Eltűntek a külföldi és belföldi vevők

Megfigyelők alapvetően három okra vezetik vissza a múlt héten kialakult pesszimista állampapír-piaci hangulatot. Az első a három hete bevetett jegybanki fegyver, a három hónapos MNB-kötvény hozamemelő hatása, amely a likviditás elszívásával a hosszabb lejáratú papírok piacára is kihat. Érdekes módon éppen a három hónapos papírok hozama emelkedett a legkisebb mértékben. A jegybanki kötvényből ezúttal e műfajban közepesnek tekinthető, közel 53 milliárdos tételt dobtak piacra, 10,89 százalékos, a másnapi diszkontkincstárjegy-aukció átlaghozamánál kilenc bázisponttal magasabb átlaghozammal.
Második okként a jegybankelnök esetleges lemondásával kapcsolatos pletykákat tartják számon, ezeket azonban mértékadó piaci szereplők kezdettől fogva alaptalannak tartották. A harmadik ok egyben az első kettőnek is következménye, úgymond nem jönnek a vevők. Sem belföldről, sem külföldről. A külföldiek távolmaradásáért a korábban kialakult, talán túlontúl optimista várakozásokból való szokásos felocsúdás, esetleg más országok piacainak kedvezőbb megítélése tehető felelőssé. A hazai befektetőknél pedig a likvid eszközök szűkössége és a szkepticizmus egyaránt szerepet játszhat.
Akárhogy is vélekedik valaki az okokról, tény, hogy a hozamok jelentős mértékben emelkedtek, különösen a középtávú kötvényeknél. Csütörtök reggeli adatok alapján készült táblázatunk alapján a legnagyobb emelkedés fél százalékpontra rúg. Ha pedig a csütörtök délutáni - a kötvényaukciók utáni - állapotot mutató referenciahozamokat vetjük össze az egy héttel korábbiakkal, a hároméves futamidőnél 72, az ötévesnél pedig 55 bázispontos emelkedést mérhetünk. A hozamemelkedés gyakorlatilag a múlt hét tendenciájának tekinthető, igaz, a nagy ugrás éppen csütörtökön következett be.
A kötvények körében talán legnépszerűbb hároméves papír (2003/J) aukcióján kialakult eredmény eléggé meglepő volt. Miután délelőtt még a 9,3-9,5 százalékos hozamsávban jegyeztek árat a forgalmazók, az aukción már a legelszántabbak is csak 9,55 százalékon nyújtottak be ajánlatot. Az átlaghozam 9,65 százalék lett, de még a 9,7 százalékon próbálkozóknak is jutott papír. A kereslet persze mennyiségét tekintve komoly volt - más kérdés, hogy milyen árszinten jelentkezett -, csaknem a felajánlott mennyiség kétszerese. Az aukciós eredményeket igazolta a délutáni referenciahozam is, amely erre a futamidőre még az aukciós maximumot is meghaladta három bázisponttal.
Nem kapkodtak a befektetők a változó kamatozású 2005/F után sem, amely pedig elvileg jó menedék lehetne egy bizonytalan piaci helyzetben. A délelőtti árjegyzésben 99,4 százalékon állt a legjobb vevő. Ezzel szemben az aukción az átlagár 99,2 százalék volt csupán, s a 99 százalékon pályázók sem távoztak üres kézzel. Ennél alacsonyabban egyébként nem is lehetett ajánlatot benyújtani.
E papírnál a megpályázott mennyiség is mutatja, hogy a "valódi" vevők igen kevesen voltak. Az eredetileg 8 milliárd forintban meghatározott mennyiséget csupán 50 millióval haladta meg a benyújtott ajánlatok összege. A szerény érdeklődés láttán pedig az ÁKK 6 milliárdra csökkentette az allokált mennyiséget. Van, aki úgy véli, a mostani aukciókon túltevő visszafogottság utoljára az orosz válság idején mutatkozott, pedig akkor a mostaninál sokkalta aggályosabb volt a makrogazdasági környezet.
Április elejétől - a korábbi tervekkel összhangban - megnőtt az elsődleges forgalmazók árjegyzési kötelezettsége. A legtöbb papír esetén ez azt jelenti, hogy a jegyzett árak kétszer akkora tétel adásvételére jelentenek kötelezettséget a dealerek számára, mint korábban: az úgynevezett benchmark (referencia)-papírok esetében immár 200, míg a többi papírnál 100 milliárd forint névértékű papírt kell adniuk-venniük, ha - ahogy ők mondják - "megüti" valaki a jegyzett árat.
Négy kötvénynél azonban a forgalmazók nyomására - ez ügyben amúgy is nehéznek vélt helyzetüket tovább nem nehezítendő - az ÁKK megértőnek mutatkozott, s kivételt tett. Maradt az 50 milliós tételű árjegyzési kötelezettség a 2003/F, a 2004/F, a 2004/G és a 2005/D kötvényeknél, aminek oka, hogy ezen papírok likviditása valóban rendkívül gyenge. (A gyenge likviditás fogalma azt jelenti, hogy a kötvénypiacon szokásos - jellemzően százmilliós nagyságrendű - tételekben nehéz adni-venni, illetőleg a jegyzett árakból jellemzően nem lehet alkudni. A kisebb befektetők milliós, tízmilliós tételű tranzakcióit ez a probléma - hála az árjegyzésnek - nem érinti.)
A "felmentést kapott" kötvények közül az első három inflációhoz kötött (úgynevezett inflációkövető), tehát változó kamatozású.
A negyedik a nyugodt lélekkel változónak nem, de fixnek talán még kevésbé nevezhető tőkeindexált államkötvény, amely konstrukcióját tekintve igazi unikumnak számít, ámde - ettől talán nem függetlenül - társaihoz képest nagyon csekély mennyiségben bocsátották ki.
ÁDÁM ZSIGMOND