Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A magyarországi bankrendszer lakossági és kisvállalkozói forintbetét- és banki értékpapír-állománya, illetve a lakossági és kisvállalkozói hitelállomány közötti rés az elmúlt évtized elejétől folyamatosan tágult. A közgazdaságtanban gyakorlatilag összetartozó lakossági és kisvállalkozói ügyleteken belül a két területet szétválasztva azt tapasztaljuk, hogy a lakossági megtakarítások dinamikusan növekedtek, 341 milliárdról 2638 milliárdra, vagyis mintegy meghétszereződtek.
Ugyanakkor a hiteloldalon a magánszemélyek tartozásai 369 milliárdról alig több mint másfélszeresükre, 592 milliárd forintra emelkedtek a vizsgált időszakban, 1990 és 2000 között. Mindez jelentős hullámzással történt, miután 1995-ben - az infláció újbóli megugrásának évében - megtorpant az addig is szerény növekedés. A hitelállományban határozott emelkedés csak 1999-ben kezdődött, amikor a kamatok már - ez idő alatt közel tíz százalékkal csökkenve - elfogadhatóbb szintre, 22-23 százalékra mérséklődtek.
Az utóbbi időben szinte rohamosan növekszik a lakossági hitelállomány, mint azt a Bankszövetség is megállapította a közelmúltban. Mindez talán éppen a fogyasztási hiteleknél nagyobb kamatcsökkenést mutató építési hiteleknek köszönhető. Az agyonreklámozott és mind egyszerűbben felvehető személyi kölcsönök is nagyban segíthették az utóbbi két esztendőben közel háromszázmilliárd forinttal gyarapodó lakossági hitelállomány növekedését. Továbbra is elmondható ugyanakkor, hogy a hosszú távra szóló - például áruvásárlási - kölcsönök a futamidő miatt ugyan alacsonyabb jövedelmekből is kifizethetők, de ezekért továbbra is borsos kamatot számítanak fel a pénzintézetek. Mindemellett igaz, hogy az elmúlt hetek látványos kamatcsökkentései fenntarthatják a hitelállomány növekedésének két éve töretlen lendületét.
A kisvállalkozói szektorban a betét- és hitelállomány számottevően nem változott. Bár a vállalkozói betétek nagysága négyszeresére nőtt, 37-ről 151 milliárd forintra emelkedve, ez azonban eltörpül a lakossági állomány mellett.
A betétek gyarapodása itt 1993-ban megtört - az 1992-es 62 milliárdról csaknem felére apadt és három éven át ezen a szinten is maradt -, s csak 1996-ban indult újra emelkedésnek.
A tartozásoldal kissé más képet mutat. A kevésbé magas kamatozású kisvállalkozói hitelek összege a rendszerváltáskori szinthez képest háromszorosára - 44 milliárdról 140 milliárdra - bővült, de az össztartozásnak még így is csak húsz százalékát éri el. Ugyanakkor itt is tapasztalható az 1995-ös törés, amikor a 28 százalékra szökő infláció évekkel korábbi szintre vetette vissza a hitelek állományát. A nagyobb ütemben növekvő megtakarításokhoz képest egyre inkább elenyésző értékű tartozásmennyiség miatt a bankok lakossági és kisvállalkozói forinthiteleinek betétfedezettsége az 1990-es, még negatív értéket jelentő 92 százalékról 2000-re 360 százalékra növekedett.
Amennyiben a hitelintézeteknél lévő forintmegtakarításokat (forintbetéteket és értékpapírokat, és nem a teljes pénzügyi eszközállományt) csökkentjük az ott felvett hitelekkel, és ezt a nettó megtakarítást viszonyítjuk az összes megtakarításhoz, akkor is azt kapjuk, hogy a teljes lakossági nettó megtakarítás jelentős részét a banki forintkonstrukciók teszik ki. Ez az arány 1990-ben még negatív volt, de 1995-ben már 27 százalékra, 2000-ben pedig 29 százalékra emelkedett. (Ez a mutató egyfajta reciproka a hitelek betétfedezettségének.) A nettó megtakarítás eközben az 1990-es 278 milliárdról tavaly év végére 5828 milliárd forintra, azaz több mint hússzorosára növekedett.
Általánosan elmondható, hogy a nagybankok eddig többnyire a nagyvállalati hitelezést helyezték előtérbe, manapság azonban egyre inkább kiegészítik ezt a lakosságnak, illetve a kisvállalkozásoknak szánt hitel- és betéti termékek. Ez a fogyasztás növekedésén keresztül jótékonyan hathat a gazdaság egészére is és csökkentheti az irreálisan nagy különbséget a betétek és hitelek aránya között.
Vigh György Zsolt
