Mi erősítheti az újabb mélypontra süllyedt eurót?

Az európiac szereplői a múlt héten is az eurótérség negatív híreire reagáltak, az amerikai fejleményeket számításba sem vették. Bár az euró/dollár kereskedés a 0,96 fölötti régióból indult, hamar egyirányúvá vált, minthogy a német Ifo gazdaságkutató intézet konjunktúraindexe a várakozásokkal ellentétben nem nőtt, hanem a februári 100,9-ről márciusra 100,5 pontra csökkent. Ez kedden eladási hullámot indított el, az olasz kormányfő lemondásának hírére az új történelmi mélypontot szerdán 93,59 cent jelentette. Minderre rátett még egy lapáttal az EU és Ausztria közti botrány dagadása, és a kurzus 93,50-ra süllyedt csütörtökön.
Mindebből világosan látszott, hogy a piaci szereplők szinte mindenben jó okot láttak az eurótól való szabadulásra. Az egyes elemzők által emlegetett politikai bizonytalanság gyenge érv, minthogy Rómában szinte egymásnak adják a kilincset a miniszterelnökök az államfői rezidenciában (a bukott kormány a világháború óta az ötvenhetedik volt). Az EU-Ausztria kötélhúzás pedig már hónapok óta tart.
Az euró dollárárfolyamára semmilyen befolyással nem volt viszont az a hír, hogy az USA februári külkereskedelmi hiánya rekordszintre, 29,24 milliárd dollárra duzzadt. Az amerikai folyó fizetési mérleg 400 milliárd dolláros - a GDP 4,3 százalékára rúgó - hiánya elemzők szerint tovább növekszik, mert a lakosság megtakarítási hajlandósága alacsony. A deficitet így a külföldiek finanszírozzák befektetéseikkel, ami egyesek szerint leegyszerűsítve azt jelentheti, hogy az amerikai tőkepiacok esetleges megrendülése a dollárt gyengítheti.
Az eurótérség pénzügyi vezetői hosszabb ideje érvelnek azzal, hogy az amerikai tőzsdék visszaesése, az eurótérség gazdasági növekedésének felgyorsulása, valamint az amerikai és az eurózónabeli állampapírok hozamkülönbségének csökkenése nyomán a közös pénz erősödésnek indul: a Wall Street-i részvényárfolyamok körüli idegesség mára nyilvánvalóvá vált, a tízéves amerikai és német állampapírok hozama közti különbség csökkent, az eurózóna gazdasága pedig megközelítően 3,5 százalékkal nő idén.
Az euró-kamatemelési várakozások viszont tovább erősödtek, miután a legfrissebb adatok szerint az eurózóna átlagos 12 havi inflációja 2,1 százalékra nőtt a múlt hónapban, először lépve át az Európai Központi Bank (ECB) 2 százalékos plafonját. Bár az ECB vezetői az áremelkedési ütem lassulására számítanak, nem kétséges, hogy az újabb kamatemelés csak időzítési kérdés.
A G-7 államok washingtoni csúcstalálkozójának zárónyilatkozata csak egy félmondattal utalt a devizapiacokra, miszerint nemkívánatosak a gazdasági fundamentumokkal összhangban nem lévő árfolyammozgások. A jen a vérszegény közlésre erősödésnek indult, és a dollárral szembeni árfolyama már a múlt hétfőn 103,24-ra erősödött. Az intervenciós félelmek, valamint a tokiói tőzsde másfél éve szinte folyamatos felfelé ívelésének látványos megtörése nyomán a jegyzés péntekre 106 közelébe kapaszkodott vissza. Ehhez az a hír is hozzájárult, hogy a februárban a japán hitelbesorolást az esetleges leminősítés előtt figyelőlistára vevő Moody's amerikai hitelminősítő hamarosan közzéteszi vizsgálódásának eredményét.
Az euró/jen kereskedésben csütörtökre a kurzus egészen 98,1-ig süllyedt, megközelítve a március végén kialakult 97,5-es eddigi mélypontot. A tokiói pénzügyi vezetés eközben érzékeltette, hogy amíg az európaiak nem aggódnak a közös pénz értékvesztése miatt, egy vasat sem kíván áldozni az euró támogatására, azaz az euró/jen keresztárfolyamon nem interveniál a jövőben sem.
B. P. A.