Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elmúlt hetekben, hónapokban tapasztalható, egyre pesszimistább nemzetközi befektetői hozzáállásnak megfelelően mind gyakrabban fordul elő, hogy az Államadósság Kezelő Központ képtelen értékesíteni az állampapír-piaci aukciókon meghirdetett értékpapír-mennyiséget. A múlt héten a féléves diszkontkincstárjegyek árverésén esett meg, hogy a felajánlott 18 milliárd forintnyi papírra csupán 11,7 milliárd forintnyi vételi ajánlat érkezett.
A kibocsátónak a szabályok szerint a hasonlóan gyenge keresleti helyzetek kezelésére lehetősége van a kínálat 25 százalékos csökkentésére, annak érdekében, hogy az elfogadott árajánlatokat a racionális határokon belül tudja tartani. Most azonban a kereslet és a kínálat közötti különbség a 25 százalékos szintet jelentősen meghaladta - vagyis a kincstár tehetetlenné vált -, így történhetett meg, hogy a maximális és átlaghozam közötti különbség 0,26 százalékpontra kúszott fel a megszokott, 0,05-0,06 százalékpontos tartományból. Mivel a féléves papírok aukciójának 11,04 százalékos átlaghozama már amúgy is 0,17 százalékponttal az előző heti felett volt, első látásra félelmetesnek tűnhet az érdeklődés teljes hiánya.
Miért is nem volt több ajánlat az előző hetinél 0,50 százalékponttal magasabb hozamok mellett sem, miközben sem a kamatemelési várakozások nem nőttek, sem különösebb makrogazdasági adat nem látott napvilágot? A válasz valószínűleg igen prózai, a féléves kincstárjegyek ugyanis egyszerűen nincsenek a kereskedők érdeklődésének középpontjában, mivel rövid távú árfolyam-változékonyságuk és másodpiaci likviditásuk alacsony. Így spekulációs célú ajánlatok viszonylag ritkán kerülnek be az aukciós könyvbe. Az aukció délutánján, múlt hét szerdán nyilvánosságra hozott irányadó hozamok is arról tanúskodnak, hogy a félelem nem uralta a piacot az árverés nyomán. A féléves hozam aznap 11,06 százalék lett, tehát nagyjából az aukciós átlaghozamnak megfelelő szinten volt, a következő napon pedig 11,01 százalékra esett vissza.
Az elmúlt hét egyébként a rövid futamidejű papírok hozamemelkedésének jegyében telt el, az éven belüli futamidők 0,06-0,16 százalékpontos hozamemelkedést mutattak. Ennek eredményeképpen a 11,02 százalékon álló három hónapos hozam csupán 0,01 és 0,1 százalékponttal magasabb a féléves és éves hozamoknál. A hozamgörbe rövid oldala tehát teljesen ellaposodott (legalábbis a standard lineáris hozamszámítás mellett), ami azért érdekes, mert a múltbeli tapasztalatok szerint a megegyező hozam mellett 3 és 12 hónapos papírt vásárló befektetők közül rendszerint az utóbbiak jártak jobban. Érdekes módon a rövid futamidejű papírok hozamemelkedése semmiféle negatív reakciót nem váltott ki a hosszabb papíroknál, sőt a két év feletti kötvények hozama 0,08-0,15 százalékponttal csökkent is.
A folyamatok mögött az állhat, hogy az utóbbi néhány hónap kedvezőtlen inflációs adatai a rövidebb futamidők hozamába nem tudtak beépülni, mivel a forint sávszélesítésére - fizetőeszközünk árfolyamának rövid távú erősödésére - készülő, főként külföldi befektetők az összes rövid hátralevő futamidejű kötvényt felvásárolták a piacról. (Diszkontkincstárjegyet a jelenlegi szabályozás szerint nem vehetnek, mert annak kibocsátáskori futamideje 365 nap alatt van.) Ez a keresleti tényező a rövid hozamokat és - áttételesen - a kincstárjegyekét is lejjebb tartotta, mint azt az infláció, illetve a várható jegybanki kamatok indokolták volna.
Most, hogy a kedvezőtlenebb nemzetközi hangulat a feltörekvő piacok iránti befektetői érdeklődést csökkenti (s az ezektől a piacoktól elvárt hozamokat emeli), és a kormány és a jegybank sávszélesítést elodázó, a spekulációt gyengíteni kívánó politikája is beválni látszik, a forintra nehezedő nyomás is enyhült. Ez pedig legszemléletesebben a rövid hozamok emelkedésében mutatható ki.
Valószínűleg további emelkedésre azonban nem kell számítani a rövid oldalon, mivel most már a szintek csaknem megegyeznek a Magyar Nemzeti Bank három hónapos kötvényének utóbbi öt aukcióján kialakult 11,04 százalékos átlaghozammal. Rövid távon sem kamatemelésre, sem -csökkentésre nem kell számítanunk a jegybankelnök szerint, tehát legrosszabb esetben is stagnáláshoz közeli állapot várható. (Hacsak nem történik valami egészen különös, váratlan esemény.)
A hosszabb kötvényeknél azért látszódhatott a rövidekkel ellentétes hozamcsökkenési tendencia, mert egyre többen érzik úgy, hogy a hozamok reális szintre álltak be, méghozzá mind a jelenleg magas, de középtávon várhatóan csökkenő inflációt, mind a folyamatosan csökkenő nemzetközi (és kelet-európai) hozamszinteket is figyelembe véve.
Kishonti László
