Hasonlóan az elmúlt pár évhez, vélhetően idén sem fognak unatkozni a világ értékpapírpiacainak a szereplői. Már az év kezdete sem volt mindennapi, mostanára úgy tűnhet, hogy a Fed január 3-i kamatvágása meghozta a trendfordulót, legfőképp a technológiai papírok számára. Nagy kérdés az, hogy a trendfordulót követő rali meddig tarthat, s hogy ennek fényében visszamenőleg hogyan értékelhetjük a 2000-es esztendőt. Az egyik lehetőség, nevezetesen az optimista verzió az, hogy bár a tavalyi év az öt-hat éve tartó hosszidőszak legnagyobb és leghosszabb ideig tartó korrekcióját hozta, az amerikai gazdasági növekedés fenntartható üteművé válását követően az USA és a világ értékpapírpiacain minden visszatér a normál kerékvágásba. A pesszimista verzió szerint az amerikai gazdaság és tőzsdék trendje 2000-ben jó pár évre megfordult, s így 2001 első felében csak a bessz első hosszabb ideig tartó korrekcióját élhetjük át. Ebben az esetben a Nasdaq elkövetkező pár éves grafikonja könnyen hasonlíthat majd a tokiói Nikkei index kilencvenes évek elején leírt pályájához. Egyelőre sajnos inkább a második verzió bekövetkezésére van nagyobb esély. Természetesen ettől függetlenül a következő hónapokban még eltarthat a korrekció, s ez emelkedést hozhat a világ tőzsdéin.
Miből táplálkozhat ez az év első felére várt, az USA-ból kiinduló hossz az értékpapírpiacokon? A több érv közül elsőként kell megemlíteni a befektetők túlzott reakcióit, amelyektől a 2000-es év sem volt mentes. A Nasdaq-lufi márciusi kipukkanásával egyidejűleg stabil és nagy erejű hossz indult el a gyógyszergyári és a pénzügyi papírok piacán. Ez január elejére odáig vezetett, hogy az USA vezető gyógyszergyári indexének P/E-értéke 44-re emelkedett, miközben egyes minőségi technológiai cégek (Microsoft, Intel) hasonló mutatója 20 közelébe, egyes vezető telekomcégeké pedig a 10 közelébe esett. Ha egy alapkezelő nem követte ezt a piaci mozgást, s nem szállt át a defenzív szektorokba, akkor nagyon jelentékenyen alul tudta teljesíteni saját benchmarkját. Így természetesnek tekinthető, hogy a józanul gondolkodó befektetők most visszafelé lendítik a hintát, s logikus az is, hogy a minőségi technológiai cégek részvényeinél kialakuló árfolyam- emelkedést követik, sőt, túl is reagálják a kisebb s sokszor nagyon bizonytalan jövőképű papírok piacán.
Az 1995 és 1999 közötti időszak is tartogatott rengeteg nagyobb esést az USA és a világ részvénypiacain, főleg a feltörekvő piaci válságoknak köszönhetően. Az esés mértéke a Nasdaq esetében az 1998-as orosz válság idején 3035 százalékos volt másfél-két hónap alatt. A 2000-es esésnek ebben a relációban egy ideig nem a mértéke, hanem a tartóssága volt inkább a kellemetlen sajátossága. Így pár hónap után kiváltképp novemberre-decemberre kialakult az a befektetői reflex, hogy keresni csak short pozíción lehet. A besszre játszó befektetőket támogatták a kereken egy piaci fázissal lemaradásban lévő amerikai elemzők (tisztelet a kivételnek), akik folyamatosan vágták és mind a mai napig vágják meg a technológiai papírok ajánlásait és célárait. Így karácsony környékére kialakult az a helyzet, hogy a kölcsönkért papírok aránya, azaz a short pozíciók száma történelmi csúcspontjára ért. A short pozíciók számának nagyságát mutatja a január 3-i kamatvágást követő euforikus árfolyam-emelkedés, majd az ezt követő több napig tartó visszaesés. Emellett a dömpingeladók is eltűnni látszanak a Nasdaqról, s így fordulhat elő az a helyzet, hogy a nagyon komoly figyelmeztetéseket kihozó Yahoo! árfolyama 15-20 százalékkal van feljebb a hír előtti szinthez képest.
Érdekes megfigyelni a makrogazdasági hírek interpretációját is. Amennyiben egy mutató erős gazdaságról tanúskodik, akkor az jó, mert nem kell félni a recessziótól. Ha egy adat rossz a gazdaság állapotára nézve, akkor azt 15-20 perc múlva szintén kedvező fényben tűntetik fel, hiszen növeli a Fed kamatvágási esélyeit. Ebben a környezetben két-három hónap alatt újra elfogynak a piacról a short pozícióban lévő befektetők, mi több, újra be tudnak vásárolni az alapok, s emiatt már nem lehetünk túl optimisták az év második felére vonatkozólag. Ekkorra ugyanis végére érhet a kamatcsökkentési ciklus, bekövetkezhet az adócsökkentés, s talán normalizálódnak a vállalatokkal szembeni elvárások. Ekkor már nem lehet jó érzéssel értékelni rossz gazdasági és vállalati adatokat, s nem esik pánikba shortoló befektetők hada egy-egy jobb hírre.
Egy dologra mindenképpen szükség lenne a tartós bullpiac kialakulásához, hogy az túllendítse a piacot a nyár elejére várható értékeken (Nasdaq: 3200-3400, S&P: 1425-1475), nevezetesen pénzre. Ez vélhetőleg csak akkor lesz, ha a dollár újra komolyan erősödni tud a vezető devizákkal szemben, ám a jelenlegi helyzetben erre csak a jennel szemben van esélye. Így az idén nyár közepére nem maradhat más a befektetők számára, mint a részvénypozíciók felszámolása, majd valamilyen, euróban denominált pénzpiaci eszközbe menekülés.
A magyar piaci szereplők számára ebből a felállásból nagyon furcsa év kerekedhet, az utóbbi öt év legkisebb éves volatilitásával s nagyobb trend nélküli kereskedéssel.
Jónap Richárd
