Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Mi történhet a feltörekvő piacokkal, ha az Egyesült Államok gazdasága a szakirodalomban kemény földet érésnek (hard landing) nevezett receszszióval kénytelen szembesülni? A téma ugyan remélhetőleg csak elméleti megfontolásból aktuális, viszont az idei év kezdetén vezető amerikai alapkezelők 27 százaléka tört lándzsát az amerikai gazdaság kemény földet érésének reális esélye mellett. Ez az arány azután az esztendő folyamán némileg tovább is emelkedett. Ebben nem kis mértékben közrejátszottak a beszerzési menedzserindex siralmas adatai, a drasztikus ütemben lassuló GDP, a hirtelen zuhanó fogyasztói bizalmi indexek.
Az utóbbi mutatók kiemelten fontosak, mivel a Fed kamatcsökkentései során többször hivatkozott a fogyasztói hangulatra. Ez a hangulat egyébként a legfrissebb, márciusi adatok szerint - alaposan rácáfolva a várakozásokra - hirtelen pozitív irányba ugrott meg. Az adat legalább lélegzetvételnyi szünethez juttatta a részvénypiacokat. A recessziós félelmek ugyanakkor ezáltal viszont még nem fognak elillanni, a tengerentúli részvénypiacokat várhatóan a fokozott volatilitás (az árfolyamok ingadozása) fogja jellemezni.
A számítógépes korszak termelékenységet növelő időszakában (a „termelékenységi forradalom korszakában") az első recesszió esetleges közeledtével számos közgazdász már a V, U, illetve L alakú kilábalás esélyeit latolgatja (V, U, L shape recovery). Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy a kemény földet érés lehetősége még nincs feltétlenül beárazva a részvényekbe, így annak növekvő eshetősége további jelentős áreséseket generálna az amerikai tőzsdéken.
Visszakanyarodva eredeti kérdésünkhöz, fontos rögzíteni, hogy a feltörekvő piacok ez évi teljesítményének megítélésénél a vezető globális alapkezelők a fő kockázati tényezőt az amerikai gazdaság kemény földet érésében látják. Egy-egy olyan esztendőben, amikor az USA-ban negatív volt a GDP változása, a feltörekvő országok gazdasági teljesítménye nem feltétlenül negatív a tárgyévben és a rákövetkezőben (ehhez táblázatunk nyújt illusztrációt).
Látható az is, hogy az ázsiai régió kifejezetten pozitív esztendőket zárt az amerikai gazdaság recessziós éveiben.
Az Öböl-válság miatti recesszió 1991-ben egybeesett a kelet- és közép-európai országok reformidőszakával. Az amerikai GDP ebben az évben 0,5 százalékkal, a kelet- és közép-európai régióé pedig 6,1 százalékkal esett vissza. Az elmúlt húsz év adatai alapján azonban az amerikai GDP változása - korrelációs számítások alapján - szinte teljes függetlenséget mutat a dél-amerikai és az ázsiai régió GDP-jéhez képest, sőt érdekes, hogy az utóbbi esetében az egyéves késleltetéssel számított korrelációs adatoknál a mutató egyenesen negatív, -0,3. A mi régiónkkal mutatott együttmozgás (noha ez a régió kapcsolódik legkevésbé az amerikai gazdasághoz) talán némi véletlen egybeesés segítségével 60 százalékos pozitív korrelációt mutat.
Első következtetésünk az lehetne, hogy a feltörekvő piacok esetlegesen negatív gazdasági teljesítménye nem feltétlenül az amerikai gazdaság recessziójának következménye. Ez azonban esetleg változhat, hiszen a feltörekvő gazdaságok nyitottsága rendkívül erőteljesen növekedett az elmúlt harminc évben. Az áruexport és -import összegének GDP-hez mért aránya 54 százalékra növekedett Kelet- és Közép-Európában (1970-ben még csak 19 százalék volt), ugyanez a mutató 62-ről 109 százalékra nőtt Ázsiában.
Egy USA-beli recesszió esetén a következő két fontos tényező ellentétes hatása érvényesül. Egyrészt csökken a kereslet a feltörekvő piacok termékei, szolgáltatásai és munkaereje iránt, másrészt pedig recessziós esztendőben csökken az USA folyó fizetési mérlegének hiánya, mivel ekkor visszaesik az Amerikába irányuló tőkeáramlás az ország relatív vonzerejének csökkenése miatt. Ilyenkor a feltörekvő piacokra igyekvő tőke esetleg növekedést mutathat. A legutóbbi négy recessziós évben (1975, 1980, 1982, 1991) egyébként háromszor is jelentősen csökkent a folyó fizetési mérleg hiánya (vagy növekedett a többlete), jellemzően a GDP egy százaléka körüli mértékben következett be egyensúlyjavulás.
A feltörekvő piacoknak az amerikai nehéz időkben a tőkebeáramlást „ki kell érdemelniük". A tőkepiacok mindenesetre követik amerikai tőzsdéket, és a tőkebeáramlás sokszor csak egy kiadós, Amerikát követő esés után jellemző. Fontos konklúzió az is, hogy a feltörekvő tőzsdék főként a globalizáció erősödése miatt, valamint a tőkepiaci centrumok egyre jelentősebbé válása miatt követik, illetve követhetik az amerikai tőzsdéket a recessziós félelmekhez kapcsolódó esések időszakában.
Idén is meglehetősen nagy szóródást mutathat a különböző feltörekvő piacok teljesítménye. (Az év kezdete óta egyébként az orosz tőzsde produkálta a legkedvezőbb teljesítményt.) Érdekes, hogy a globálisan befektető alapkezelők 34 százalékának első választása Brazília, ezt követi Oroszország 20 százalékkal. Említésre méltó eredménnyel még a Fülöp-szigetek büszkélkedhet, az alapkezelők 12 százaléka súlyozná ezen piacot a legnagyobb mértékben. Egyébként mindössze 10 ország került be a kiválasztottak sorába, régiónkat mindössze Bulgária képviselte, 3 százalékos aránnyal.
Ehhez hozzátehetjük, hogy valószínűleg nem azok a feltörekvő országok fognak a legjobban teljesíteni, amelyeknél eleve erős, illetve folyamatosan erősödő a külföldi alapok jelenléte, hanem inkább azok, amelyek egyelőre felfedezésre vagy újrafelfedezésre várnak. Az biztos, hogy azért ezen országok kockázata magasabbnak tekinthető. Magyarországra adaptálva az esélyeket, rögzíthető, hogy a külföldi érdeklődés további elmaradásával csak az árak további lemorzsolódására és igen alacsony forgalomra van esély, a globális alapkezelők figyelmének megnövekedésekor viszont a stabil, javuló teljesítmény lehetősége reális. Sokan azt mondják, hogy az arany középút a legjobb, ezzel a helyzettel valószínűleg többen kiegyeznének.
Prelovszky Attila
