Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Már több hete tárgyalásokat folytat az ÁPV Rt. és az OTP Bank Rt. a Postabank eladásáról. Az OTP-t vélhetően több tényező is motiválja a privatizálandó bank megszerzésében, ezek közül azonban a legfontosabb nyilván annak a lakossági piacon betöltött szerepe. A Postabank megvásárlása a magyarországi bankpiac lakossági részét tekintve logikus. Az elmúlt években ugyanis több neves nemzetközi bankcsoport is megpróbált jelentősebb szerephez jutni Magyarországon ezen a piacon, azonban igazán jelentős mértékben nem sikerült a két nagyot visszaszorítaniuk. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezen a területen a piacépítés nehéz és nem minden esetben sikerrel kecsegtető folyamat, egyszerűbb a piaci részesedést felvásárlásokkal megszerezni
A lakossági ügyfelek kiemelt szerepe magyarázza, hogy ők jelentik a legolcsóbb finanszírozási lehetőséget, továbbá a betétek és hitelek közötti kamatmarzs ennél az üzletágnál a legnagyobb. A Postabank valódi értéke nagyjából 50 milliárd forintot tehet ki, természetesen hitelportfóliója minőségétől függően. Ez teljes egészében az OTP-nek túl költséges befektetés lenne (szemben több más magyarországi nagybankkal, amelyek csak minimális lakossági ügyfélkörrel rendelkeznek).
Az OTP valódi célja a felvásárlással tehát feltehetően nem a százezer lakossági ügyfél megszerzése, hanem annak megelőzése, hogy az OTP Bank babérjaira törő többi hitelintézet megerősítse pozícióját a Postabank megvásárlásával.
A bankszektorban az elkövetkezendő öt év várhatóan a privát szektor által kezdeményezett konszolidációval fog eltelni, amelyet jelenlegi formájában nem sok bank lesz képes átvészelni, kivéve talán a hat-hét legnagyobbat. A konszolidációt három fő tényező határozza majd meg: a külföldön lejátszódó összeolvadások a hazai piacon jelen lévő nemzetközi bankok között, a csökkenő kamatok és a hazai bankok relatíve kis mérete. Az első, külföldi konszolidáció, már érzékelhető is. Gondoljunk csak a Bank Austria és a HypoVereinsbank vagy a K&H és az ABN Amro között létrejött fúziókra. A második tényező a csökkenő kamatlábak általános trendje, ami nagyobb hatékonyságra ösztönzi a bankokat. A kamatmarzs szűkülése a bankokat több lépésre is rákényszeríti. Növelniük kell hitelkihelyezéseik volumenét és a nem kamat jellegű bevételeiket, valamint csökkenteniük kell költségeiket A nem kamat jellegű bevételek növelésével intenzív fejlődésnek indulhat például a vagyonkezelés és a biztosítási tevékenység is.
Az átalakuló piacon várhatóan tovább csökken a szereplők száma, s hosszú távon a jelenlegi 42, többségében alig néhány száz millió dolláros mérlegfőösszegű bank helyett valószínűleg kevesebb szereplővel találkozhatunk.
Kercsmár András
