Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Központi Bank (ECB) csütörtöki kamatdöntése előtt a kormányzótanács tagjainak ellentmondásos nyilatkozatai elbizonytalanították a piaci résztvevőket, s így kivárás jellemezte a szűk sávban folydogáló euró/dollár kereskedést. A bank és a térség egyes pénzügyi vezetői az inflációs nyomás enyhülését bizonygatták, a növekedés lassulását viszont nagyobb veszélynek ítélték meg. Más nyilatkozatokból az derült ki, hogy az árstabilitás fenntartása mindennél előbbre való. Az elemzők minimális többséggel nem vártak kamatcsökkentést, és az ECB valóban nem enyhített a monetáris politikán, azaz az irányadó kéthetes repokamat-minimum 4,75 százalék maradt. A döntés bejelentése után a jegyzés, amely kedden még éppen alulról súrolta a 0,9 dolláros szintet, azonnali reakcióként fél centet esve 0,882 dollárra került. A korrekció 0,885 körül megrekedt és innen ismét lefelé indult meg a kurzus.
Ez technikai elemzők szerint azt sugallta, hogy a tavaly májusban helyi minimumként kialakult kettős alj - 0,8848 dollár - alátámasztási funkciója megdőlt és ezzel a szint ellenállássá vált. A jegyzés pénteken már közel négy hónapos mélypontra, 0,88 cent alá süllyedt, - igaz, ezzel az euró némileg túleladottá vált -, így egy cent közelségbe került az a szint, amelynek környékén tavaly novemberben az ECB háromszor is interveniált. Elemzők szerint most nem várható mesterséges beavatkozás. Az érvek egy része azon alapszik, hogy az intervenciók általában akkor sikeresek, ha az éppen uralkodó trend a kívánatos irányba mutat. Másrészről pedig igen valószínű az ECB kamatcsökkentése a kormányzótanács következő, április 11-én esedékes ülésén és ez már most mérsékli a növekedés lassulása miatti aggodalmakat. Nem elhanyagolható az sem, hogy Washingtonnak az amerikai részvénypiaci bizonytalanság közepette elemi érdeke az erős dollár.
A Fehér Ház aggódik a japán gazdaság gyengesége miatt is, és most már nem csak pletyka, hanem tény, hogy nemzetbiztonsági megfontolásokból az USA hajlandó tolerálni a jen gyengülését. (Az értesülést a japán gazdasági miniszter közvetve megerősítette.) Az iparból jött O'Neill pénzügyminiszter állítólag nincs teljesen meggyőződve az amerikai vállalatokat elvileg kedvezőtlenebb helyzetbe hozó politika helyességéről, de győzedelmeskedett a külügyminiszter, Powell tábornok és Lindsey főtanácsadó azon nézete, miszerint az ázsiai politika sarokköve nem Kína, hanem Japán. (A jen gyengülése mindenesetre növeli a Pekingre nehezedő nyomást, hogy a versenyképesség érdekében értékelje le a jüant.) New York-i lapértesülések szerint ez azt is jelentheti, hogy Powell is beszáll az erős dollár politikájának vezénylésébe és a gazdaságpolitika irányításának egy része a külügyminisztériumhoz csúszott át.
A dollár/jen jegyzés a japán pénzügyi év március 31-ei zárása előtti utolsó pillanatban, azaz az azonnali ügyletek második munkanapon történő elszámolása miatt szerdán végrehajtott hatalmas jenrepatriációk hatására 121,3 jenre esett. A könyveléstechnikai manőver után a japán vállalatok részéről megnyilvánuló jeneladási hullám s a veszteségcsökkentő visszafedezések miatt a pénteken délelőtt kialakult 125,5 jennel a jegyzés átlépte a 124,8 jenes, 1999. májusi helyi maximumot. Az utóbbi szint meggyőző áttörésével egyértelműen gyengülő pályára kerülne, minthogy felette levő szintek 1998 októberében fordultak elő utoljára. Akkor a japán pénz két nap alatt 20 százalékot erősödött a dollárhoz képest, és így 130-131 jen alatt nehéz ellenállási szintet találni, ha a jegyzés valóban tartósan megragad 125 felett.
B. P. A.
