Várakozó állásponton a befektetők

A Magyar Nemzeti Bank korábban irányadó szerepet betöltő kéthetes betéti kamata változásának a piacra gyakorolt hatását most már csak a jegybank három hónapos kötvényének hozamával összefüggésben lehet megítélni. A rövid távú hozamok alakulását ugyanis az is befolyásolja, milyen szinten tartják ennek a konstrukciónak a hozamát. Ha ugyanis a jegybank kamatcsökkentésével csak a kéthetes hozamokat kívánta lejjebb vinni, s a három hónapos papír hozamát a korábbi állapotnak megfelelően a 10,85-10,9 százalékos sávban tartja, akkor mindössze annak kell történnie, hogy újabb pénzek áramoljanak át a kéthetes betétekből a kötvénybe. Ebben az esetben az állampapír-piaci hozamok nem változnak.
Ha viszont a jegybank általában véve áldását adja a hozamok csökkentésére, ezt a betéti kamaton kívül a három hónapos konstrukció hozamának mérséklésével is jeleznie kell a piacnak. Ekkor a befektetők úgy vélik majd, zöld utat adott a jegybank a hozamcsökkenésnek, s azt kevésbé kívánja kötvényével kordában tartani, mint korábban. Így a vevők felbátorodhatnak, s ez kihathat a hosszabb lejáratú állampapírok piacára is.
Tekintettel azonban arra, hogy a keddi kamatcsökkentés után a piaci szereplők még nemigen rendelkeztek határozott elképzeléssel arról, hogy a két lehetséges forgatókönyv közül melyik jön majd be a következő aukción, igen tartózkodóan reagáltak a jegybanki intézkedésre. Kisebb fellángolásoktól eltekintve lényegében változatlanok maradtak a hozamok, azaz az állampapírpiac - egykori szokásával ellentétben - nem reagált számottevő hozamcsökkenéssel az eseményekre.
A hétfői munkaszüneti nap miatt - akárcsak egy héttel korábban a húsvéti ünnepeknek köszönhetően - ezúttal is pénteken, lapzártánk után tartották a jegybanki kötvény következő aukcióját. Így csütörtökig álmatag hangulat uralta az állampapírpiacot. Kevesen bíztak ugyanis a jegybanki kötvény hozamának számottevő csökkenésében, megfigyelők többnyire a keddi kamatcsökkenés mértékénél lényegesen kisebb kötvényhozam-csökkentést vártak. Ennek oka, hogy már egy héttel korábban is elegendőnek bizonyult 10 milliárd forintnyi jegybanki kötvényt kibocsátani a megszokott hozamszint (ezúttal 10,85 százalékos átlag és két bázisponttal magasabb maximum) tartásához.
Így ha a jegybank komolyabb kötvényhozam-csökkentést tervez, az gyakorlatilag a papír hozamszabályozó szerepének legalábbis átmeneti feladását jelentheti. A betéti kamat csökkentése ugyanakkor nyilván megélénkíti a kötvény iránti keresletet, így egy se soknak, se kevésnek nem tekinthető mennyiséget valamivel, de nem sokkal a korábbi hozamszint alatt bocsáthat ki a jegybank. Ez pedig az állampapír-piaci status quo fenntartásával egyenértékű.
A múlt hét egészét tekintve különösen a rövid lejáratoknál figyelhető meg a hozamszint mozdulatlansága.
Az aukcionált diszkontkincstárjegyek közül a három hónapos hozama már csak egy hajszállal - két-három bázisponttal - múlta alul az azt megelőzően árverezett MNB-kötvényét. Mind a benyújtott ajánlatok összvolumene, mind az ajánlatok átlagos tételnagysága arról tanúskodik, hogy a kötvény iránt a nagyobb befektetők mutatnak érdeklődést. Érdekesség, hogy végül a két kibocsátásra azonos tényleges mennyiségben került sor. A hat és tizenkét hónapos papíroknál sem történt eget rengető változás, a 10,56, illetve 10,46 százalékos átlaghozam papírformának minősíthető.
Bár meglehetős csend honol a változó hozamú kötvények piacán, fundamentális alapon érdemes odafigyelni némelyikükre. Különösen a tőkeindexált kötvény kapcsán kell gondolkodóba esni, az infláción felül négy százalék (reál)kamatot nyújtó papírt ugyanis jelenleg névérték körüli nettó áron jegyzik, reálhozama tehát évi négy százalék. Ez egy egy hónapos fix papírral összevetve akkor jelent egyensúlyi árat, ha egy év átlagában a jövőre vonatkozó inflációs várakozásunk 6,5 százalék körüli.
A papír hektikusan változó havi értéknövekedése (hó/hó mutató alapján számított inflációs kompenzáció) miatt változatlan nettó árfolyam mellett május hónapra évi 17 százalékos belső megtérülési rátát mutatna. Szépséghibája, hogy kevéssé likvid, pontosabban szólva három árjegyzőjének együttes árjegyzési kötelezettségén (150 millió forint névérték) felül egyáltalán nem az. Talán éppen ezért olcsó, hiszen ez a mennyiség például a külföldi befektetőknek nem tétel, így a nagyok nem foglalkoznak a papírral.
ÁDÁM ZSIGMOND