Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bár összességében kedvező harmadik negyedéves eredményről adtak számot a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett társaságok, a jó teljesítmény a jelek szerint mégsem volt elég jó. A nagyobb kapitalizációjú cégek közül ugyanis egyedül a gyógyszeripari vállalatok hoztak ki az előzetes várakozásoknál lényegesen jobb eredményt. A többiek teljesítménye inkább csak megfelelt az előrejelzéseknek, de bőven akadt példa kellemetlen meglepetésekre is. Persze egy-egy, a várakozásoktól elmaradó profitbeszámoló után mindig nyitott marad a kérdés, vajon a cég elért eredménye volt alacsony, vagy a várakozások voltak túlzóak.
A kellemes meglepetéssel szolgáló cégek közül a Richter és az Egis emelkedik ki, igaz, utóbbinál a piac által várt eredmény túlszárnyalása egy egyszeri tételnek volt köszönhető. A gépipar sem teljesített rosszul, a dolláron nyerő Rába és az ismét növekedési pályára állt Mezőgép egyaránt pozitív meglepetéssel szolgált. A kakukktojás ezúttal a NABI volt, igaz, a buszgyártó társaságnál már-már hagyománnyá válik, hogy az elemzők meglehetősen optimista jövőképétől eltérő profitról ad számot jelentésében.
A nagyok közül az OTP és a Matáv nagyjából hozta a várakozásokat, a vegyipari nagyágyúk közül azonban a TVK igencsak alulmúlta a piac elvárásait.
Az igazi negatív meglepetés a Mol lehetett mindenki számára, az olajipari társaság veszteségei már a harmadik negyedévben jócskán meghaladták az előzetes számításokat.
A vegyes eredmények közzététele után egyvalami biztosan elmondható a piacról, a gyorsjelentési időszak egyelőre nem adott lökést a lemorzsolódó részvényárfolyamoknak, és a nemzetközi pénzügyi befektetők, a jelek szerint nem mennek ölre egymással azért, hogy magyar részvényeket vásároljanak. A piacra természetesen jó hatással lehet a BÉT londoni road show-ja, az alapkezelők egy részének esetleg újra eszébe juthat, hogy Magyarország egyáltalán létezik.
A piaci szereplők mindenesetre nagy várakozásokkal tekintenek az év végére. A nemzetközi alapok részvényportfóliójában ugyanis a magyar papírok súlya igencsak lecsökkent az elmúlt másfél év folyamán, holott a gazdaság és a tőzsdei vállalatok nem nyújtanak igazán rossz teljesítményt. A Moody's-felminősítés - amelyet várhatóan követ az S&P-é is - vélhetően kedvező tényező lehet a portfóliómenedzserek szemében, amikor a szokásos év végi reallokáció során azon törik fejüket, vajon - az amerikai tőzsde nem túl jó teljesítménye miatt csökkenő - likvid eszközeiket melyik tőzsdére csoportosítsák át.
Igaz, a BÉT legnagyobb problémája továbbra sem oldódott meg, még mindig kevés a nemzetközi szinten elfogadható kapitalizációjú részvény, amelynek vásárlásával egy-egy nagyobb alap nem vállal túl nagy likviditási kockázatot. Ráadásul épp azok a papírok, amelyek elfogadható célpontjai lehetnének egy nagyobb méretű befektető vásárlásainak, nem teljesítenek jól.
A Mollal kapcsolatos ellenérzések valószínűleg nem szorulnak bővebb magyarázatra, az olajipari részvény - már-már újra iszonyú alacsony árfolyama miatt, amely lassan eléri az egy részvényre jutó könyv szerinti értéket - tekinthető csak jó célpontnak. A BÉT gyöngyszeme, a Matáv a legnagyobb csalódás az elmúlt fél évben, a növekedés dinamikájának megtörése miatt jelentkező és az egész telekomszektort az első UMTS-árverések óta sújtó negatív hangulat egyelőre nem változott meg.
Talán az OTP és a Richter, kisebb mértékben az Egis lehetne a nyertese egy portfólió-reallokációnak. A legnagyobb magyar bankkal igazi problémák nincsenek, a papír likviditása viszonylag elfogadható, a várható eredménynövekedés pedig kiváló okot adhat egy-egy, pénzét a BÉT-en elkölteni kívánó nagybefektetőnek. A Richter és az Egis hasonló okok miatt profitálhatna egy év végi hosszból. A vegyipari papírokat a kockázatkerülőbb alapok egy ideig várhatóan nem nagyon fogják vásárolgatni, ehhez előbb talán a tulajdoni viszonyoknak kellene rendeződniük. Kérdés, hogy a számításba jöhető blu-chipek összesen 2,5 milliárd dollárnyi kapitalizációja felkelti-e a befektetők érdeklődését.
A small-capek, a kisebb vállalatok közül persze egy szofisztikáltabb befektető már mazsolázhatna. A Rába nem tűnik például drágának, igaz, a tavasszal lezajlott, úgynevezett tőkeszerkezet-optimalizációs program okozhatott némi keserű utóízt a társasággal foglalkozó befektetőknél. A Danubius és a Zalakerámia is a célpontok közé kerülhetne, akárcsak az eredményeit látványosan növelő Pick. Előbbinél az alacsony likviditás jelenthet kockázatot, míg az utóbbi kettő teljesítménye a cég irányításában szerepet vállaló Arago-csoport nemzetközi megítélésén múlhat.
Persze akadhat még a magyar piacon jó növekedési potenciállal rendelkező, alacsonyabb kapitalizációjú társaság. A hosszt váró magyar részvénytulajdonosok így abban reménykedhetnek, hogy néhány tízmillió dollár elköltése elég indok egy nagyobb, a kelet-közép-európai feltörekvő piacokon befektető alap kezelőjének arra, hogy elolvassa a piaccal foglalkozó elemzéseket és felemelje a telefont.
Lovas András
