Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A bankszektor által vállalatoknak kínált, éven belüli, 1-3 hónapos lekötésű forintbetétek inflációhoz mért kamatai jelentős átrendeződésen estek át az elmúlt 14 hónap során. Az 1999 végén még 0,7 százalékos pozitív reálkamat az idei év elejére mínusz 0,9 százalékra váltott - derül ki az MNB adataiból. A mélypontot tavaly szeptemberben érte el, amikor a betétek reálhozama már 190 bázispontos negatívumot mutatott.
A vállalatok számára szabad pénzeszközeik rövid távú betétekben történő lekötése - akárcsak a múlt héten górcső alá vett lakossági betéteknél (Befektető, 2001. március 12., 9. oldal) - ennek fényében nem tűnik a legjobb pénzelhelyezési formának. Jóval kedvezőbbnek látszik a három hónapos állampapírokba való befektetés, az Államadósság Kezelő Központ által számított referenciahozam ugyanis a vizsgált időszakban egyszer sem esett az infláció alá. Más összehasonlításban az állampapírok nemcsak hogy megtartották, 55-ről 195 bázispontra növelték is a betéti konstrukciók feletti hozamukat. A rövid távra lekötött betétek kamatváltozásai egyébként azonnal követik az irányadó kéthetes jegybanki betét mozgását, amint az grafikonunkon is látszik. Az 1999. december és 2001. január közötti időintervallumban különbségük átlagosan 2,2 százalék volt, természetesen az MNB-kamat javára, és ez csak egyszer - októberben - esett két százalék alá.
Az éven túli lejáratokat is figyelembe véve a betétek lejárati struktúrája változóan alakult - a hosszú lekötések hektikus ingadozásai miatt -, így a hozamgörbe hol emelkedő, hol csökkenő (inverz) volt a vizsgált időtartamon belül. Tavaly novembertől azonban a prognosztizált inflációcsökkenésnek megfelelően ismét inverz formát öltött a grafikon, annak ellenére, hogy az idei év végi infláció a külső és belső tényezők miatt a szokásosnál jóval nehezebben jelezhető előre, amint azt az MNB elemzése megállapítja (Bankszemle, 2000. 11-12.).
A hitelintézetek által a sajtóban manapság közzétett betéti konstrukcióknál jellemzően alacsonyabb rövid futamidejű, ennél magasabb féléves és megint csak alacsonyabb egyéves kamatok figyelhetők meg. A nagyobb összegeknél természetesen a bankok minden lejáratra további kamatprémiumot kínálnak ügyfeleiknek. A vizsgált adatok egyébként az adott hónapokban ténylegesen megkötött szerződések súlyozott átlagai, vagyis nem a hirdetményekben korábban közölt „virtuális" kondíciókat tükrözik.
A számokból kiderül még, hogy a vállalati szektorban az éven belüli betétek és hitelek közötti marzs 3 és 4,1 százalék között mozgott, ami jóval szűkebb, mint a lakossági konstrukciókon elérhető nyereség. A hitelek kamatai mindemellett jóval a lakossági kamatok alatt helyezkednek el. Az éven belüli hitelek kamatai tavaly tizenkét százalék alatt is jártak, de a kiválasztott időszak elejétől a végéig 15,4-ről csak 12,7 százalékra mérséklődött a mutató. A tavaly nyáron emelkedő ágba kerülő inflációt - az MNB irányadó kéthetes kamatával együtt - csak némi késéssel követték a hitelkamatok.
A 15,4-ről 12,7 százalékra módosuló rövid távú kölcsönkamatok nominálisan a rövid betétekkel megegyező mértékben, 270 bázisponttal mérséklődtek. Az MNB adataiban azonban nem szerepelnek a kölcsönfelvételek mellékköltségei (kezelési költségek, díjak, jutalékok), így a hitelek valójában ennél többe kerülnek. Reálértékben azonban feltehetően így is olcsóbbá vált a kölcsönszerzés. A példában szereplő tizennégy hónap során a vállalkozók banki forrásokra támaszkodva egy évnél hosszabb hiteleket átlagosan mintegy fél százalékkal magasabb kamattal kaphattak, mint rövid hiteleket.
A hosszabb lejáratoknál a tényleges hitelkamatok magasabbak, vagyis a hozamgörbe emelkedő, nem úgy, mint a már említett betéteknél, így a hosszabb lejáratú marzsai jobban szétnyílhatnak. Mivel a legtöbb betét rövid távra szól és a hiteleket leginkább hosszú távra veszik fel, a banki összesített kamatmarzsok súlyozott átlaga a jövőben akár emelkedhet is. Röviden, a bankok nemcsak a statisztikák alapján prosperáló gazdaságból, növekvő mérlegfőösszegükből, hanem a csökkenő inflációból is jelentős nyereségre tehetnek szert.
A tőzsdén is jegyzett két hitelintézet, az Inter-Európa Bank Rt. és az OTP Bank Rt. eredménykimutatásában szereplő csak banki tevékenység kamatkülönbözete tavaly 4,3, illetve 3,5 százalékos emelkedést mutatott, ami egyelőre alatta maradt e pénzintézetek 6,5, illetve 9,2 százalékos mérlegfőösszeg-növekedésének.
Vigh György Zsolt
