Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró a múlt hétfőn még valamivel 0,92 dollár fölött induló kereskedése annak ellenére déli fordulatot vett, hogy folyamatosan láttak napvilágot az eurózóna gazdaságának lendületes teljesítményére utaló adatok. Az események így a devizapiaci folyamatok ésszerűségét feltételező, azaz a fundamentális tényezőkben hívő szereplőkre rácáfolva alakultak, igaz, ehhez hozzájárult a török pénzügyi válság és a török líra leértékelése.
Az eurózóna ipari termelése a kedden közölt adat szerint decemberben éves összevetésben 8 százalékkal, az elemzői várakozások majdnem kétszeresével nőtt. Ez jelzi, hogy a térség gazdasági növekedésének üteme valószínűleg sokkal kevésbé csökken, mint azt sokan a korábbi mellbevágó amerikai makroadatok nyomán feltételezték. Korántsem egyértelmű tehát annak a felfogásnak a feltétlen igazságtartalma, hogy az amerikai gazdaság fékeződésének hamarosan látható jelei lesznek a térségben is. Ennek újabb alátámasztását jelentette, hogy a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet üzleti bizalmi indexe, amely ezt megelőzően hét hónapja folyamatosan süllyedt, januárban ismét emelkedett. Az euró ennek ellenére nem erősödött, szerdán New Yorkban 0,905 dolláron zárt. A Fed agresszív kamatcsökkentéséhez fűződő várakozásokat elméletileg le kellett hűtse az amerikai inflációs adat, amely szerint a fogyasztói árak januárban 0,6 százalékkal, a várt érték kétszeresével nőttek. A dollár erősödése inkább azzal lehet összefüggésben, hogy a Fedet jelenleg igen kevéssé érdekli az infláció valószínűleg átmeneti megugrása, annál jobban a gazdaság szereplőinek a közeljövőre vonatkozó várakozásai. A Conference Board kutatóintézet által a legfontosabb makroadatokból számolt mutató (LEI) januárban a várakozás kétszeresével, 0,8 százalékkal emelkedett, ami az elemzés készítői szerint cáfolja a recessziós veszélyt. Ezt követően - a Dow Jones ipari átlag csütörtöki stabilizálódásával párhuzamosan - az euró/dollár jegyzés napi mélypontját már a két hónapja nem látott 0,9014-es szint jelentette. A dollár mellett szólt az is, hogy az utóbbi hetekben meglehetősen félreérthetően fogalmazó új amerikai pénzügyminiszter még a G-7 államok pénzügyminisztereinek találkozóját követően újra egyértelművé tette, hogy az erős dollár politikája továbbra is érvényben van. Ugyanakkor elvileg az euró szempontjából pozitív hír, hogy a szintén a múlt héten közölt adatok szerint tavaly az eurózónából közvetlen beruházások (FDI) keretében kiáramló tőke 23 milliárd eurót tett ki, szemben az egy évvel korábbi 120,6 milliárddal. Az amerikai gazdaság lassulásával párhuzamosan ugyanis a kiáramlás további mérséklődése feltételezhető. Technikai elemzők péntek délelőtti előrejelzése alsó alátámasztásként a 0,9 dolláros lélektani szintet jelölte meg, azután, hogy a vártnál nagyobb francia negyedik negyedévi GDP-bővülés euróeladási hullámot indított el.
A jenpiacot nem hozta izgalomba, hogy a G-7 pénzügyminisztereinek csúcstalálkozóján a többi résztvevő aggasztónak találta a japán gazdaság állapotát, mert véleményük szerint az eddigi ösztönző intézkedések nem hozták meg a várt eredményt. Szintén nem adott irányt a kereskedésnek, hogy januárban négy év óta először mutatott deficitet a japán külkereskedelmi mérleg, és a negyedik negyedévben az előzőhöz képest stagnált az összipari termelési index. Az utóbbi időben megszokott módon a jen mozgását elemzők összefüggésbe hozták azzal, hogy éppen milyen mértékű lemondási kényszert érezhet Mori miniszterelnök. A jen viszont valójában csak pénteken került mérsékelt nyomás alá, miután az amerikai S&P hitelminősítő is visszaminősítette a japán jenadósságok besorolását, AAA-ról AA pluszra. Az összefüggés azonban enyhén szólva sem nevezhető kristálytisztának, hiszen a hét folyamán a 13 ezer pontos lélektani szinttel kacérkodó tokiói Nikkei-225 tőzsdeindexre kifejezetten jó hatással volt a bejelentés.
B. P. A.
