Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Március 21. és 22. alighanem fekete napként vonul be a New York-i tőzsde történetébe, hiszen e két napon az amerikai befektetők részvényportfóliójuk értékének közel 10 százalékát veszítették el. A Dow Jones Industrial Average index 1082,94 pontot esett, ha a két nap alatti maximum- és minimumértéket vesszük figyelembe. Hasonló fekete napokat a Nasdaqon a befektetők jó egy éve élhettek át, tavaly március közepén a Nasdaq index az 5132,52 pontos csúcsról 425,91 pontot zuhant, és azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal az 1800 pontos zónába süllyedt, mintegy 65 százalékot veszítve értékéből.
Érdekes lehet a világ vezető értékpapírpiacának várható teljesítményét vizsgálni annak korábbi teljesítménye alapján. A Dow elmúlt húsz évét figyelve szembetűnő, hogy az index 1994-től egy parabolikus növekedési pályára állt rá (1. sz. grafikon). E parabolikusan növekvő pálya 1999 végéig tartott, s az index 2000. január 14-én 11 908,50 pontos napi maximumon érte el csúcspontját. Érdekes összevetni a Dow alakulását az USA GDP-jének (folyó áron mért) változásával ugyanebben az időszakban (2. sz. grafikon). Látható az amerikai GDP és a Dow alakulása közötti divergencia. Mindkettő nagyjából egyenletesen, egymással összhangban növekedett 1994-ig. A Dow csak ezután állt parabolikus pályára, kezdődött el a már említett divergencia, s 1998-ban a New York-i tőzsde árszínvonala már meghaladta a folyó áron számított GDP értékét. E folyamat és a divergencia közgazdasági tartalma a valóságban az, hogy a Dow emelkedése 1998 után már ugyanolyan buborék volt, mint a Nasdaq irreális szárnyalása. A jelenség közgazdasági tartalma mindkét index vonatkozásában azonos, a Dow esetében a mérték valamennyivel szerényebb. A jelenség lényegét úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a reálgazdaság növekedése elmaradt a tőzsdei árszínvonal növekedésétől. Mondhatjuk úgy is, hogy a tőzsdei árszínvonal túlszárnyalta a reálgazdaság növekedését és inflálódott. Nyilvánvaló, hogy a tőzsdei árak inflálódott emelkedése nem tarthat a végtelenségig. Csak idő kérdése, hogy a megbomlott egyensúly mikor áll helyre és a kiegyenlítődés hogyan zajlik le.
Érdemes visszanyúlni 1999 végéhez, ahhoz az időponthoz, amikor a Dow elérte csúcspontját. A tőzsdei árszínvonal parabolikus emelkedése ekkor megállt (3., 4. számú grafikon) és a Dow ugyan még emelkedő trend mellett, de már oldalazó mozgásba fordult. Ezzel megkezdődött a tőzsdei árszínvonal és a reálgazdaság között megbomlott egyensúly kiegyenlítődésének a szakasza. Nem robbanásszerűen, hanem lassú, fokozatos átmenettel. E fokozatosságban nagy szerepe volt ugyan a Fed kamatpolitikájának, de a folyamatot mélyebb közgazdasági hatóerők alakították. Tavaly év elejére, miközben az oldalazó indexmozgás folytatódott, ezen belül ismét módosult a pálya, mert a mozgás trendje már csökkenő irányba fordult. Ez a csökkenő irány tartott idén márciusig. Az oldalazó mozgás két szakaszában (a növekedő és a csökkenő trendszakaszban) már látható volt, hogy a Dow mozgása a technikai elemzésben ismert úgynevezett diamond (gyémánt) alakzatot vette fel, amely az egyik legkeményebb technikai formáció, ami trendfordulót jelez. Ez a trendforduló következett be március 21-22-én, amikor a Dow a gyémánt alakzatból lefelé kitört. A kitörés olyan heves volt, hogy az árcsökkenés áttörte még az 1996 óta tartó hosszú távú ártrendet is, és ezzel végleg megpecsételte a fordulót. Megerősítette, hogy vége a parabolikus növekedési pályának, végleges a trendforduló és a Dow egy minőségileg új pályára lépett. A trendforduló nem robbanásszerűen, hanem mintegy két évig tartó lassú átmenettel zajlott le.
Ha abból indulunk ki, hogy a hosszú távú trendben történt irányváltás, akkor a következő hónapokban a Dow folyamatos (de nem töretlen, akár nagyobb emelkedésekkel tarkított) csökkenésére számíthatunk. A kérdés, hogy milyen mértékben és mennyi ideig. A válasz megfogalmazásához kétféle számítási lehetőség is kínálkozik. Az egyik annak vizsgálata, hogy a GDP és a Dow divergenciája mikor és hogyan tűnik el. A részvényindex és a GDP várható alakulása (1. számú grafikon, a várható GDP-alakulás szaggatott vonallal jelezve) alapján a Dow 2001 végére érheti el az 1980-1994-es időszak, tehát a parabolikus pálya előtti évek átlagát. A most bővebben nem részletezett számítás azt mutatja, hogy az index 7500 és 8000 pont között „fog feneket". E zónában éri el mélypontját és csökkenő trendje is várhatóan eddig fog tartani. Ezen az árszinten következik be a GDP és a tőzsdei árszint megbomlott egyensúlyának a helyreállása, ha ezt elérte, akkor számolni lehet egy újabb trendfordulóval, s a csökkenést ismét emelkedés válthatja fel. Ameddig ugyanis a GDP növekedik, még akkor is, ha változó mértékben, a növekedés a meghatározó közgazdasági erő. És ha természetellenes volt a GDP és a tőzsdei árszínvonal egyensúlyának megbomlása pozitív irányba, ugyanolyan természetellenes lenne az egyensúlybomlás negatív irányba is.
A másik számítást a technikai elemzés szabályai szerint lehet elvégezni. Eszerint a gyémánt alakzatból történő kitörés után a csökkenő trend vége úgy állapítható meg, ha a kitörés pontjának értékéből levonjuk az alakzat legszélesebb pontjánál mért értékkülönbözetet. Meglepetésre, de az elemző számára logikusan, e számítás ugyanazt az eredményt adja, mint a GDP-vel mért összehasonlításon alapuló számítás.
Az USA tőzsdei árszínvonalának a Dow Jones index szerinti csökkenése tehát várhatóan addig tart, amíg az index a 7500-8000 pont közötti zónába süllyed. Persze ez nem zárja ki, hogy a csökkenő (majd növekedőre forduló) trend érvényesülése alatt nem lesznek rövidebb ideig, néhány napig vagy hétig tartó, a trendiránnyal ellentétes ármozgások. Hiszen a parabolikusan növekvő trend is mintegy kétéves átmenettel és fel-le pulzáló mozgással fordult csökkenő irányba.
A csökkenő trend időbeli kifutása a számítások alapján nagyjából - egy-két hónapos eltéréssel - 2001 végére tehető, de ezt az időpontot az USA konjunktúrájának alakulása nagyban befolyásolhatja.
Miután a Budapesti Értéktőzsde eddig sem tudta magát függetleníteni az amerikai részvénypiac mozgásaitól, várhatóan a jövőben sem tudja ezt tenni. Ezért mindaddig, amíg az USA-ban az előreláthatólag csökkenő ártrend érvényesül, addig BUX-ra is ez a sors vár.
Komár Lajos
