Nagy-Britanniában összefog a közösségi és a magánszféra

Az új innovációs fejlesztési eredmények és azok ipari hasznosításának egyik legnagyobb akadályát a finanszírozási problémák jelentik. Ezért figyelemre méltó az a kezdeményezés, amelynek keretében a brit magántőke és a kormányzat pályázati rendszerben elnyerhető forrásokat teremt az egyetemek számára. A University Challenge Fund (UCF) program során ebből finanszírozhatják az általuk elért kutatási eredmények ipari hasznosításának előkészítését.
A gazdaság innovációs képességének egyik nagy jelentőségű tényezője, hogyan működik a kapcsolat egyrészt az egyetemek mint az új kutatási eredmények forrásai, másrészt az ipar mint ezek felhasználója között, hogyan valósul meg a kutatási eredmények tényleges gazdasági hasznosítása.
Az egyetemek számára nagyon fontos, hogy jó legyen a kapcsolat az egyetemi kutatóhelyek, valamint az ipari felhasználók között. Ez hozzásegítheti őket a fenntartásukhoz, működtetésükhöz és fejlesztésükhöz nélkülözhetetlen bevételek megszerzéséhez. További fontos szempont, hogy a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásán keresztül az ipar adja a kutatómunka színvonalának gyakorlati kontrollját. Az a tény, hogy átvesznek valamilyen egyetemi kutatási eredményt, igazolja, hogy a K+F munka a gyakorlatban felhasználható terméket hozott létre.
A gazdálkodó szervezetek segíthetik az egyetemeket abban, hogy a kutatásaik témaválasztása megfeleljen az ipar igényeinek, az azokban részt vevőknek betekintést adhatnak az ipari szervezetek szükségleteibe és további fejlesztési terveibe. Az vállalatok-egyetemek kapcsolat mással aligha pótolható szerepet játszik abban, hogy az egyetem valóban olyan ismeretekkel vértezze fel hallgatóit, amelyekre az iparnak szüksége van, amelyek birtokában a végzettek jó esélyekkel léphetnek a munkaerőpiacra. A UCF tőkéjét jótékonysági intézmények, valamint a brit kormány adták össze. Húszmillió fontig terjedő hozzájárulást adott a Wellcome Trust és a Gatsby Charitable Foundation, további 20 milliót pedig a kormány. Támogatásért csak egyetemek, valamint azokkal együtt bizonyos kutatóintézetek fordulhatnak hozzá. Az egyetemek pályázat útján kaphatnak tőkét a kutatási eredményeik gazdasági hasznosítását szolgáló saját tőkealapjaik létrehozásához.
A támogatás elnyerésének feltétele, hogy a pályázó egyetem állja a tőkealap forrásainak legalább 25 százalékát. Az ehhez szükséges pénzt biztosíthatja a saját forrásaiból, de megszerezheti akár a hallgatóitól, ipari partnerektől, üzleti angyaloktól (kockázatitőke-befektető magánszemélyektől), kockázatitőke-társaságoktól vagy más hozzájárulásból is.
További szabály, hogy az egyetem által biztosítandó 25 százalékos tőkerésznek készpénzben kell rendelkezésre állnia. A harmadik alapítótól szerzett hozzájárulásnak is lehetőleg adomány formájában kell jönnie, de kamatmentes kölcsön is lehet. A kamatmentes kölcsönöket azonban csak az egyetem saját tőkéjéből biztosított összeg 50 százalékának erejéig lehet figyelembe venni és a kölcsönnyújtás feltételeinél szerepelnie kell, hogy annak visszafizetésére csak akkor kerülhet sor, ha az alap tőkéjének növekedése elér egy bizonyos nagyságot. A saját tőkében nem szerepelhet befektetés, vagyis az adományozók nem igényelhetnek befektetőnek járó jogokat.
A támogatást elnyert pályázók - az alap szabályainak és irányelveinek betartásával - maguk irányíthatják az így létrehozott "magvető tőkealapok" működését. Nincs korlát arra nézve, mekkora lehet egy ilyen egyetemi magvető tőkealap.
Várható azonban, hogy az adományok nagysága, amelyet a három alapító együttesen juttat egy-egy alapnak, ritkán haladja majd meg az 5 millió fontot. Előreláthatóan az egyes pályázatok értéke 2-4 millió font között lesz, a legkisebb hozzájárulás pedig 1 millió font lehet. A pályázóknak ugyanakkor tudatában kell lenniük annak is, hogy egy viszonylag kis magvető tőkealap működtetésével járó költségek aránytalanul magasak lehetnek.
Az egyetemi alapokban lévő pénz kezelésének és felhasználásának irányítására tapasztalt alapkezelőt kell alkalmazni, akinek - érdekes módon - természetes személynek kell lennie. Az egyetemi magvető tőkealap működésének irányítására és felügyeletére igazgatótanácsot kell létrehozni, amelynek az alapkezelő felelősséggel tartozik. Az igazgatótanácsba lehetőleg üzleti angyalokat, illetve kockázatitőke-cégektől, helyi üzleti szervezetektől kell tagokat megnyerni, a tagoknak legfeljebb egyharmada jöhet akadémiai és oktatási körökből.
A támogatások szervezői az alapok tevékenységét első lépésben egy évre tervezték, és úgy ítélték meg, hogy várhatóan 15-20 esetben adnak majd támogatást.
Az előzetes várakozások szerint az egyes projektekbe történő befektetések normális esetben 10-100 ezer font közöttiek lesznek és az egy vállalkozásba történő teljes befektetés nem haladja meg a negyedmillió fontot. Eddig a határig egyazon vállalkozásba egynél több befektetés is eszközölhető, feltéve hogy az kellőképpen ígéretesnek mutatkozik. A további finanszírozást más forrásokból kell megszerezni, így például kockázati tőkésektől, ipari partnerektől vagy éppen licencvásárlóktól. Az adományokra vonatkozó szabálytól eltérően az egyetemi magvető tőkealapok pénze felhasználható arra is, hogy vele más forrásokat egészítsenek ki, még akkor is, ha ez utóbbiakat befektetésként adják.
A várakozások szerint az alapoknak köszönhetően növekedni fog a gazdasági hasznosításra kerülő kutatási eredmények száma. Várható, hogy azoknál az egyetemeknél, amelyek különösen sikeresek az egyetemi magvető tőkealapokba történő befektetéseikben, ez a program létrehoz egy mechanizmust, amely biztosítja megélhetésüket az intellektuális tőkéjük hasznosításával. Brit kormányzati nyilatkozatok a kezdeményezést sikeresnek ítélik és bővíteni szeretnék a finanszírozási kereteket.
Feltehető, hogy ezen konstrukció alkalmazása Magyarországon is jelentős előrelépést hozhatna a szükséges források összegyűjtésében több területen. Valószínű, hogy lehetnek a gazdaságnak olyan szereplői, amelyeknek kifejezetten megéri, hogy anyagi támogatást adjanak ilyen kezdeményezéshez, ha cserében betekintést kapnak az érintett egyetemeken folyó kutatásokba és azok eredményeibe. Nyilvánvalóan elsősorban olyan vállalkozásokat érdekelhet ez, amelyek a gazdasági tevékenységüket jelentős részben innovációs eredmények hasznosítására építik. Kockázatitőke-cégek, technológiacentrikus vállalkozások jöhetnek itt számításba, továbbá olyan nagy társaságok, amelyek tevékenységének számottevő részét adja a fejlesztés.
OSMAN PÉTER