Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Sorra érkeztek a múlt héten az eurótérség növekedési kilátásainak rosszabbra fordulását jelző makroadatok, de eközben a közös pénz látványos erősödésnek indult a dollárral szemben. Az euró/dollár kereskedés hétfőn 0,8745 dollárral fogott padlót, majd innen felfelé indult a kurzus. Ezzel közvetve újra igazolta azt a paradoxont, hogy a közös pénz legnagyobb ellenségei a térség kedvező mutatói. Ilyeneket most nagyítóval sem lehetett találni. A feldolgozóipar és a szolgáltató szektor beszerzési menedzserindexei tovább süllyedtek, az általános üzleti bizalom mutatói pedig zuhantak. Eközben az amerikai gazdaságról napvilágot látott hasonló adatok sem voltak fényesnek nevezhetőek, és a hét első felében az irányadó New York-i tőzsdeindexek folyamatosan lefelé tartottak. Az utóbbi a megelőző időszakban nemhogy gyengítette, számottevően növelte a dollár vonzerejét, mivel a mélyrepülés nem hagyta érintetlenül az európai tőzsdéket sem és a biztos menedéket az amerikai állampapír jelentette. Most egy időre ez az elmélet is ingataggá vált.
A friss fundamentális érvelés szerint az euró azért erősödött a dollárhoz képest - csütörtökre a jegyzés 0,9091 dollárra került -, mert erősödött a várakozás, hogy az Európai Központi Bank (ECB) már ezen a héten mérsékli a jelenleg 4,75 százalékos irányadó kéthetes repokamat-minimumot. Erre azonban az ECB egyes vezetőinek az árstabilitás elsőbbségét emlegető és a monetáris politikát nem restriktívnek minősítő nyilatkozatai alapján nem lehet mérget venni. Igaz, a sokáig tapasztalt kakofóniával szemben szokatlan változás, hogy legalább a kormányzótanácsban többen is egy nyelvet használnak. A kormányzótanács egyes tagjai mindemellett láthatóan „hazabeszélnek", így ez a képet bonyolítja.
A 0,9091 dolláros szintről az euró akkor kezdett el gyengülni, amikor a Dow Jones ipari átlag és a Nasdaq egyaránt száguldásba kezdett csütörtökön, és ennek nyomán feléledt az amerikai tőkepiac vonzereje. A jegyzés visszatért a lélektani 0,9 dolláros szint alá és pénteken a piac már az amerikai foglalkoztatási adatokra várt. A márciusi mutatók közzététele után a délelőtt látott 0,894 dollárról a jegyzés valamivel 0,9 fölé emelkedett.
Technikai elemzők szerint a fundamentálisan nehezen magyarázható, bonyolult múlt heti árfolyammozgás pofonegyszerűen leírható. A 0,8745 dolláros szint ugyanis - néhány bázispont eltéréssel - nem más, mint a tavaly október végi 0,8228 dolláros eddigi abszolút mélypont és a januári 0,96-os dollár 61,8 százalékos Fibonacci-korrekciója, így nem meglepő, hogy onnan a jegyzés visszapattant.
Nem akármilyen hullámzásnak lehettek tanúi a jenpiac szereplői. A dollár/jen jegyzés még hétfőn a japán üzleti bizalom összeomlására utaló tankan jelentés nyomán új, 1998. október elején látott magasságba, 126,8 jenre emelkedett. A tokiói pénzügyi vezetés már ekkor elkezdte hangoztatni, hogy nem kívánatos a gyors árfolyammozgás. Ez nem sokat segített, mert Peking és Szöul egyaránt félhivatalosan nyilvánvalóvá tette, hogy nem látná szívesen a jen további gyengülését, hiszen az versenyképességüket veszélyezteti.
Az ingadozás még inkább felerősödött és a jegyzés könnyedén visszaesett az addig a technikai elemzők által alátámasztásnak kikiáltott 1999. májusi helyi maximum, a 124,8-125-ös szint alá, és csütörtökön 123,4 körül fogott padlót. Újabb fordulat következett pénteken, miután a japán kormány nyilvánosságra hozta gazdasági reformtervét és a miniszterelnök bejelentette, hogy lemond, a jegyzés a távol-keleti kereskedésben 125 fölé is emelkedett.
B. P. A.
