BUX 132484.92 -1,33 %
OTP 41660 -2,16 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

Az euró újabb nagy pofonokat kapott

Az eurótérség alapvető strukturális problémáinak napirendre kerülését követően az euró ismét sorra negatív rekordokat döntött a vezető devizákkal szemben. A tendenciát nem befolyásolta az amerikai részvénypiac elbizonytalanodása és az ECB elkeseredett kamatemelése sem. Az eurózóna pénzügyi vezetői már nem elégedhetnek meg annak hajtogatásával, hogy az euró fényes jövő előtt áll.

2000. május 2. kedd, 00:00

A múlt héten erősen kérdésessé vált az a nézet, amely szerint szoros összefüggés lenne a New York-i részvényárak alakulása és az euró/dollár kurzus között. Az amerikai tőzsdék borongósnak tűnő hangulata ellenére az euró nemcsak a dollárral, hanem a többi főbb devizával szemben is újabb és újabb történelmi mélységbe zuhant, miután vezető német politikusok a strukturális reformok lassúságára tettek egyértelmű utalásokat, elsősorban Olaszországot és Franciaországot hibáztatva azokért.
A fejetlenséget mutatta, hogy a kibontakozó euróeladási hullám közepette a német gazdasági miniszter, Werner Müller még azt ecsetelte, hogy nem aggódik az euró gyengesége miatt, mert a közös pénz alapvetően erős és árfolyama a gazdasági növekedés gyorsulásával emelkedésnek indul. Az euró/dollár kurzus a múlt kedden a New York-i Nasdaq Composite és a Dow Jones tőzsdeindexek emelkedésével egy időben egészen 0,9162-ig esett vissza. Szerdán az amerikai részvénypiacok nem tündököltek, ám a közös pénz ennek ellenére sem tudott magához térni és a többi vezető devizával szemben új mélypontokra esett.
A kényszerhelyzetbe került Európai Központi Bank (ECB) az irányadó kéthetes repokamatot csütörtökön 25 bázisponttal, 3,75 százalékra emelte, ezzel azonban olajat öntött a tűzre, mivel erre a lépésre akkor már szinte mindenki számított. A röviddel ezt követően nyilvánosságra hozott adatok szerint az USA-ban a GDP az idei első három hónapban éves összehasonlításban 5,4 százalékkal nőtt, főleg a tizenhét év óta a legnagyobb mértékű, a Fed által lassítani kívánt fogyasztói költekezéstől hajtva, ami tovább erősítette az amerikai kamatemelési várakozásokat.
Ezután az euró/dollár jegyzés a technikai elemzők által megjelölt szinteket könnyedén törte át lefelé és 0,9059-nél fogott padlót. Az euró/font újabb rekordját 0,5747-es, az euró/jen kurzusét a 96,37-es szint jelentette. A pénteken újrainduló rohamok az euró/dollár esetében már a lélektani 90 centes érték áttörésére irányultak. Mindezek nyomán a dollár és a font a német márkával szemben 15 éve nem látott magasságba emelkedett, míg a jenhez képest a világháború óta nem volt ilyen gyenge a német fizetőeszköz.
A gyenge euró a térség exportját támogató tényező, és a mostani kamatemeléssel az ECB nyilvánvalóan az infláció előtt jár. A múlt héten alaposan megtépázott tekintélyű közös pénzzel kapcsolatban a pénzügyminiszterek nem elégedhetnek meg annak hajtogatásával, hogy az erősödni fog, mert a térség megtakarításait féltő lakosságának a közös pénz iránti bizalma lassacskán meginoghat.
A közös pénz nyilvánvalóan egyik legnagyobb problémája a tagállamok közötti divergencia. Bár a tavaly leglassabban növekvő gazdaságok - a német és az olasz - idén felgyorsulnak, a 11 ország közötti különbségek óriásiak. Írországban 7,5, Finnországban 4,9, Hollandiában 4,1, Spanyolországban 3,8, Franciaországban 3,7 százalékos GDP-bővülést várnak, míg Németországban és Olaszországban a 3 százalékot alulról megközelítő értéket. A gazdasági növekedés különbségei ugyanakkor a tagállamok inflációi közötti nagymértékű eltéréssel járnak együtt, részben annak következményeként, hogy a térségben igen különböző a termelékenység és a versenyképesség. (Az egyik csapdahelyzetet éppen az jelenti, hogy az eurózóna legnagyobb gazdasága, Németország - amely elemzők szerint túlértékelt márkával csatlakozott az euróhoz - a többi állam nagyobb inflációja révén tudja ellensúlyozni viszonylagos versenyképtelenségét.)
A nagyobb konvergencia, valamint az euró gyengeségét jelző tőkekiáramlás megfordítása az eurózónában - tavaly mínusz 147 milliárd eurót mutatott a közvetlen beruházások egyenlege - a szakértők szerint csak az alapvető strukturális problémák megoldásával érhető el. Ezek közül a legfontosabbak a privatizáció, a dereguláció, a nyugdíj- és az adórendszer reformja. A gyorsuló növekedés - a tavalyi 2,3 után idén 3,4 százalékos GDP-bővülés várható - már megteremtette annak a lehetőségét, hogy a térség államai - amelyek akarva-akaratlan egymással is versenyben állnak - felvegyék a harcot az euró hanyatlását okozó tényezőkkel.
Így most az eddig az egymásra mutogatással is az euró értéktelenedéséhez asszisztáló politikusokon a sor, hogy visszaállítsák a bizalmat és érzékeltessék, élni tudnak a növekedés gyorsulásának lehetőségével.
B. P. A.

Ez is érdekelhet