Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elmúlt fél évben tovább csökkent a független kibocsátók száma a Budapesti Értéktőzsdén, s friss papírok hiányában ha a tőzsde kapitalizációja nem is, a közkézen forgó papírok száma mindenesetre jelentősen csökkent. A mintegy fél éve készült összefoglalónkban három nagy táborra osztottuk a Budapesti Értéktőzsdén forgó részvényeket, aszerint, hogy a kibocsátókban vajon van-e jelen meghatározó tulajdonos, vagy tulajdonosi struktúrájuk szórtsága alapján gyakorlatilag a független vezetőség irányítja-e az adott társaságot (Befektető, 2000. július 31., 11. oldal). A tőzsdei felvásárlásnak logikusan akkor van meg a lehetősége, ha egy társaság az utóbbi kategóriába tartozik. Egy-egy érdeklődő befektetői csoportnak ekkor van esélye arra, hogy piaci vásárlásokkal olyan mennyiségű részvényt halmozzon fel, amekkorával már egy közgyűlésen a saját kedve szerint formálhatja a vállalat irányítását.
Az első csoportba fél évvel ezelőtt az OTP, a Pannonplast, a Graboplast, a BorsodChem és a Richter tartozott. Ezek közül az OTP-t a szigorú alapszabályi korlátozások és az állami aranyrészvény vonhatják ki egyelőre a felvásárlási célpontok köréből. A Pannonplastot is többé-kevésbé az alapszabályi korlátozások védik egy esetleges „betolakodóval" szemben, ez azonban a jelek szerint nem biztos, hogy elég védelmet nyújt egy-egy felvásárlási akciónál.
Fél éve még két olyan, tipikusnak tekinthető célpont is volt a magyar blue chipek között, ahol a befektetők számíthattak egy új nagytulajdonos megjelenésére, az egyik ezek közül a BorsodChem volt, a másik a Richter. A BorsodChemet mindenesetre azóta már lassan alig lehet független társaságnak nevezni, becslések szerint közkézhányada minimálisra csökkent, s a Milford és a jelenlegi menedzsment között folyó harcnak akár egy nyilvános vételi ajánlat kikényszerítése is lehet a végkimenetele. Ez pedig maximum egy többé-kevésbé elfogadható exitet jelenthet a részvénytulajdonosok számára befektetésükből, a cég huzamosabb tőzsdei jelenlétét azonban nem valószínűsítené. Ráadásul a társaság alapszabálya nem ír elő semmilyen prémiumot a piaci árhoz képest egy esetleges nyilvános ajánlattétel esetén, így az ajánlattevő befektetőt mindössze az értékpapírtörvény köti.
A Richtert változatlanul tipikus felvásárlási célpontnak lehet tekinteni, a független gyógyszergyárat azonban legalábbis az év végéig védi az állami pakett elidegenítési tilalma. Ez egy-egy befektetői csoportot vélhetően nem magas szavazati hányada miatt tartana vissza egy felvásárlási akciótól, hanem a kedvezőtlen tapasztalatokból adódóan. Egyelőre ugyanis a jelek szerint kellemetlen lehet egy társaságnál az „állami társbérlet", igaz, az állami csomag nagysága nem gátolhatna meg egy viszonylag magas áron ajánlatot tevő befektetőt az irányítás megszerzésében.
A gyógyszergyár részvényeseinek védelme egyébként a 20 százalékos szavazati küszöb elérésekor lép működésbe, a vásárlónak ekkor kell nyilvános vételi ajánlatot tennie, 50 százalékos prémiumot fizetve a piaci árhoz képest.
A Synergon szintén ebbe a csoportba tartozik, nem véletlen, hogy a részvényárfolyam mélyrepülése óta fel-felröppennek felvásárlási pletykák a társasággal kapcsolatban. A kisebbek közül a Graboplast épp az elmúlt hetekben távozott a független cégek sorából, s került át a pénzügyi befektetők által uralt cégek csoportjába. A pénzügyi befektetők kezében lévő vállalatok táborában található a NABI, a Pannon-Flax, ide sorolható a Rába, az Arago-irányítás alatt álló Zalakerámia és a Pick.
A fenti cégek közös jellemzője, hogy olyan befektetői csoport tartja kezében a kormányrudat, amelynek nem titkolt célja közép- vagy hosszú távon a vállalat továbbadása. Természetesen a pénzügyi befektető általában akkor találja meg legjobban a számítását egy-egy vállalat eladásánál, ha az szakmai tulajdonoshoz kerül, hiszen az a társaság eredményén kívül magasra értékelheti annak piaci részesedését és termelőkapacitásait is.
Az, hogy a kisebbségi részvényesek a pénzügyi befektető kiszállásánál profitálnak-e részvényeik eladásából, a jelenlegi törvényi szabályozás mellett sajnos csak a céget megvevő szakmai tulajdonos jóindulatán múlik. Az értékpapírtörvény (épt.) mindössze annyit ír elő a kisrészvényesek védelmében, hogy a 33 százalékos szavazati küszöb átlépésekor a nagytulajdonosnak legalább az előző 90 nap tőzsdei átlagárán kell nyilvános vételi ajánlatot tennie. (A BorsodChem vezetése egyébként pont ezen törvény nyújtotta látszatvédelem csapdájába esett.) Ez az előírás azonban mindössze azt teszi lehetővé, hogy a részvényesek valamilyen kiszállási lehetőséggel rendelkezzenek.
Gyakran fennáll azonban a veszély, hogy a részvényesek közötti egyenlő elbánás elve e szabály mellett sérül. A pénzügyi befektetők kezén lévő csomag ugyanis sokkal értékesebb általában egy szakmai befektetőnek, mint a kistulajdonosoktól piacon megvett kisebb pakettek. Az irányítás megszerzése érdekében megvett részvényekért a vásárlók ugyanis nem véletlenül hajlandóak magasabb árat fizetni, mint az aktuális tőzsdei árfolyam, hiszen a társaság ezzel kerül fennhatóságuk alá.
Az épt. célja az, hogy minden részvényes egyenlő árat kapjon papírjaiért, az előírt vételi ajánlat azonban könnyedén megkerülhető. Elég ehhez a vásárlónak egy kicsit türelmesnek lennie. A jelenleg pénzügyi befektetők irányítása alatt álló társaságoknál ugyanis az irányításhoz elég megvenni a részvények 32,9 százalékát a cég vezetésébe történő beleszóláshoz. Azt azonban semmi nem írja elő, hogy az említett csomagot nyílt piacon kellene összevásárolni, felhajtva ezzel a papírok árát, így a pénzügyi befektetők kedvező kiszállásukat meglehetősen egyszerűen megkomponálhatják. Elég ehhez eladni az épt. által nem érintett csomagot a piaci ár akár többszörösén is, s ezután kivárni.
A piac ugyanis egy szakmai befektető kezén lévő cég részvényeit általában diszkonttal értékeli a független cégek részvényeihez képest, így gyakran egy ilyen akció után lefelé indul el a papír árfolyama. A türelmes szakmai befektető ekkor kivárhatja, amíg megfelelően lecsökken az előírt átlagárfolyam, s ezen az áron megteheti ajánlatát, mellyel vagy kíván élni a többi részvényes, vagy nem, de az irányítás ekkor is a szakmai befektető kezén marad. A piac ennek megfelelően általában a cég és a pénzügyi tulajdonosok transzparenciája alapján árazza be a társaság papírjait, hiszen a szereplők számára nagyjából ez az egyetlen módszer arra, hogy eldöntsék, vajon ugyanakkora árat kapnak-e majd papírjaikért, mint a nagyobb tulajdonosok.
A transzparencia és a bizalom növelésére mindenesetre megfelelő eszköz lenne az ilyen cégek alapszabályába esetleg olyan korlátozásokat beépíteni, amelyek nem a nagytulajdonosok védelmét szolgálják, hanem az összes részvényesnek biztosítanak prémiumot a piaci árhoz képest, ha az irányító csomag gazdát cserélne. A pénzügyi befektetők hatalomátvételére azonban eddig az volt a jellemző, hogy az ilyen jellegű korlátozások inkább ki-, mint bekerültek az érintett kibocsátók alapszabályába, s ez egyelőre nem túl sok jóval kecsegteti az egyszerű részvénytulajdonosokat.
(Grafikonjaink három részvény árfolyamát mutatják a felvásárlás bejelentésének időszakában.)
Lovas András
