Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az idei gyorsjelentési szezon aligha csinált kedvet a Budapesti Értéktőzsdén befektetni kívánóknak. A társaságok nagy részének siralmas eredménye egyrészt magyarázatul szolgálhat a BÉT tavalyi siralmas teljesítményére, másrészt néhány megfigyelésre is alapot szolgáltat. A profitadatokat vizsgálva ugyanis meglehetősen érdekes összefüggés mutatkozik a különböző társaságok eredményessége és tulajdonosi struktúrája között.
A NAPI Gazdaság brókercégek prognózisai alapján 22 tőzsdei társaság esetében közöl rendszeresen konszenzusos profit-előrejelzést, s feltesszük, hogy ezek a konszenzusok többé-kevésbé az adott kibocsátó eredményére vonatkozó piaci várakozásnak tekinthetők. Megdöbbentő, hogy a 22 kibocsátó közül mindössze 6 állt elő a várakozásokat meghaladó eredményszámokkal, a többiek jócskán alulteljesítették az elemzők elképzeléseit. Ráadásul e társaságokról - a Danubius kivételével - elmondható, hogy a tulajdonosoknak vagy a cég menedzsmentjének valamilyen kézzelfogható érdeke fűződik a kedvező tőzsdei szerepléshez.
A Graboplastnál az összefüggés egyértelmű, a menedzsment és a Wallis - a cég részvényeinek közel 33 százalékát birtokolják - együttesen deklarált célja a papír középtávú jó teljesítménye. Igaz, a Grabo már évek óta nem bírja a nagyobb befektetési bankok jóindulatát, így a várakozásoknál jobb teljesítmény inkább az elemzői pesszimizmusnak, semmint a kiugróan jó eredményadatoknak köszönhető. A NABI-nál sem csodálkozhatott a piac azon, hogy a cég eredményével el kívánta kápráztatni a befektetőket, hiszen az elemzők kedvencének számító buszgyártó társaságról régen láttak napvilágot igazán jó hírek. Tulajdonosai egyébként a Graboplasthoz hasonlóan érdekeltek a részvényárfolyam kedvező alakulásában, hiszen hosszú távon exitjüknek ez az egyik alapvető feltétele.
A szintén kellemes meglepetést okozó OTP és a Richter esetében azonban más a helyzet. A két nagy cégnél ugyanis nem a tulajdonosi összetétel, hanem a menedzsment pozíciója predesztinál a befektetők elkényeztetésére. Mind a két társaságnak meglehetősen szórt a tulajdonosi struktúrája - igaz, a Richternél a 25 százalékos állami pakett még könnyelműségre is csábíthatna -, s menedzsmentjük a tőzsdei cégek közül talán a legfüggetlenebbek közé tartozik. Ennek fenntartása szorosan kapcsolódik a társaság függetlenségéhez, melynek biztosítéka az alapszabályi megkötések mellett a magas részvényárfolyam. Ez ugyanis védettséget nyújthat az utóbbi időben a BÉT-en oly szívesen vadászó „hiénákkal" szemben, hiszen megdrágítja a felvásárlást, de a magas részvényárfolyamhoz persze magas növekedési potenciálnak és jó eredménynek kell társulnia.
A csalódást keltő cégek közül néhányat szintén érdemes kiemelni. Az Arago-birodalomba integrálódó Pick és Zalakerámia eredményadatai akár vészjelzésként is felfoghatók a kisebb részvényesek szempontjából. A Picknél egyértelmű az üzenet, a függetlenség elvesztése után már nem érdeke a társaságnak jó eredményadatok közzététele, de a Zalakerámiánál is ez már a második alkalom, hogy az éves gyorsjelentés igencsak lehűti a felfokozott várakozásokat. Ebből hamar levonható a következtetés, hogy a fő tulajdonos fütyül a papír tőzsdei árára, és arra, hogy a befektetők mit gondolnak róla.
Persze ez némely blue chip esetében is elmondható. A Mol fennhatósága alá került TVK pocsék eredménye szintén intő jel. A cég a várt duplázás helyett megfelezte a profitot, ami arra is utalhat, hogy a vegyipari társaságnál sem igazán várható az, hogy a jó tőzsdei szereplés elsődleges fontosságú az új nagytulajdonos számára. A BorsodChemnél még kétesélyes lehet a játszma, egyelőre nem tisztázott, hogy a hatalomváltás után mi lesz a társaság sorsa. Maga a Mol is nagy talány lehet, hiszen a külső szemlélő nehezen döntheti el, hogy a gázárpartiban kivívandó jó tárgyalási pozíció mennyiben járult hozzá ahhoz, hogy siralmas lett az olajipari cég eredménye. A menedzsmentet és tulajdonosi struktúrát tekintve érdekes lehet két kisebb társaság. A Globus és a Zwack egyaránt egyfajta baráti-családi tulajdonosi kör irányítása alatt áll, amelyek magas tulajdonhányaduknál fogva érdekeltek a jó eredményekben, nem is a piaci szereplés, hanem a jó osztalékfizetési képesség szempontjából. (Igaz, a Globusnál a magas részvényárfolyam is a menedzsment preferenciái közé tartozik.) Ez a két cég egyébként egyaránt tekintélyes profitról számolt be jelentésében. Az idei év egyik kérdőjele a Fotex, a tekintélyes eredménybővülés akár annak is előjele lehet, hogy a tőzsdei szerepléssel eddig keveset törődő nagytulajdonos és a menedzsment egyre inkább a tőkepiac felé fordul. Ha ez beigazolódik, akkor a papír az előítéletek ellenére is a piac egyik favoritja lehet az idén. A tavalyi eredmények összességében tehát nem pusztán csökkenő tendenciájuk miatt szomoríthatják el a Budapesti Értéktőzsde befektetőit. A többségükben várakozásoktól elmaradó, gyenge teljesítmények arra is figyelmeztetnek, hogy fogyóban vannak az olyan cégek, amelyek menedzsmentje vagy tulajdonosai valamilyen okból fontosnak tartják, hogy a befektetők is kedveljék részvényeiket. Ez pedig nem sok jót ígér a jelenlegi amúgy is gyászos tőzsdei hangulatra nézve.
Lovas András
