Az elmúlt hét állampapír-piaci adataiból talán leginkább az tűnhet fel, hogy a külföldiek érdeklődése megnövekedett az éven belüli hátralévő futamidejű papírok iránt. Ez most is az e körbe sorolható államkötvényeknek a hasonló futamidejű diszkontkincstárjegyekhez képest észlelhető furcsa áralakulásán érhető tetten. (A külföldiek csak a kötvényeket vehetik.)
Jelentősen nőtt ugyanis a különbség a két értékpapírcsoport hozamszintje között. Megszokott táblázatunkból is jól látszik, hogy míg a diszkontkincstárjegyek hozama jellemzően nőtt egy kicsit az elmúlt héten, a rövid kötvényeké komoly mértékben csökkent. Így itt az ideje a portfóliócserének az ilyen kötvényekkel rendelkező belföldiek számára (már aki a korábbi hasonló helyzetekben még nem tette ezt meg).
A jövőben egyébként az adminisztratív korlátozásokon túlmenően elvileg még egy tényező miatt tovább nyílhat az olló. Az ÁKK ugyanis megszünteti a diszkontkincstárjegyek szervezett (gyakorlatilag aukciós formában történő) visszavásárlását. Ez azért gyakorolhat némi hatást a papírok értékére, mert az ÁKK nagyvonalú szokott lenni a visszavásárlások során. Magyarul, a piaci helyzethez képest magas árat fizet a papírokat visszavásároltatni kívánóknak. Más kérdés, hogy ennek ellenére - az ÁKK számításai szerint - az állomány kevesebb mint 8 százalékát sikerült visszavásárolni (az egyes sorozatokból összesen a sorozatonkénti két aukció során), szemben az 50 százalékos arányt megcélzó eredeti tervekkel. Az eredmény tehát lényegesen elmaradt a kibocsátó várakozásaitól.
Itt azonban érdemes megjegyezni, hogy számításaink szerint 2000-ben az államkötvényeknél (e körben nincs hír a visszavásárlások megszüntetéséről) átlagosan alig 10 százalék fölötti volt ez a visszavásárlási arány. Ráadásul úgy, hogy az egyik kötvény esetében három visszavásárlási aukciót is tartottak. A kötvények felajánlásakor sem mutatkoztak tehát lényegesen aktívabbnak a befektetők, persze lehet, hogy itt a kibocsátói elvárás is más. A diszkontkincstárjegy-visszavásárlások terén azonban az idei adatok valóban siralmasak, négy aukcióból három gyakorlatilag teljes érdektelenségbe fulladt.
Egyébiránt viszonylagos nyugalom honol mostanában a rövid papírok háza táján. Az MNB-kötvények aukcióján stabilizálódott a 11,04 százalékos hozamszint, méghozzá úgy, hogy az utóbbi két hétben a jegybank ismét az aktuálisan lejáró korábbi papírhoz igazította a kibocsátás volumenét. A hozamszint stabilitásának eléréséhez tehát nem volt szükség beavatkozásra. Ugyancsak nyugalmi helyzetre utal a korábbi tapasztalatok alapján, hogy a három hónapos diszkontkincstárjegy aukciós hozama 4-5 bázisponttal alacsonyabb lett a jegybanki kötvényénél.
A kéthetes betéti kamat és a jegybanki kötvény hozama közti különbség növelte a betéti konstrukció vonzerejét, a múlt héten csaknem kimerült a 210 milliárd forintos felajánlott keret. Az átlagos éves kamat néhány pályázó óvatosságának köszönhetően két bázisponttal a maximális 11,25 százalék alá került.
A hat és tizenkét hónapos diszkontkincstárjegyek aukcióin visszafogott volt az érdeklődés, ami a kialakult hozamszinteken is látszik. Az aukciós átlaghozam 5, illetve 7 bázisponttal haladta meg az előző napi referenciahozamot, hasonló mértékű emelkedést idézve elő a másodpiacon is.
A hosszabb papírok piacát ugyanakkor érzékelhető mértékű hozamcsökkenés jellemezte. Persze lehet, hogy csak azért, mert ezekből a múlt héten nem volt aukció, így a vevők csak a másodpiacról elégíthették ki igényeiket. A piacot várhatóan csak a soron következő inflációs adat billentheti ki mostani nyugalmából, ezzel kapcsolatban azonban jelenleg elég vegyesek a várakozások.
Hétfőn szokatlanul mozgalmas volt az egyedülálló konstrukciójú tőkeindexált államkötvény (2005/D) piaca. Valaki felfigyelhetett rá, hogy márciusban igen ütemesen nő majd a papír inflációs komponense (amelyet most a magas januári bázison számítanak), s hirtelen vásárlásra adta a fejét. Az e napon mért (a tőzsdén kívüli üzletekkel együtt vett), 1,3 milliárd forinton felüli árfolyamértékű forgalom kuriózumnak számít ennél a papírnál. A mozgásra felfigyelő eladók gyors reakciója miatt az ajánlati árak végül mindössze negyed százalékponttal emelkedtek, noha máskor ilyen forgalom töredéke is heves áreltolódást vált ki a többi kötvényéhez képest sokkal kevésbé likvid piacon.
Ádám Zsigmond
