Az euró újabb nagy pofonokat kapott

A múlt héten erősen kérdésessé vált az a nézet, amely szerint szoros összefüggés lenne a New York-i részvényárak alakulása és az euró/dollár kurzus között. Az amerikai tőzsdék borongósnak tűnő hangulata ellenére az euró nemcsak a dollárral, hanem a többi főbb devizával szemben is újabb és újabb történelmi mélységbe zuhant, miután vezető német politikusok a strukturális reformok lassúságára tettek egyértelmű utalásokat, elsősorban Olaszországot és Franciaországot hibáztatva azokért.
A fejetlenséget mutatta, hogy a kibontakozó euróeladási hullám közepette a német gazdasági miniszter, Werner Müller még azt ecsetelte, hogy nem aggódik az euró gyengesége miatt, mert a közös pénz alapvetően erős és árfolyama a gazdasági növekedés gyorsulásával emelkedésnek indul. Az euró/dollár kurzus a múlt kedden a New York-i Nasdaq Composite és a Dow Jones tőzsdeindexek emelkedésével egy időben egészen 0,9162-ig esett vissza. Szerdán az amerikai részvénypiacok nem tündököltek, ám a közös pénz ennek ellenére sem tudott magához térni és a többi vezető devizával szemben új mélypontokra esett.
A kényszerhelyzetbe került Európai Központi Bank (ECB) az irányadó kéthetes repokamatot csütörtökön 25 bázisponttal, 3,75 százalékra emelte, ezzel azonban olajat öntött a tűzre, mivel erre a lépésre akkor már szinte mindenki számított. A röviddel ezt követően nyilvánosságra hozott adatok szerint az USA-ban a GDP az idei első három hónapban éves összehasonlításban 5,4 százalékkal nőtt, főleg a tizenhét év óta a legnagyobb mértékű, a Fed által lassítani kívánt fogyasztói költekezéstől hajtva, ami tovább erősítette az amerikai kamatemelési várakozásokat.
Ezután az euró/dollár jegyzés a technikai elemzők által megjelölt szinteket könnyedén törte át lefelé és 0,9059-nél fogott padlót. Az euró/font újabb rekordját 0,5747-es, az euró/jen kurzusét a 96,37-es szint jelentette. A pénteken újrainduló rohamok az euró/dollár esetében már a lélektani 90 centes érték áttörésére irányultak. Mindezek nyomán a dollár és a font a német márkával szemben 15 éve nem látott magasságba emelkedett, míg a jenhez képest a világháború óta nem volt ilyen gyenge a német fizetőeszköz.
A gyenge euró a térség exportját támogató tényező, és a mostani kamatemeléssel az ECB nyilvánvalóan az infláció előtt jár. A múlt héten alaposan megtépázott tekintélyű közös pénzzel kapcsolatban a pénzügyminiszterek nem elégedhetnek meg annak hajtogatásával, hogy az erősödni fog, mert a térség megtakarításait féltő lakosságának a közös pénz iránti bizalma lassacskán meginoghat.
A közös pénz nyilvánvalóan egyik legnagyobb problémája a tagállamok közötti divergencia. Bár a tavaly leglassabban növekvő gazdaságok - a német és az olasz - idén felgyorsulnak, a 11 ország közötti különbségek óriásiak. Írországban 7,5, Finnországban 4,9, Hollandiában 4,1, Spanyolországban 3,8, Franciaországban 3,7 százalékos GDP-bővülést várnak, míg Németországban és Olaszországban a 3 százalékot alulról megközelítő értéket. A gazdasági növekedés különbségei ugyanakkor a tagállamok inflációi közötti nagymértékű eltéréssel járnak együtt, részben annak következményeként, hogy a térségben igen különböző a termelékenység és a versenyképesség. (Az egyik csapdahelyzetet éppen az jelenti, hogy az eurózóna legnagyobb gazdasága, Németország - amely elemzők szerint túlértékelt márkával csatlakozott az euróhoz - a többi állam nagyobb inflációja révén tudja ellensúlyozni viszonylagos versenyképtelenségét.)
A nagyobb konvergencia, valamint az euró gyengeségét jelző tőkekiáramlás megfordítása az eurózónában - tavaly mínusz 147 milliárd eurót mutatott a közvetlen beruházások egyenlege - a szakértők szerint csak az alapvető strukturális problémák megoldásával érhető el. Ezek közül a legfontosabbak a privatizáció, a dereguláció, a nyugdíj- és az adórendszer reformja. A gyorsuló növekedés - a tavalyi 2,3 után idén 3,4 százalékos GDP-bővülés várható - már megteremtette annak a lehetőségét, hogy a térség államai - amelyek akarva-akaratlan egymással is versenyben állnak - felvegyék a harcot az euró hanyatlását okozó tényezőkkel.
Így most az eddig az egymásra mutogatással is az euró értéktelenedéséhez asszisztáló politikusokon a sor, hogy visszaállítsák a bizalmat és érzékeltessék, élni tudnak a növekedés gyorsulásának lehetőségével.
B. P. A.