Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A határidős piacon tavaly talán a legnagyobb változást az új kereskedési rendszer, az MMTS 2 szakmai vitáktól sem mentes bevezetése jelentette. A brókerek részéről eleinte szkepticizmussal fogadott rendszernek számos olyan előnye van, amely igazolta bevezetésének jogosságát. A több új és néhol furcsa kereskedési technikát igénylő rendszer egyik legnagyobb előnye a folyamatos pozíciófigyelés. Ennek segítségével lehetővé vált a kockázatkezelési szempontból elengedhetetlen limitfigyelés. Az új rendszer további érdekessége és pozitívuma a spread-könyvek bevezetése, amellyel már a direkt spread ügyletek is megköthetőek, s így nem szükséges annak mindkét lábát külön-külön üzletben létrehozni, s azt figyelni. Ez jelentősen csökkenti a tranzakciós kockázatokat, valamint növeli a piac áttekinthetőségét. A kereskedés folyamatosságához persze elengedhetetlen volt a Keler új elszámolási rendszere. Ennek legnagyobb előnye, hogy a folyamatos pozíciófigyeléssel nem szükséges a felfüggesztési limiteken túl született üzletek esetén a teljes határidős piacon klíringelni, hanem elég csak az adott instrumentumban tartani elszámolást.
Ezzel párhuzamosan érdemes megemlíteni, hogy a klíring időtartama is jelentősen lecsökkent, hiszen az elszámolást sokkal kisebb nyitott kötésállományra vonatkozóan kell végrehajtani.
Összességében tehát elmondható, hogy az előző esztendő technikai változásai olyan előrelépéseket tettek a piac átláthatóságának és jobb követhetőségének irányába, amelyek egy számítógépes kereskedési rendszer esetén elengedhetetlenek.
A BÉT határidős piacának forgalma - a december 25-ig számolt forgalmi adatok alapján - tavaly meghaladta az egy évvel azelőttit. Míg tavalyelőtt az összforgalom nem érte el az 1200 milliárd forintot, a 2000. évben ez az adat túlszárnyalta az 1400 milliárd forintot. Eközben a BUX-forgalom elmaradt az egy évvel korábbitól, az akkori 10,77 milliárd forintos forgalomhoz képest több mint 10 százalékos a visszaesés, igaz, 1999-ben a növekedés meghaladta a 30 százalékot.
Ezzel párhuzamosan azonban jelentősen felpezsdült az egyedi részvényhatáridők forgalma. Természetesen nem lehet szó nélkül elmenni a jelenség mellett, hogy az illikvidebb határidőkben gyakran olyan volumenek olyan áron cserélnek gazdát, amelyek megkérdőjelezik a piaci üzlet fogalmát, de ennek ellenére is jelenetős a fejlődés. Tavalyelőtt a határidős részvényszekció az összforgalom kevesebb mint 10 százalékát mondhatta magáénak, míg 2000-ben már több mint 30 százalékot hasított ki magának a derivatív piac forgalmából. Ennek magyarázata persze az is lehet, hogy a vezető részvények volatilitása sokkal nagyobb az indexénél, így a befektetők inkább egyedi részvényeknél remélnek extraprofitot. Ami a jövőt illeti, valószínű, hogy az azonnali részvényekre bevezetett árfolyam-nyereségadó a spekulánsokat az azonnali piacról a határidős piac felé tereli, hiszen megszűnt a részvények árfolyamnyereségének adómentessége - így a két piac közötti jelentős különbség is -, ezzel szemben viszont sokak számára vonzó a jelentős tőkeáttétel. Ez természetesen már egy más kockázati szintet képviselő játék, de ennek ellenére a várakozások szerint ebben az évben is növekeszik majd az egyedi részvényhatáridők súlya az összforgalmon belül.
Egy másik tényező, amely nemcsak a BUX forgalmat, hanem a részvényhatáridők forgalmát is csökkentheti, az a 2000 februárjában bevezetett szabványosított opciós piac. Annak ellenére, hogy ez idáig a piac pezsgése elmarad az előzetes tervektől, az új szekció nem vallott szégyent. A 9 milliárd forintos összforgalom - havi bontásban átlagosan 810 millió forint - ellenére a piac sebezhetőségét mutatja, hogy a júniusi forgalom (1,78 milliárd forint) meghaladta az átlag kétszeresét, míg a decemberi nem érte el az átlagos 6 százalékát sem. Szintén a piac fejletlenségére utal, hogy a visszaszámított volatilitásértékek szórása olyan magas, hogy kezelhetetlenné teszi azok alkalmazását az opciók árazásában.
A számos pozitív fejlesztés és fejlődés mellett - amelyek egyaránt jelentős szerepet játszanak a piac hatékonyságának növelésében - érdemes említést tenni egy olyan eseményről, amely viszonylag kevés publicitást kapott ez idáig, mégis nagy jelentősége van. Szeptember végén egy nagyobb piaci szereplő - nevezzük elszánt arbitrazsőrnek - úgy gondolta, hogy kihasználja a magyar piac gyengeségét. Ez a kifutáskori elszámolóár-képzés. A fenti szereplő megpróbálta piaci, de manipulatívnak nevezhető eszközökkel befolyásolni az elszámolóár kialakulását. Az ősz folyamán 0 és 9 százalékos kamattartalom mellett olyan mennyiségű BUX-fedezeti ügyletet nyitott ki, amellyel a nyitott állományból akkora lett a piaci részesedése, hogy ha a decemberi kifutás napján, a kritikus 40 percben kívánta volna piacra dobni részvényeit, amelyeket az arbitrázsügyletekhez vásárolt, komolyan veszélyeztette volna a kereskedést. Ilyen rövid idő alatt ekkora mennyiséggel akár az alsó felfüggesztési limitig csökkenthette volna az árakat. Az események végül nem így alakultak. Az októberi és novemberi indexcsökkenés folyamán ugyanis azok a spekulánsok, akik az elszánt arbitrazsőrrel szembe nyitottak vételeket, likvidálni kezdték ezeket a pozícióikat, eközben az elszánt arbitrazsőr tovább folytatta pozícióinak kiépítését. Ennek az lett az eredménye, hogy a kamattartalom olyan mélységekig csökkent - éves szinten (-90)-(-70) százalék -, hogy piacra léptek azok a valós arbitrazsőrök akik kihasználva a nagyon alacsony kamattartalmakat fordított arbitrázsügyleteket nyitottak. Így kifutáskor a valódi és az elszánt arbitrazsőr találta szembe magát egymással. Egyiknek a korrekt piaci, a másiknak minél alacsonyabb elszámolóár kialakulása állt volna érdekében. A valós arbitrazsőröknek volt előnyük, hiszen kedvezőbb feltételekkel nyitották pozícióikat és egyetlen céljuk a kifutáskori valós ármeghatározás volt. Végül a két típusú szereplő összecsapásának nem lett „véres” kimenetele, hiszen az elszánt piaci szereplő sokkal kedvezőtlenebb piaci helyzetéből adódóan feladta, sőt el sem kezdte a harcot, így a decemberi elszámolóárat nem manipulálták.
A decemberi kifutás így fontos próbaköve volt a derivatív piac fejlettségének, hiszen bebizonyosodott, hogy elég érettek, jól működőek a piaci mechanizmusok ahhoz, hogy a hatékonyság olyan színtű legyen, amely megakadályozza a manipulációkat.
Nagy Péter
