Hozamcsökkenés a jegybanki kötvény ellenére

A múlt héten a szokásos három diszkontkincstárjegy-aukción kívül - s ehhez egy darabig valószínűleg hozzá kell szoknia a piaci szereplőknek - ismét a három hónapos MNB-kötvény gyakorolt hatást a hozamok alakulására. Ráadásul a jegybanki kötvényből piacra dobott pakett ezúttal jóval nagyobb volt, mint az aukcióra bocsátott három, hat és tizenkét hónapos diszkontkincstárjegyeké összesen.
A második kötvényaukción tehát működésbe lépett az a mechanizmus, amit már a múlt heten valószínűsítettünk: az első aukció tapasztalataiból (magas hozam, szerény mennyiség) okulva a pályázók mérsékelték a benyújtott ajánlatok hozamszintjét. Ennek következtében immár az alacsonyabb hozamszint fenntartásának szándéka is jóval nagyobb kötvénycsomag kibocsátására kellett hogy kényszerítse a jegybankot. Az ajánlatokat a 10,9 százalékos hozamszintig fogadták el (az átlaghozam 10,83 százalék volt), s ez 86,69 milliárd forintnyi kötvény kibocsátását jelentette. Összevetve ezt az ÁKK által hetente kibocsátott három hónapos diszkontkincstárjegy szokásos, 10 milliárd körüli tételnagyságával, jól látható a kötvény piacbefolyásoló hatása.
Talán ugyancsak az első aukción szerzett tapasztalatoknak tudható be, hogy csökkent az MNB-kötvény és a másnap aukción kínált diszkontkincstárjegy közötti hozamkülönbség is. Az utóbbi átlaghozama már csak öt bázisponttal maradt el az előbbiétől, míg egy héttel korábban 14 bázispont volt a különbség.
Érdekes kérdés persze, hogy egy adott MNB-kötvénysorozatot melyik három hónapos diszkontkincstárjegy-sorozattal érdemes összehasonlítani. A kötvény futamidejének kezdő- és végpontját tekintve az aukcióját megelőző héten árverezett kincstárjegysorozattal egyezik meg, így tehát valójában két, szóról szóra megegyező papírt tudunk összehasonlítani, csakhogy két, különböző piaci helyzetben, hiszen az aukciókat négy munkanap választja el egymástól. (Ennek oka, hogy míg a kötvénynél a pénzügyi teljesítés az aukciót követő második munkanapon esedékes, a kincstárjegynél - ha ünnepnap nem szól közbe - a hatodikon.)
Ha viszont a kötvényaukció eredményét a másnapi kincstárjegyaukcióéval vetjük össze, a két papír között egy hét időbeli eltolódás van, az aukciók között viszont csupán egy nap. Mivel azonban a hozamszint az aukció napján, az akkori állapotnak megfelelően alakul ki, szerencsésebbnek látszik az utóbbi összehasonlítás, hiszen a kialakult eredmények közel azonos piaci helyzetben jönnek létre.
(Közel egy hét alatt nyilván több makrogazdasági és egyéb esemény történik, mint egyetlen nap alatt, ami az emisszióktól függetlenül is befolyással lehet a piaci helyzetre.)
Az MNB-kötvény és a három hónapos diszkontkincstárjegy aukcióját egyébként érdemes összehasonlítani a koncentráltság szempontjából is. A jegybanki kötvény elsősorban a nagyok vadászterülete, a kisebbek inkább kincstárjegyben utaznak. A kötvénynél a célba ért ajánlatok átlagos tételnagysága meghaladta a másfél milliárdot, a kincstárjegynél viszont még a 400 milliót sem érte el. (A hat és tizenkét hónapos kincstárjegynél még kisebb értéket kapunk.)
Rövid lejáratú papírból összességében óriási mennyiség került kalapács alá a múlt héten. A piaci hozamok alakulását vizsgálva ennek ellenére arra az eredményre kell jutnunk, hogy éppen ezen, egy évnél nem hosszabb lejáratú papírok hozama csökkent valamelyest az egy héttel korábbihoz képest, míg a hosszabb lejáratoknál a másodpiaci hozamszint határozott emelkedést mutat. (Grafikonunk ettől eltérő, négyhetes időszakot ábrázol.)
A rövid papírok esetében azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy korábban egy, éppen az első MNB-kötvény megjelenésének hírére - ha úgy tetszik, mesterségesen - feltornázott hozamszint adja a bázist, tehát itt bőven volt tere a csökkenésnek. Nincs másról tehát szó, mint egy részleges, a piaci erők által kikényszerített korrekcióról. A hat és tizenkét hónapos papírok piaca egyébként igazodott a - mennyisége miatt piacvezető papírrá előlépett - három hónapos papírok hozamszintváltozásához.
A hozamgörbe tehát ismét laposodni kezdett, két végpontja valamelyest elindult egymás felé. Itt azonban ismét arra lehet gondolni, hogy a jegybanki beavatkozás előtt meghökkentően lapos volt a görbe a mostanihoz képest, így a közeljövőben a laposodás folyamatának lassú, de biztos folytatódása vetíthető előre. Feltéve, hogy különösebben meglepő esemény nem történik.
ÁDÁM ZSIGMOND