Keményen küzd a japán jegybank

Nem lepte meg a piacot, hogy az immár az egymást követő ötödik negyedévben javuló kilátásokat jelző negyedéves tankan-jelentés közzététele után a tokiói jegybank (BoJ) azonnal intervencióval kezdte az új pénzügyi évet. Piaci becslések szerint legalább 10 milliárd dollárt vásárolt fel az európai kereskedési időbe átnyúló múlt hétfői beavatkozásban. A legalábbis fél szemmel az euró/jen árfolyamra koncentráló BoJ a dollár/jen jegyzést 102,8-ról 105,6-ig hajtotta fel. Az ezt megelőző idei három intervenció során összesen vásárolt fel ekkora mennyiségű dollárt.
A kényszerű miniszterelnök-váltás viszont gyakorlatilag nem befolyásolta a jenpiacot: a dollár/jen 105, az euró/jen kurzus pedig 100-101 között stabilizálódni látszott, mivel a piaci résztvevők a BoJ rendkívüli elszántságát látva jobbnak látták visszavonulót fújni.
A pénteki távol-keleti kereskedés vége után azonban - a már ismert forgatókönyvnek megfelelően - ismét intenzívebbé váltak az elsősorban az euró/jen árfolyamot támadó jenvásárlások.
Az általános vélemény szerint a BoJ egyedül nem képes ellenőrzés alatt tartani a jen árfolyamát. Ezért a japán pénzügyi vezetés vélhetően el szeretné érni, hogy a G-7 államainak e hét végén sorra kerülő tanácskozásán a többi résztvevő - a tavaly szeptemberi és az idén januári nyilatkozathoz hasonlóan - legalábbis nyilvánítsa ki az erős jen miatti aggodalmát. Arra azonban az elemzők szerint kicsi az esély, hogy többoldalú megegyezés jöjjön létre a devizapiaci folyamatok mesterséges kézbentartására. Ezt ugyanis az amerikaiak a múltban hevesen ellenezték, mondván, hogy Japán ne az árfolyam mesterséges befolyásolásával javítsa gazdaságát, hanem a belső fogyasztás élénkítésére tegyen hathatós lépéseket.
Az erősödés veszélye nem fenyegette az eurót, amely a dollárral szemben a viharos New York-i tőzsdei események ellenére sem tudott tartósan feljebb kapaszkodni, a kedd éjszakai 0,975-ös szint elérése átmenetinek bizonyult. Az eurózóna gazdasági aktivitásának növekedésére utaló beszerzési menedzserindexek rekordszintre emelkedését, a térség kedvező kilátásait egyelőre nem túlságosan honorálják a devizapiaci szereplők. A jegyzést az utóbbi időben jellemzően inkább az amerikai makroadatok mozgatják, amelyek közül a múlt héten a legnagyobb figyelem a márciusi foglalkoztatási adatokat kísérte. Az USA-ban a munkanélküliségi ráta 4,1 százalék volt a múlt hónapban és 416 ezer munkahely keletkezett. Az erős adat a várakozásokkal szemben nem gyengítette a dollárt.
Az európai monetáris politika irányítói láthatóan már azzal elégedettek lennének, ha nem morzsolódna le tovább az eurónak a dollárral szembeni árfolyama. Bár Wim Duisenberg, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke a közös pénz alulértékeltségéről és a várhatóan hamarosan meginduló erősödéséről értekezett, azt is hozzátette azonban, hogy a jelenlegi szintet megfelelően stabilnak tartja. Duisenberg és az ECB más vezetői ugyanakkor az infláció felgyorsulásának kockázatát emlegették a múlt héten. Mindez egyesek szerint előkészítését jelenti a következő kamatemelésnek, amelyre akár ezen a héten sor kerülhet.
A svájci frank, amely már a repokamatsáv március 26-i 75 bázispontos emelése után erősödésnek indult, újabb lendületet kapott a múlt héten attól, hogy a berni jegybank nem kívánja a jövőben akadályozni az erősödését. A bank a gazdaság lendületes növekedését helyezi ugyanis előtérbe, amely mellett - a deflációs nyomás elmúltával - már megengedhető a piacon az inflációs aggodalmak feléledése. A bejelentést követően az euró/frank árfolyam eddig még soha nem látott szintre, 1,569-re erősödött.
Újra a devizakereskedők látókörébe került a január közepén még közel 0,67 amerikai dollárt érő ausztrál dollár, amely csütörtökön 1998 októbere óta nem látott szintre, néhány bázisponttal a lélektani 0,6 alá került. A péntek délelőtti londoni kereskedésben enyhén tovább gyengült. Történt ez azt követően, hogy az ausztrál jegybank szerdán 25 bázisponttal, 5,75 százalékra emelte az irányadó egynapos kamatot.
B. P. A.