az egy évvel korábban indult hossz hatására felértékelődő portfóliók több mint duplájára emelték a lakosság részvényekben tartott megtakarításait. Persze a látványos hozamszámok friss tőkét is piacra vonzottak. Ekkoriban a részvénybefektetés volt a legdinamikusabban gyarapodó megtakarítási forma.
Az 1998 végén bekövetkező krach azonban megálljt parancsolt, csökkent a részvényben tartott vagyon mennyisége is. Az 1998. novembertől egy éven át öt-hétezer pont körül hezitáló index ismét gyors emelkedésbe kezdett, de lakosság ekkor már csak igen mérsékelt mennyiségben növelte részvényállományát.
Az átmenetinek bizonyuló emelkedést ismét egy jelentős fordulat - a technológiai krach - vetette vissza, amely a mai napig negatívan befolyásolja a hozamokat. A négyéves ciklust tekintve azonban még így is 90 százalékkal (1,9 millió forintra) gyarapodott képzeletbeli kezdőtőkénk. Az ezen időszak alatti 63,32 százalékos halmozott infláció pedig hagyott reálhozamot is a megtakarításokon, bár a magasabb tőzsdei kockázat mellett ez nem túl nagy, legalábbis ha az állampapírok hozamával vetjük össze.
A kevésbé izgalmas állampapír-befektetés ugyanis hasonló szintű hozamot biztosított négy év alatt. Az egyéves hátralevő futamidejű benchmark-papírokba fektetett tőkénk mára 83,2 százalékos kamatos kamatot produkált, kockázatmentes referenciaszámként ez megfelelő reálhozamot is tartalmaz. A lakosságnál lévő állampapír-állomány az elmúlt négy év alatt mellesleg megháromszorozódott.
Hosszú távon a dollárspekuláció épp csak megőrizte pénzünk értékét. A vizsgált időszakban 1,63 millió forintra gyarapodott volna egymilliós vagyonunk dollárban, de ebben még nincs benne a devizabetét kamata, amely évente néhány százalékkal növeli az összhozamot. (Ezzel együtt a dollárból származó bevétel valószínűleg erősen megközelítette az állampapírokét.) Mindenesetre ez az egyik legnagyobb és legdinamikusabban gyarapodó tétel a megtakarítási formák között, ami részben a lakosság külföldi fizetőeszközökbe vetett töretlen bizalmát tükrözi.
A befektetési alapok közül a hozamvizsgálat alapján gyengébben teljesítettek a részvényalapok, legalábbis ha az alapok hozamából egyszerű számtani átlagot képezünk. Az alapkezelők egyes cégeknél ugyan jól dolgoztak, de a hazai tőzsdei instrumentumokba invesztáló cégek piaci hozamátlaga a BUX-tól elmaradó nyereséget mutat, mi több, nem éri utol az inflációt sem. A kezdeti, egymilliós portfólió értéke négy év alatt mindössze másfélszeresére nőtt. (A részvénybefektetési alapok nem állíthatnak össze a BUX-szal megegyező összetételű részvényportfóliót.) A kötvényalapok 77 százalékos nyeresége már biztatóbb, de még mindig elmarad a közvetlen állampapír-befektetések (hat százalékponttal magasabb) hozamától. Hasonlót produkáltak a 6-12 hónapos lekötésű bankbetétek is, egymilliós indulótőkénk kamatos kamattal 1,75 millió forintra növekedve ugyancsak minimálisan haladja meg az infláció értékét.
Hosszú távon a befektetések akkor hoztak volna komoly nyereséget, ha a befektetők mindig a legjobb instrumentumokba invesztálták volna a pénzüket, amit persze csak utólag könnyű magyarázni. A visszatekintés szerint az időszak elején még a részvények teljesítettek a legjobban (93 százalék), majd aki 1998-ban időben átszállt például állampapírba (19 százalék), az az infláció felett hat százalékponttal gyarapította volna vagyonát. 1999-ben 15 százalékos betéti kamattal növelhettük befektetésünk értékét, de az év végi tőzsdei hosszt kihasználva jelentős nyereségre tehettünk szert (40 százalék).
Tavaly ismét nyugodtabb vizekre evezve, a kötvényalapok (10 százalék) vagy az állampapírok (11 százalék) még éppen megőrizték pénzünk reálértékét. Reálhozamot biztosító befektetést találni a hazai pénzvilágban rövidebb távon nem könnyű, a fejlett országokéhoz hasonló, évtizedes idősorok pedig egyelőre nem állnak rendelkezésünkre. Valószínűsíthető azonban, hogy hosszú távon nálunk is a kockázatosabb befektetések - például a részvények - fogják a legmagasabb hozamot biztosítani.
V. Gy. Zs.
