Száztízezer forintot ért egy bronzbagoly

Ékszeraukciókhoz képest jelentős, körülbelül 20 százalékos volt a megmaradt tételek aránya a BÁV aukciójának első napján. Ennél is meglepőbb az, hogy jó néhány tétel esetében nem jöttek be az előzetes várakozások. A papírforma szerint megmaradt a magas, 700 ezer forintos kikiáltási áron indított, kétkarátnyi briliánssal ékesített arany karkötő, illetve az 1930 körülről származó, egymillió forintról induló, 14 karátos fehérarany női gyűrű, 15 darab, összesen 2,5 karátnyi briliánssal. Az is várható volt, hogy az órák közül az igazi különlegességnek számító század eleji percütős arany zsebóra alapáron kel majd el, de meglepő módon és viszonylag drágán vevőre találtak az apácaórák (ezek kisméretű női zsebórák), áruk 40 és 70 ezer forint közé esett.
Az egyébként nemigen kelendő lornyonláncok ára most még föl is ment, így az egyik 75 ezer forintos indulóárát 120 ezerre tornázta fel, míg egy másik 55 ezer forintról 80 ezer forintra. Még maga a lornyon is gazdára talált 14 ezer forintért, annak dacára, hogy a kerete csak aranyozott fémből készült.
Elkelt a máskor szintén nem túl kapós láncszövött színházi táska. A századelőn oly divatos darabok mai használati értéke minimális (semmi sem fér bele). A várakozásoknak megfelelően az órák közül a mutatós Jaeger le Coultre ára 100 ezer forint fölé emelkedett, annak ellenére, hogy az óra tokja a világhíres márkánál egyébként szokatlan módon egyszerű fémből és nem aranyból készült.
Éppen fordított volt a helyzet a Doxa férfióra esetében: az egyébként teljesen hétköznapi automata kronométer tokja a Doxától szokatlan módon 18 karátos sárga arany volt, a vevők a feszített, 80 ezer forintos kikiáltási árat ennek dacára is sokallták. A dupla fedelű arany IWC (ez a legendás Schaffhausen) 180 ezer forintos indulóárán annak ellenére is elkelt, hogy számlapja cserélt, így azon márkajelzés nem látható és ez az óra presztízsét jelentősen csökkenti.
150 ezer forintról 260 ezerre emelkedett a szolidnak egyáltalán nem nevezhető, a katalógus által ugyan art decónak minősített, de a stílusjegyeket mégis nélkülöző női sportgyűrű. Az áremelkedést a szépség és a mívesség hiányában az magyarázza, hogy az érte kiadott összeget a benne foglalt 1,8 karátnyi briliáns és a gyűrű platina anyagára bőven fedezi. Bár az első körben megmaradt, az ékszertételek végén mégis visszakérték azt a fehérarany szolitert, amelynek tükörsaton foglalatában egy 0,7 karátos briliáns található. A gyűrű így alapáron, 170 ezer forintért mégis elkelt.
Néhány ezüsttárgy is szerepelt az ékszertételek között. Közülük kiemelkedő árat ért el a mesterjeggyel is ellátott antik gyertyatartópár. A múlt század első felében készült bécsi munka új tulajdonosának 300 ezer forintot ért meg, ami ez esetben hozzávetőleg 400 forintos grammárnak felel meg. Szintén várható volt egy dúsan díszített, családi címervéséssel is ellátott ezüsttálca jelentős áremelkedése. A több mint egy kilogrammot nyomó darab ára 100 ezerről 220 ezer forintra emelkedett.
Kamaraaukció szintű volt a BÁV festménykínálata. A tételek leütési ára a 100 ezer forintos értékhatárt csak elvétve haladta meg. Ennek ellenére akadt egy-két kisebb értékű, de érdekes darab. Az árveréseken ritkán szereplő Kacziány Aladár tájképe például bizonnyal megérte 45 ezer forintos induló-, egyúttal leütési árát. Az anyag két legjelentősebb festménye közül az egyik, Tichy Gyula Jákob és Lea című kartonra festett olajképe 280 ezer forintról indult, a másik, Farkasházy Miklós Újságosok a Budakeszi úton című temperája pedig 120 ezer forintról, de egyik képre sem volt licitáló.
A második napon árverezték a műtárgyak, ezüsttárgyak többségét, a kisplasztikákat, a szőnyegeket és a bútorokat. Az üvegtárgyak közül a cseh poharak, likőröspalackok, vázák, tálak, általában a cseh üvegáru volt kelendő, ami nagyon keresett és jó árú Nyugaton. Az üvegtárgyak közül különlegességnek számított az az olasz üveg mille-fiori asztali lámpa, melynek 30 ezer forintos kikiáltási ára - a darab épségének, szépségének és ritkaságának megfelelően - 200 ezer forintig kúszott fel. Ugyancsak unikum volt az 1910-ből származó jellegzetes szecessziós W. M. F. tálca 90 ezer forintért, és az 1920-as évekből való, ugyancsak W. M. F. art-deco desszerttartó alpakkatálka 32 ezerért.
Meglepően magasra ugrott egy bagolyt ábrázoló kisplasztika, egy krómozott bronzöntvény 8 ezer forintos kikiáltási ára. Az 1930-as évekből származó, 6 centiméter magas, F. Pompon jelzésű madár 110 ezer forintért talált új gazdára. Szerepelt az anyagban három miniatúra is. Míg a férfit ábrázoló 45 ezer forintért, az idősödő hölgyet ábrázoló 60 ezer forintért, addig az elefántcsontra festett fiatal lány képmása, sárgaréz veretes fakeretben 180 ezer forintért kelt el.
A "Síp uccai" Országos Felebaráti Szeretet Egylet XIX. század végéről származó fémperselye, mellyel a szegény közkórházi betegek rituális élelmezésére és szeretetotthonának fenntartására gyűjtöttek, 6 ezer forintos kikiáltási árának több mint ötszöröséért, 32 ezer forintért kelt el. Egy Nepálból származó XVIII. századi Bódhiszattva-szobor ára 60 ezerről 400 ezerre emelkedett. A bútorok többsége nem talált vevőre az árverés harmadik órájának végén. A bécsi állóóra - fenyőfa alapon cseresznyefa borítással - viszont elkelt 1,8 millió forintért (550 ezer forintról indulva).
F. A.-J. J.