Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Reménytelen várakozásnak tűnik az a feltételezés, hogy az euró képes még az idén újra elérni az utoljára tavaly tavasszal látott dollárparitást - derül ki a Reuters 51 vezető devizastratéga körében múlt hét közepén készített felméréséből. Várt árfolyamnak egy hónapos távlatban átlagként 0,94, három hónap múlva 0,96, hat hónapra 0,98 dollár és 2002. február végére is az utóbbi érték adódott. Így hatalmas a fordulat, hiszen egy hónappal ezelőtt még általános volt a vélemény, hogy július végére a hányattatott jegyzés végre-valahára visszakapaszkodik a dollárparitásra, az eurótérség és az USA közötti növekedési különbségnek az előbbi javára való eltolódásától hajtva.
Az amerikai gazdaság lassulása a megkérdezettek szerint azonban az eurózóna növekedési kilátásait befolyásolva ezt kérdésessé teszi. Bár az Európai Központi Bank (ECB) feltehetően még mindig meg van arról győződve, hogy a gazdaság ez évben megközelítően 3 százalékkal nő, és így jóval meghaladja a 2-2,5 százalékos hivatalos amerikai bővülési prognózisokat, az elemzők ennél kevésbé optimisták. Szerintük ugyanis a térség nem függetlenítheti magát a globális lassulás hatásától, hiszen folyamatosan erre utalnak a jövőbeli kilátásokat felmérő indexek és több kutatóintézet által a térség legnagyobb gazdaságára, Németországra vonatkozóan már a hivatalosnál lejjebb vitt növekedési előrejelzések is.
Főként a drága olaj, az ECB magasra vitt kamatszintje és a globális fékeződés miatt a térség gazdasága már tavaly fokozatos lassulásnak indult.
Ráadásul az ECB széles körű várakozás szerint áprilisig vagy májusig kivár a kamat mérséklésével, mert meg akar győződni arról, hogy az inflációs nyomás csökken és az euró dollárkurzusa stabilan emelkedik. A tavaly október 5-én végrehajtott legutolsó kamatemelés egyik célja bevallottan az euró támogatása volt - mint kiderült, ez csak illúzió maradt -, a mostani kiváró álláspont viszont rontja a növekedésbe vetett hitet és ez negatívan hat a közös pénz dollárárfolyamára.
Másrészről a jövőbeli kilátásokat felmérő legutóbbi amerikai adatok stabilitásra utalnak és állandóan a levegőben lóg a Fed további kamatcsökkentése, így a hirtelen lefékeződés elmélete „felszívódott".
(Nem is hallani már recessziót emlegető hangokat, ezek divatja, úgy tűnik, a tavasz beköszöntéig tartott.) További problémát jelent, hogy több az euróvételi pozíciót tartó szereplő a piacon, mint az eladó. Ezért a tömegpszichológia szabályai alapján ha eljön a térség gazdasági kilátásait kétségbe vonó bizonytalanság ideje - amelyet az ECB várakozó álláspontja potenciálisan csak tovább erősít és a lefelé módosított GDP-előrejelzések szezonja ugyanebbe az irányba mutat majd -, vagy netalán izmosodik az amerikai növekedési optimizmus, hirtelen fokozottabban sérülékennyé válik a közös pénz. A remegő kézben lévő felaprózott pozíciókat a nagyspekulánsok ugyanis könnyedén fel fogják őrölni.
Technikai elemzők szerint ha a jegyzés nem tud a megelőző hetekben többször is tesztelt 0,938 dolláros szint fölé kapaszkodni, tovább nő az esélye az euró esésének. Ezt a nézetet az támasztja alá, hogy a 0,935-0,937 közötti, tavaly decembertől húzható ereszkedő trendvonal a múlt héten szintén gyakorlatilag sértetlen maradt, csakúgy, mint az ezzel majdnem pontosan egybeeső, még az euró elődpénze, az ECU 1998. őszi dollárárfolyamának helyi maximumától induló hosszú trendvonal. Ha viszont a fenti szint meggyőző áttörése sikerül, megnyílik az út 0,96, a januárban többször tesztelt érték elérése felé, és ennek sikere máris megtorpedózná az euró tartós gyengeségét hangsúlyozó fundamentális érvrendszert.
Nem fenyegeti ezzel szemben még az elmélet síkján sem a jent az erősödés réme, sőt, 1999 júliusa óta nem látott mélypontra került szerdán a dollárhoz képest, miután Hajami Maszaru, a Bank of Japan (BoJ) kormányzója kijelentette, hogy a bank egy lehetősége a jengyengítő intervenció. (Erre egyébként csak a tokiói pénzügyminisztérium hatalmazhatja fel, illetve utasíthatja a BoJ-t.) Mijadzava Kiicsi pénzügyminiszter csak azt közölte, hogy elfogadható lenne a jen dollárral szembeni, természetes módon végbemenő értékvesztése. Az utóbbi nyilatkozat nem keltett meglepetést, hiszen ő és kollégái hetente változtatják a jen árfolyamának manipulálását szolgáló álláspontjukat. Hajami egyébként eddig azzal keltett feltűnést, hogy az erősebb jen lehetőségét emlegette (annak kiderítése, hogy milyen megfontolásból, külön esettanulmány lehetne). A BoJ tavaly augusztusi - most már egyértelműen elhibázottnak bizonyult - kamatemelését az elmúlt egy hónapban végrehajtott monetáris enyhítésekkel igyekezett ellensúlyozni, ettől függetlenül az export visszaesése gyengébb jen után kiált.
A nagy csapást azt követően szenvedte el a jen, hogy Mijadzava csütörtökön már a pénzügyi rendszer esetleges összeomlását emlegette, amit sokan példátlan, eszeveszett kijelentésként értékeltek. A harakiri jellegű mondat hátterében találgatások szerint az is állhat, hogy ha a múlt hétfőn egy bizalmi szavazást túlélt Mori Josiro miniszterelnök távozik, pénzügyminisztere is vele bukna, és esetleg ezt el kívánja kerülni. Ezt követően a dollár/jen új 20 hónapos csúcspontját már a 120,4 jen jelentette, de nem sokáig, mert Hajami viszont rögtön ezután azzal állt elő, hogy nincs szükség jengyengítő intervencióra. A jenjátékosoknak nem kellett sokáig várniuk az újabb feladványra, miután pénteken Mijadzava bocsánatot kért egy nappal korábbi kijelentéséért és a tokiói kormánykoalíció gazdasági mentőcsomagot hirdetett meg.
B. P. A.
