Fogyóban az olcsó papírok

A blue chipek év végi-év eleji emelkedésével párhuzamosan, illetve azt követően hétről hétre akadt egy-egy olyan kisebb részvény, amely meglepő árfolyam-emelkedést mutatott fel néhány nap alatt a Budapesti Értéktőzsdén. A néhány nap alatt lezajló szárnyalásokon néhány szemfüles befektető igen tekintélyes hozamot is elérhetett, ha időben kezdte el valamely részvény vásárlását. A történések viszonylag hasonló mederben folytak minden ilyen esetben, azonban mindegyiknek megvolt a maga sajátossága.
A nagy papírok szárnyalása után január végére már nem sok olyan részvény maradt a Budapesti Értéktőzsdén, amely fundamentális alapon igazán olcsó maradt volna. Ha akadt is ilyen, a részvény árfolyamának krónikus betegeskedését valamilyen olyan egyéb tényezővel magyarázták a szakemberek, amely indokolttá tette az adott részvény árának diszkontját a piac egészéhez képest.
Jó példa erre a Fotex, amelylyel kapcsolatban minden tőkepiaccal szorosabb viszonyban lévő befektető véleménye egyöntetű volt: a részvény nagyon olcsó, azonban a fő tulajdonos és a menedzsment egyszer már csalódást okozott a komolyabb intézményi befektetőknek, így azok vélhetően nem szívesen nyúlnak egy olyan részvény-hez, amellyel egyszer már megégették a kezüket. A társaság internettel kapcsolatos tervei és az ezzel párhuzamosan bejelentett jó hírek azonban a kedvező piaci hangulatban feledtetni tudták a befektetőkkel aggályaikat, és a részvény árfolyama rövid idő alatt a duplájára növekedett. A piaci hangulat hirtelen megváltozását jól mutatja, hogy a részvényt immár a Matávéhoz hasonló árfolyam/nyereség mutató mellett keresik a befektetők.
Emlékezetes maradhat sokak számára az Inter-Európa-részvények szárnyalása is. A viszonylag alacsony likviditású banki részvények az elmúlt két év folyamán nem igazán váltották be a befektetők hozzá fűzött reményeit. Mindenki számára emlékezetes marad a 98-as tőzsdeválság során a frissen megvásárolt brókercégen elszenvedett milliárdos árfolyamveszteség. Tavaly nyáron, amikor az elemzők még tetemes nyereséget vártak a banktól, kipattant az Omega-Tabakkal kapcsolatos veszteségek híre, ami ismét a befektetők elfordulását eredményezte a papírtól.
Idén év elején a szkeptikusabb befektetők még egy kézlegyintéssel intézték el a papír 5 alatti P/E mutatója által mutatott relatív olcsóságát, mondván, idén is biztosan előrukkol a régi kedvenc valamilyen negatív hírrel. A szkepticizmust azonban egy külföldi, kisebb kapitalizációjú társaságokra is specializálódott alap vásárlásai és különböző felvásárlási találgatások egy pillanat alatt eloszlatták, s néhány nap alatt 50 százalékot nőtt a részvény árfolyama.
Megjegyzendő, hogy a Berenberg alap, amely sajtótájékoztatón is nyilvánosságra hozta az általa vásárolni kívánt részvényeket, más "small-cap"-ek esetében is megugrást tudott előidézni - persze az előbbi két papír esetében tapasztaltakhoz ez vélhetően nem volt elegendő, a Fotex és az IEB kezdeti erősödésében azonban szerepet játszhatott (NAPI Gazdaság, 2000. január 29., 8. oldal). A Brau 6000 forint fölé emelkedésében például valószínűleg nagy szerepet kaphatott a vásárlás, hiszen a közkézhányad alacsony szintje miatt közepes tétel összevásárlása is meglódította az árfolyamot.
Sokakban megmaradhatott a Prímagáz szárnyalása is, amelynél a kivezetési találgatások hajtották az árfolyamot 3500 forintig. A papír iránti lelkesedést csak csekély mértékben hűtötték le a társaság harmatgyenge negyedik negyedévéről napvilágra került adatok. Kérdés, hogy a jövőben az ingatlaneladással és a kivezetéssel kapcsolatos találgatások vagy a várhatóan nem túl kedvező első negyedéves teljesítményhez fűződő várakozások kerekednek majd felül a piacán. Természetesen maradt még olcsó részvény a Budapesti Értéktőzsdén, az alulértékeltségnek azonban ezekben az esetekben is megvan az oka. A kérdés csak az, hogy a következő időszakban bekövetkezik-e valamilyen olyan fejlemény ezen társaságoknál, amely feledtetni tudja a befektetőkkel a részvénnyel kapcsolatos aggályaikat. Szimplán P/E alapon szemlélve alulértékelt lehet az a részvény, amely a piaci átlagos P/E hányados felén, vagy az alatt cserél gazdát (a hányados az idei előrejelzésekkel számítva 16, a Matáv nélkül 13).
Az általunk vizsgált részvények közül ilyen lehet a Brau, amely az idénre várt nyereségének mindössze 4,4-szeresén forog a parketten. Itt a diszkonttényezőt általában a nagytulajdonos jelenlétével és az igen alacsony likviditással magyarázzák a szakemberek. A Zwack mindössze a 6,6-es P/E hányados mellett cserél gazdát, a Brauhoz hasonlóan azonban talán ebből a részvényből is inkább a kedvező osztalékhozamra játszó befektetők vásárolnak, semmint a jelentős árfolyam-növekedésre számítók.
A Human sem tűnik drágának, igaz, nem annyira piac egészéhez, hanem inkább szektortársaihoz képest. A nagytulajdonos jelenléte, az ÁPV-s csomag egyelőre bizonytalan sorsa azonban távol tartja tőle a befektetők egy részét, míg a nagyobb tőkével rendelkező alapok vélhetően a likviditás hiánya miatt nem érdeklődnek a részvény iránt. Míg a Zwack és a Brau esetében kevésbé, itt természetesen már nagyobb valószínűséggel következik be olyan esemény, amely reflektorfénybe hozhatja a részvényt. Kérdés, hogy az új szabadalommal kapcsolatban belátható időtávon belül napvilágra kerül-e olyan újabb konkrétum, amely megmozgatja a befektetők fantáziáját.
Természetesen a fent említett néhány részvényen kívül még akadnak téli álmukat alvó részvények a parketten, amelyek a tavaszi napfénytől ismét életre kelhetnek. Azonban a piac egésze már nemzetközi összehasonlításban sem tűnik annyira szembeötlően olcsónak, mint fél évvel ezelőtt.
LOVAS ANDRÁS