Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Sorra dőltek meg a múlt héten az elemzőknek a dollár erősödését jósló érvei, igaz, az egyik pillanatról a másikra játszók nagyot kaszálhattak az események ilyetén alakulása folytán. Eddig szakértői körökben általános volt az a vélemény, hogy a Fed kamatcsökkentése a dollárt támogató tényező. Egyrészt mert vonzóbbá teszi az amerikai tőkepiacot, másrészt mert a monetáris enyhítések nyomán az amerikai gazdaság felpörög. Ezzel együtt a növekedési előrejelzések felfelé módosítása várható, miközben az eurózónában viszont folyamatosan a növekedési kilátások lefelé való korrigálására lehet számítani.
További nyomós érvként emlegették elemzők, hogy az Európai Központi Bank (ECB) a monetáris enyhítést elutasító, kiváró álláspontja a kerékkötője a gyorsabb eurózónabeli növekedésnek. A kamatkülönbség szűkülését illetően eddig általában megoszlottak a vélemények: a tankönyvekben a magasabb kamatot devizaerősítő tényezőként emlegető állásponttal szemben állt az az érv, hogy a jelenlegi általános lassulásban az alacsonyabb kamat - a gazdaság élénkülésére gyakorolt hatáson keresztül - inkább felfelé nyomja az adott deviza árfolyamát.
Az események gyakorlatilag a fenti érvek mindegyikére rácáfoltak. A Fed szerda délután bejelentett, meglepő kamatcsökkentéséig az euró dollárárfolyama lefelé csorgott, a múlt hetet valamivel 0,89 dollár alatt kezdte, majd 0,876-ról azonnal négy és fél hónapja nem látott szintre, 0,8695-re esett. Ezután hatalmas ingadozást követően a trend gyorsan megfordult és péntek délelőtt a kurzus átlépte a 0,9 dollárt. Az amerikai kamatszint hat és fél év óta első ízben került az európai alá, de a különbség csak 25 bázispont, ezzel indokolni az eurórallyt merészségnek tűnik.
Újra előkerült viszont az az örökké kéznél lévő magyarázat, hogy a Fed - azaz Alan Greenspan - az amerikai részvénypiac felfelé ívelése közepette végrehajtott 50 bázispontos kamatvágására a részvényárfolyamok megtámogatása mellett azért is került sor, mert a bank valami olyasmit tud, amelyet mások előtt gondosan titkol. Azaz, az amerikai gazdaság esetleg még annál is rosszabb állapotban van, mint a döntés indoklásaként kiadott közlemény lefesti.
Azt viszont senki sem vonja kétségbe, hogy a japán gazdaság a recesszió szélén imbolyog, miután sorra jelennek meg az ezt alátámasztó tokiói kormány- és jegybanki jelentések. Ennek ellenére a jen árfolyama a múlt kedden száguldásba kezdett a többi vezető devizához képest, azt követően, hogy a japán pénzügyi vezetés negatív véleményt fogalmazott meg az akkor még 125 jen közelében járó dollárkurzus további emelkedéséről.
Az általános erősödéshez hozzájárult, hogy a devizapiac egyik legnagyobb szereplője, a UBS Warburg jenvételt ajánlott, és mire ez általánosan elterjedt, feltehetően már régen azon az oldalon vett fel pozíciókat. Ilyen hatású lehetett a Morgan Stanley azon tanácsa is, miszerint az eddigi száz százalék helyett elegendő a tokiói részvénybefektetések devizaárfolyam-kockázatát csak félig fedezni.
A dollár/jen kurzus péntek reggel 121,10 jennél fogott padlót, majd onnan annak hatására fordult vissza, hogy Mijadzava Kiicsi japán pénzügyminiszter nemkívánatosnak nevezte a gyors árfolyammozgást, minek folytán a jegyzés átmenetileg gyorsan 122 jen fölé ugrott. Az egyszerű spekulánsok adrenalinszintjének ingadozását feltehetően még ennél is jobban befolyásolta az euró/jen jegyzés alakulása, hiszen a hétfőn 111-et megütő kurzus - az euró/dollár trendváltástól hajtva - szerdán 106,7 jenig esett, de péntek délelőtt ismét elérte a 110-es szintet.
B. P. A.
