Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A világ tőkepiacait az elkövetkező pár hónapban három kérdés foglalkoztathatja. Az első, vajon meddig tart a technológiai papírok vesszőfutása. A második, milyen irányt vesz az euró árfolyamának alakulása, végül az, hogy tartósan magas szinten maradnak-e az olajárak.
A technológiai papírok árfolyamesése igen erős volt az elmúlt kilenc hónapban. A Nasdaq egy gyors, 1999 novembere és 2000 márciusa közötti felfutás után - 3000 pontról kicsivel 5000 pont fölé - március eleji csúcsértékének felére esett. A világ befektetői mostanában érzékelték, hogy hatalmas áresés zajlik. Ennek megfelelően pont annyira pesszimista jelenleg minden szereplő, mint amilyen optimista volt március elején. A következő pár hónapot nézve azonban a pesszimistáknak a fejlett piacokon vélhetően nem lesz igazuk.
Amennyiben az elmúlt egy évet nézzük, akkor megállapítható a léggömb négy hónapon át tartó erős felfúvódása, majd az azt követő kipukkadása az alappiacokat csak kismértékben - s azt is a telekommunikációs papírok esésével - érintette. A párizsi tőzsdeindex, a CAC-40 például mindenkori csúcsát érte el augusztus végén.
Mi az oka annak, hogy nem várható a tőzsdeindexek további esése a fejlett világban az elkövetkező pár hónapban? Az egyik, hogy a nagy áresés a technológiai papírok piacán már lezajlott. A világ tőzsdeindexeinek növekedését, gazdaságainak és vállalati profitjainak bővülését jelenleg két erős gyeplő tartja vissza. A magas olajárak sokak meglepetésére nem jártak érdemi inflációs nyomással, Ez annak volt köszönhető, hogy a nem olajkitermelő vállalati szektor az erős piaci verseny miatt nem hárította át a jelentékeny többletköltségeket saját ügyfeleire és végső soron a fogyasztókra. A fejlett világban tapasztalható inflációs nyomás már stagnáló olajárak mellett sem nőhetett volna tovább, ám a jelen helyzetben meginduló áresés mellett az USA és az Európai Unió éves szintű inflációs mutatói visszatérhetnek a 1,5-2,5 százalékos sávba.
Az amerikai infláció csökkenésével egyidejűleg már természetesen erősödő piaci várakozás, hogy a Fed a jövő évben több lépésben csökkentse a jelenleg többéves csúcson álló irányadó kamatlábát. Erről a napokban egyre több elemzés lát-látott napvilágot. A kamatcsökkentési trend természetesen a világ többi országát is érinti, ám a befektetők az eddigieknek megfelelően főleg az USA lépéseit fogják a tőkepiacokon lereagálni.
A monetáris lazítás, illetve az olajárak várható további csökkenése miatt a befektetők egyre kevésbé fognak az egyes vállalatok idei negyedik negyedéves és jövő évi első negyedéves profit warningjaira koncentrálni, tekintettel arra, hogy a vállalati profitokat csökkentő tényezők így már 2001 jelentős részében nem fognak fennállni. Emellett a józanul gondolkozó invesztorokat nem érintheti váratlanul, hogy az idei utolsó negyedévben a harmadik negyedéves trendhez hasonlóan rengeteg amerikai vállalat fog újabb figyelmeztetést közzétenni. Ez nem meglepő, hiszen októberben és novemberben érte el a csúcspontját az olajár, mélypontját az euró és az irányadó kamatlábak szintje is igen magas volt az adott időszakban.
Nagy kérdés lehet a jövő évben az euro-dollár keresztárfolyam alakulása. Alapvetően ezt minden másodlagos indok és magyarázkodás helyett csakis a két gazdaság jövőbeli növekedési különbségére vonatkozó várakozások vezérlik és fogják vezérelni. Az 1999 negyedik negyedéve és 2000 harmadik negyedéve közötti, 5 százalék feletti egyesült államokbeli GDP-növekedések miatt itt meglehetősen magas bázisok alakultak ki. Így valószínű, hogy az EU növekedése az elkövetkező néhány negyedévben meghaladja majd az amerikai növekedést. A lassuló gazdaság mellett az USA egyre növekedő költségvetési többlete kedvező hatással lehet az amerikai kötvénypiaci hozamokra, amelyek csökkenése viszont visszafogja a dollár vonzerejét. Emellett az amerikai részvénypiacra 1999-ben külföldről beáramló 264 milliárd dollárral sem lehet számolni (amely semlegesítette a 300 milliárd dollár feletti külkereskedelmi hiányt). Emiatt 2001-ben még nettó kiáramlás sem szükséges ahhoz, hogy a dollárt gyengítse. Valószínűleg ezeket a mozgásokat érezték az ECB vezetői, amikor hihetetlenül jó időzítéssel kezdtek el interveniálni a közös deviza védelmében. Könnyen elképzelhető, hogy a szeptember 22-i közös (ECB, Fed, BoJ) intervenciót követően az euró árfolyamának alakulása hasonló lesz 6-12 hónapos időtávon, mint amilyen a japán jené volt az 1998. június 16-i, szintén közös intervenció után, ami akkor a támogatott deviza 20-30 százalékos emelkedéséhez vezetett.
A részvénypiacokra vonatkozó mérsékelt optimizmus csak fél-, egyéves időtávra indokolt és egyfajta technikai korrekciónak tekinthető mozgást feltételez. Az itt bekövetkező emelkedés már nem az organikus gazdasági növekedésnek, a jelentékeny technológiai váltásnak lesz köszönhető, hanem a Fed vélhetően sikeres monetáris lépéseinek. 2002-ben tehát már nem várható az árfolyamok emelkedése a részvénypiacokon az Egyesült Államokban. Így a Nasdaq 5133 pontos március eleji csúcsértéke vélhetően hasonlóképp vonulhat be a tőzsdei évkönyvekbe, mint a Nikkei 1989. végi 38 915 pontos csúcsa. E gondolatmenet alapján pedig az euró-dollár árfolyamot 2002 nyarára 1,20 és 1,30 közé is várhatjuk.
Jónap Richárd
