Laposabb trendbe került az index

A BUX március második felében kilépett a tavaly október óta kialakult emelkedő csatornából, azóta egy viszonylag kis meredekségű, lefelé irányuló sáv határozza meg az index mozgását. A mintegy öt hónapon át tartó folyamatos emelkedés során az index több mint 4000 pontot (azaz közel 70 százalékot) erősödött, így nem meglepő a korrekció. A csatorna túlzott meredeksége miatt már korábban valószínűsíthető volt, hogy az index nem tud lépést tartani vele. Hosszabb távon egy lényegesen laposabb trend kialakulása szükséges ahhoz, hogy az nagyobb valószínűséggel gátat szabhasson az index esetleges esésének. A mozgóátlagok elhelyezkedése egyelőre nem ad okot túlzott optimizmusra a rövid távú kilátásokat illetően. A mérvadónak tekinthető 9 és 45 napos mozgóátlagok éppen a napokban keresztezték egymást úgy, hogy a rövidebb áttörte felülről a hosszabbat. Egy ilyen irányú kereszteződés pedig a csökkenő trend előjeleként értelmezhető. Bár a mozgóátlagok természetükből fakadóan mindig későn jelzik a trendfordulót - azaz arra nem alkalmasak, hogy az általuk adott jelzések alapján pontosan eltaláljuk a piac lokális alját vagy tetejét -, az irányadó trend többé-kevésbé nyomon követhető segítségükkel. Érdemes még megfigyelni egy hosszabb időszakra számított mozgóátlag (jelen esetben a 90 napos) és az árfolyamgörbe kapcsolatát. A hosszabb átlagok támasz- és ellenállásvonalakként is funkcionálnak, azaz azok felfelé vagy lefelé történő áttörése jelzésértékű. A BUX veszélyesen megközelítette a 90 napos mozgóátlagot, azonban az eddig sikeres támaszként viselkedett. Ha a 45 napos átlag metszené felülről a 90 naposat, úgy a középtávú trend is megtörne.
A grafikonban szereplő úgynevezett Fibonacci-vonalak is alkalmasak a fontosabb támasz-, illetve ellenállásszintek meghatározására. Egy-egy emelkedésre illesztett Fibonacci-vonalsorozat az árfolyam esésének szab gátat. Minden egyes vonal lefelé történő áttörésekor valószínűsíthető, hogy az árfolyam csökkenése csak a következő szinten torpan meg. A tapasztalatok alapján (a piac ciklusokban történő mozgását feltételezve) egy-egy jelentősebb mozgást követő ellenirányú elmozdulás mértéke meghatározható a Fibonacci-számsorozat alapján. Az októbertől március végéig tartó emelkedést szükségszerűen követő korrekció egyes szintjei így az alábbiak: 23,6 százalék, 38,2 százalék, 50 százalék, 61,8 százalék és 76,4 százalék (0 az emelkedés tetejét, 100 annak kezdetét jelenti). A konkrét korrekciós szintek így 9471, 8842, 8334, 7826, 7198 és 6182 pontnál találhatóak. A múlt héten a BUX kísérletet tett a legelső támaszszint, a 9471 pont tesztelésére, azt azonban nem törte át. Így addig, amíg ez a támasz kellőképpen erősnek bizonyul, nem számítunk arra, hogy az index a következő Fibonacci-vonalig essen. Felfelé ugyanakkor elég nagy mozgástere van a BUX-nak, 10 487 pontig minden komolyabb erőfeszítés nélkül elszaladhat az index.
A trendvonalak és mozgóátlagok adta jelzéseken túl érdemes a piac technikai állapotának meghatározásához az indikátorokat is használni. A momentumindikátorok a piac lendületének mérésével jelzik a forduló közeledtét. A tapasztalat alapján a forduló felé közeledve az árfolyam változásának (emelkedés esetén a növekedés, csökkenés esetében pedig a lefelé mozgás) dinamikája csökken. Így a csökkenő dinamika számszerűsítésével előre jelezhető a forduló, az indikátorok pedig ezt a lendületet mérik.
Az RSI a múltbeli áralakulásból kiindulva méri a lendületet. Egy meghatározott időszakon belül (itt 14 napra) méri az átlagos emelkedések és az átlagos csökkenések egymáshoz viszonyított arányát. Az RSI segítségével a viszonylag hosszan tartó, folyamatos egyirányú mozgások számszerűsíthetők és ezt a piac ciklikusságát feltételezve természetszerűleg ellenirányú mozgás kell kövesse. Az indikátor értéke 0 és 100 százalék között mozog, a 30 alatti értékek vételi jelzések, a 70 felettiek pedig eladást jeleznek. A BUX 14 napos RSI-indikátora visszatért a 30 százalékos szint fölé, azaz jelenleg inkább emelkedést, semmint korrekciót valószínűsít.
A sztochasztikus indikátor azt mutatja, hogy egy adott intervallumon számított kereskedési sávon belül most éppen hol tartózkodik az árfolyam. Itt ugyancsak feltételezzük a piac ciklikusságát. Ha az indikátor szerint az adott kereskedési sáv alján tartózkodik az árfolyam, úgy vételt jelez (a sáv aljának tekinthető a 20 százalékos szint alatti terület). Jelenleg az indikátor a kritikus 20 százalékos szintet tesztelte és a semleges zónában van.
A fentiek alapján a rövid távú kilátások nem túl biztatóak (a 9 és 45 napos mozgóátlag elhelyezkedése erre utal), azonban az esetleges korrekciónak a 9471 pontos Fibonacci-vonal vélhetően gátat fog szabni. A vizsgált indikátorok viszont alapvetően optimizmusra adnak okot, komolyabb eladási jelként a 90 napos mozgóátlag áttörése lenne értelmezhető.
BOR GABRIELLA