Tájfun söpört végig a jenpiacon

Jól kezdte az euró a múlt hetet a dollárral szemben: kurzusa közel 0,98 centre kúszott fel, amit elemzők a német bérmegállapodás hiányával magyaráztak. Emiatt ugyanis euró-kamatemelési találgatások indultak be, mivel az Európai Központi Bank (ECB) vezetői már korábban jelezték, hogy nem néznék tétlenül a túlzott, inflációgerjesztő hatású követelések teljesülését. Az IG Metall szakszervezeti tömörülés azonban váratlanul mérsékelt béremelésről egyezett meg a munkaadókkal és ez euróeladási hullámot indított el, az OPEC olajkitermelési kvóta növeléséről hozott döntése hasonló hatással járt. Szerdára az euró/dollár jegyzés 0,948-ig esett vissza.
Bár az M3 pénzmennyiségi mutató növekedése - amelyet az ECB elvileg monetáris politikája egyik pillérének tekint - februárban is jelentősen meghaladta a referenciaértéket, nem került sor az eurózóna irányadó kamatának emelésére a madridi napsütésben tartott kihelyezett ülésen. Az euró gyengeségével kapcsolatban Wim Duisenberg ECB-elnök kifejtette, hogy a közös pénz alulértékelt és az árfolyamot nem áll szándékukban befolyásolni. Paradox módon ezt követően az euró - a tavalyi utolsó negyedévre vonatkozóan éves összevetésben 7,3 százalékra felfelé módosított amerikai GDP-növekedési adat közlése ellenére - izmosodásnak indult a főbb valutákkal szemben. Az ECB szűk mozgásterének nyílt elismerése ugyanis valódi újdonságként hatott az eddig unos-untalan ismételt tézishez képest, miszerint az euró a térség gazdaságának javulásával párhuzamosan erősödésnek indul.
Hogy ez utóbbi mennyire nem így van, azt jól mutatta az euró/jen kurzus múlt heti alakulása. A pénzügyi év zárása előtti utolsó jenrepatriálási rohamokban, miközben a japán ipari termelés februári 3 százalékos megugrását jelentették be Tokióban, csütörtökön az euró/jen jegyzés néhány bázisponttal a lélektani 100 alá esett. Ezzel sokadszor igazolódott az a nézet, hogy a devizapiaci folyamatokra rövid távon nehezen alkalmazhatóak a túlzottan leegyszerűsítő fundamentális megközelítések. Az eurózóna gazdasága az előrejelzések szerint legalább 2,5 százalékkal növekszik idén, míg Japánban az is kétséges, hogy a most zárult pénzügyi évben elérték-e a 0,6 százalékos GDP-bővülési célkitűzést. Mindennek ellenére a jen rekordot rekordra halmozott az euróval szemben. A tokiói tőzsde elsősorban a külföldi érdeklődésnek köszönhetően az utóbbi időben egyre inkább magára talált - ez is a jent erősítő tényezővé vált - és talán a japán lakosság hatalmas megtakarításainak az eddiginél nagyobb része vándorol át részvényekbe, közvetve ezzel erősödhet a fellendülés hajtóerejét jelentő magánfogyasztás. Így végül megvalósulhat a forgatókönyv, amely szerint a növekedésbe vetett hit nyomán a tőkepiac által vezérelt fellendülés indul be Japánban, amiből várhatóan nem kívánnának kimaradni a külföldi befektetők sem, így a jen iránti kereslet többé-kevésbé tartós maradhat.
Mindenesetre a múlt héten meglepetésre nem interveniáló tokiói jegybank (BoJ) ma közzéteendő negyedéves úgynevezett tankan jelentése - amelynek közlését követően nem kizárt egy kiadósabb jengyengítő akció - komoly eligazítást adhat a közeljövőre vonatkozóan. A BoJ gyaníthatóan a múlt héten azért nem élt az intervenció kétélű fegyverével, mert a dollár/jen kurzus nem csúszott meg jelentősen, csak rövid időre esett 105 jen alá. A beavatkozás ellen szólt, hogy az intervenciótól félő piac gyorsan korrigálta magát, az euró/jen jegyzés még csütörtökön 101 fölé mászott vissza. Péntek délután megváltozott a helyzet. Ekkor ugyanis az intervenciótól láthatóan már nem tartó piaci szereplők a kissé kaotikus kereskedésben 97 jen közelébe nyomták le az európai valuta árfolyamát, alaposan feladva ezzel a leckét mind az európai, mind a japán monetáris politika irányítóinak
A font dollárárfolyama újra az 1,6-os érték közelébe került és az euró/font jegyzés is jelentősen - 0,6 alá - erősödött a múlt héten. Eddie George, a Bank of England (BoE) kormányzója ugyanis egyértelművé tette, hogy a monetáris politikát nem befolyásolja a font erőssége. Ennek ellenére az elemzők többsége igen valószínűnek tartja, hogy a BoE e héten ülésező monetáris politikai tanácsa most kétszer is meggondolja a kamatemelést. Az elmúlt félév szigorításait ugyanis rendre a font erősödése követte, rontva a feldolgozóipari vállalatoknak elsősorban az eurózónába irányuló exportkilátásait.
B. P. A.