Véget érhet a légvárépítés

A nemzetközi piacokon a technológiai szektor komoly korrekciója után megnyugodtak a kedélyek, ám a volatilitás várhatóan a továbbiakban is igen jelentős lesz. Ennek oka a momentum-befektetők folyamatosan növekvő száma.
Az utóbbi években egyre több egyéni befektető próbál a tőzsdén pénzt keresni, day-trade-del, illetve egyéb rövid távú spekulációkkal. Az internet megadta ehhez a szükséges technikai hátteret, a tőzsdék szakadatlan emelkedése pedig meggyőzte a lakosságot arról, hogy a tőzsde valóságos aranybánya, amely állandóan emelkedik és ebből mindenki profitálhat.
A hagyományos stratégiát folytató, úgynevezett érték-befektetők (value investors) igen rosszul teljesítettek az elmúlt két évben. Az ő módszerük a következő. Megpróbálják megtalálni az alulértékelt cégeket, amelyek általában másokat nem nagyon érdekelnek. Hosszabb távon tartják azok papírjait, s ha valóban jól választottak, akkor nagyobb profitra tesznek szert, mint a piaci átlag. A hagyományos elveket követő befektetők közül a közismertebbek közé tartozik Peter Lynch vagy Warren Buffett.
Az új, elterjedt befektetési módszer a momentum-befektetés. Az új befektetők nem akarnak hónapokig, évekig várni, s nem elégszenek meg éves 10-20 százalékos profittal. Minél gyorsabban szeretnének eredményt elérni, s ehhez egy út vezet: a momentum-befektetés. A momentum-befektetők megpróbálják megkeresni azokat a vállalatokat, amelyek az elmúlt időszakban kiemelkedően jó teljesítményt nyújtottak fundamentálisan és technikailag. Például jelentősen növekedett az árbevételük az elmúlt negyedévekben, és a részvényük folyamatosan új csúcsokat ér el.
Ez a kedvező helyzet az, ahol a momentum-befektetők beszállnak. Alapelvük egyszerű: amelyik részvény sokat emelkedett, az jó, hiszen nyilván azért emelkedett, mert erős vételi nyomás alatt volt, ami arra utal, hogy a cég papírjait sokan veszik. Akik pedig veszik, nyilván azért teszik ezt, mert a vállalat jó.
Talán kissé leegyszerűsítve, de ez a gondolkodásmód jellemzi a momentum-befektetőket. Mivel hatalmas tömegek spekulálnak ezzel a technikával, ez önerősítő folyamathoz vezetett: mindenki csak a legjobb részvényeket akarja venni, s a gyengén teljesítőket eladják. Emiatt egy maroknyi, főleg technológiai részvény hihetetlen magasságokba emelkedett, míg a papírok többsége nem kell senkinek. Ez a folyamat pozitív visszacsatolást hoz létre és oda vezet, hogy az úgynevezett "value" papírok, amelyek standard értékelési módszerekkel olcsónak, alulárazottnak tekinthetőek, olcsóságuk ellenére tovább esnek. A drága papírok, a piacvezetők pedig még drágábbak lesznek. Ezt még az olcsó papírokban bízók is megelégelik, és előbb-utóbb eladják ezeket a részvényeket, a bejövő pénzt pedig megpróbálják olyan papírokba fektetni, melyek emelkednek, ezzel tovább erősítve a már meglévő trendet.
Így alakulhatott ki az a helyzet, amelyben a GM 8-as, a Phillip Morris pedig 6-os P/E-vel forog (majdnem 10 százalékos osztalékhozam mellett), míg a technológiai papírok P/E-je a csillagos eget súrolja.
Mi lesz azonban, ha elfogy a "value" papírokból kiáramló pénz, s nem lesz, ami tovább táplálja a hosszt? Ha ez bekövetkezik, akkor először valószínűleg a rövid távú spekulánsok adják majd el ezen részvényeket, s ha ennek során komolyabb esés generálódik, akkor valószínűleg a nagy alapok is az eladói oldalra lépnek. A Merrill Lynch legutóbbi felmérése szerint az alapkezelők nagy része erősen túlsúlyozta a technológiai szektort (itt van a momentum, ez a momentum a befektetők kedvenc terepe). A felmérés szerint tudatában vannak a túlértékeltségnek és készek a piac elhagyására, amennyiben egy meginduló esés első jelei mutatkoznak.
Minél tovább esik azután a piac, annál több momentum-befektető fogja papírjait eladni, hiszen a momentum ekkor már lefelé mutat, s ez tovább gerjesztheti az esést. Azaz, ugyanaz a momentum fogja lefelé is húzni a technológiai szektort a világban, amely az egekbe röpítette korábban. Ekkor pedig a befektetők valószínűleg visszatérnek az értékalapú befektetéshez, amely a jelenleg alulértékelt és az alapkezelők, valamint egyéni spekulánsok által legkevésbé preferált részvényekhez (autóipar, dohányipar, energiaipar, áramszolgáltatók stb.) téríti vissza a befektetőket.
Azt, hogy ez a folyamat mikor fog bekövetkezni, nehéz megmondani, egy azonban valószínű: a technológiai szektorokat jellemző grafikonok parabolikus felfutása nem fenntartható, s előbb-utóbb a tapasztalatlan befektetők a saját kárukon fogják megtanulni, hogy a tőzsdén nincsen ingyenebéd.
ZSIDAY VIKTOR