Mire vezethető vissza egyes "százforintos" papírok szárnyalása?

A Humet és a Fotex szárnyalása mögötti okok egyike a befektetői magatartásban keresendő. A részvénybefektetők között számtalan olyan játékos van, akik a nagy kockázatú, nagy hozammal kecsegtető befektetések iránt érdeklődnek. Ezekből a részvényekből viszonylag alacsony a kínálat, likviditásuk mégis kielégítővé vált az utóbbi hónapokban. Az Egyesült Államokban ezt a szerepet az internetes papírok töltik be, a befektetők vágyálmaikat könnyen építhetik ezen részvényekre. Az ilyen típusú papírok sikeréhez mindenképpen kell egy olyan kör, amely keresi a nagy kockázatú befektetéseket, bízva abban, hogy a piac az átlagot messze meghaladó nyereséggel jutalmazza döntésüket.
Ha egy adott cég kockázata megnő, például kevésbé biztos befektetésbe kezd, akkor a részvényárnak a siker valószínűségének megfelelően kell változnia. Ha egy tervet a befektetők sikeresnek gondolnak, s úgy vélik, hogy ez a siker a vállalt kockázat okozta bizonytalanságot kompenzálja, akkor vásárolni kezdenek. Ellenkező esetben a részvénytársaság értéke - a kockázat növekedése miatt - csökkenni fog.
A piacon általában ez az alábbi forgatókönyv szerint zajlik. A kockázat növekedésével a részvények átkerülnek olyan befektetők kezébe, akik nagyobb kockázatviselő hajlandósággal bírnak, azoktól, akik ezt a kockázatot már nem hajlandóak viselni. Ez a befektetőikör-változás önmagában kedvező abból a szempontból, hogy a részvény kockázata a megnőtt likviditás miatt csökken. Az állandó kereslet nyomán a játékosoknak könnyebbé válik a ki- és beszállás. Extrém esetben tehát még az is elképzelhető, hogy az üzleti kockázat növekedése éppenséggel árfolyamnövelő tényezővé válik, mivel a likviditás és egy új befektetői kör megjelenése ellensúlyozza a kevésbé kockázatkedvelő befektetők eladásait és a nagyobb üzleti kockázatot.
A drasztikus árfolyam-emelkedés az alacsony kínálattal is összefügghet. A Fotex 67,4 millió részvényéből a ténylegesen közkézen lévők száma alig 30 millió (a többi a fő tulajdonos BlackBurn International és a Zürich Investment kezében, valamint a Fotex saját tulajdonában van), a Humetnél viszont a 16 millió papír nagy része szabadon foroghat. Ez azt jelenti, hogy a mostani árakon a cégek közkézhányadának kapitalizációja 10,5 és 3,7 milliárd forint. A magyar piacon lévő, kockázatkereső befektetői csoport tehát viszonylag alacsony kínálattal szembesül.
A részvények áremelkedéséhez hozzájárulhatott még egy fontos pszichológiai tényező, nevezetesen azok nominális értéke, az árfolyam ugyanis mindössze három számjegyű. Racionálisan gondolkodva egy részvény nominális értéke elvileg nem kellene szerepet játsszon az értékelésben. Az, hogy a Richter több mint 17 ezer forint, szemben a Humet év eleji 34 forintos árával, elvileg nem játszhat szerepet az értékelésben.
Pszichológiai szempontból azonban valamilyen oknál fogva mégis a kis nominális értékű befektetéseket szeretik a befektetők. A kis értékű részvények (az Egyesült Államokban penny-részvényeknek hívják az ilyen papírokat) néhány forintos árváltozása ugyanis százalékosan nagyobb változást jelent, mint a nagyobb papírok hasonló értékű árelmozdulása. Ez a pszichológiai csapda vonzza a befektetőket, s a hazai spekulánsok előszeretettel érdeklődnek a kis nominális értékű részvények iránt.
A nagy kockázatú részvények jellemzője, hogy klasszikus elemzői eszközökkel szinte lehetetlen megállapítani a reális értéküket, mivel a vállalatok döntő többsége nem nyereséges. A Humet esetében előrejelezhetetlen termékének amerikai sikere, míg a Fotexnél az internetes értékesítés felfutása nehezen megjósolható (igaz, a társaság jelentős eszközállománya azért adhat némi támpontot a papír árazásához). Az árazás, az érték hozzávetőleges megállapításának lehetetlensége hozzájárulhat a légvárépítés kialakulásához is.
A Fotex és a Humet áremelkedésének utolsóként említett, bár talán legfontosabb oka, hogy a befektetők szeretnek légvárakat építeni. A Humetnek az Egyesült Államok piacán való megjelenése az amerikai fogyasztók egészségmániájából kiindulva kellő alapot ad erre. Persze nagy kérdés, hogy az eddig a magyar piacon sem igazán sikeres termék mitől robbanna be az amerikai köztudatba. Igaz, a tengerentúlon mások a fogyasztói preferenciák, így elképzelhető, hogy az amerikai megjelenés hatalmas siker lesz. Ebben az esetben a Humet egyszer fundamentálisan is komoly értéket képviselő vállalattá válhatna.
A Fotex esetében a légvárépítés alapja a cég tényleges fundamentumai és az internet mint eszköz megjelenése az értékesítésben. A Fotexről régóta tudják a befektetők, hogy komoly ingatlan és forgóeszköz-vagyonnal rendelkezik. Ha ennek alapján értékelnénk a céget, még a mostani ár is nagyon alacsony lenne. Az átlagtól elmaradó átláthatóság ezidáig komoly diszkonttényezőt jelentett a részvény értékelése során. Ha ez a helyzet változik és a Fotex még inkább érdekeltté válik a részvényár emelkedésében, akkor a befektetők gyorsan átértékelhetik a vállalatot.
A Fotex vezetésének az árfolyam-emelkedésben való esetleges érdekeltsége azonban hamar megváltoztathatja képet. Vélhetően pont az ebben való hit az egyik alapja a mostani áremelkedésének is. Az internetes megjelenés pedig csak hab a tortán.
Az ilyen típusú papírokat a befektetők gyakran azért veszik, mert vágyálomban kívánnak élni. Kérdés, hogy az árfolyam-emelkedés indokai továbbra is vágyálmok maradnak-e, vagy tényleges események is alátámasztják azt egyszer. Addig is izgalmas játék velük kereskedni a börzén.
PLETSER TAMÁS