Embrionális állapotban az opciós kereskedés

Február 18-tól jelentősen bővült a hazai derivatív termékek piacán a kínálat a Budapesti Értéktőzsdén. Ekkortól ugyanis a határidős termékek mellett szabványosított opciós termékekkel is lehet kereskedni a pesti börzén. Annak ellenére, hogy a várakozásokat meghaladó volt az új termékek iránti érdeklődés, megállapítható, hogy az embrionális állapotban levő opciós piac a hazai származékos piacok sok hiányosságára is felhívta a figyelmet.
Elsőként érdemes megemlíteni a likviditás hiányát. Az vitathatatlan, hogy a régi határidős piacon csak egyetlen likvid lejárat van (ez általában a legközelebbi december). Ennek oka az lehet, hogy a budapesti börze határidős szekciója bizonyos aszimmetriákkal bír. Ezen azt kell érteni, hogy mindkét oldalon megjelennek ugyan a spekulálók (magánszemélyek, hazai és külföldi intézmények), de az eladói oldalon túlsúly mutatkozik.
A befektetési alapok, illetve egyéb olyan piaci szereplők, akik fedezeti ügyleteket kötnek, csak az eladói oldalon jelentkeznek. Amennyiben a spekulánsok, illetve a "fedezők" egymással szemben állnak, úgy kialakul egy egyensúlyi állapot. Ha viszont a spekulánsok is inkább az eladói oldalt erősítik - azaz pesszimista a piac -, úgy az eladói nyomás hatására a kamattartalmak (a határidős és az azonnali index közötti távolság) szűkülnek.
Ez eddig rendben is lenne, hiszen ebben az esetben a fedezők zárhatják pozíciójukat, és ekkor a hozamok ismét a helyükre térnek vissza (a fedezők korábbi eladásaikat visszaveszik, azaz keresletet gerjesztenek, ami árnövelő hatású). Viszont, ha "elfogynak" a szóban forgó fedezeti ügyletek, akkor óhatatlanul maradnak a beszűkült kamattartalmak.
Mostanában is ez a jelenség tapasztalható a BUX decemberi lejáratára. Az index idén 16 százalékot emelkedett, átlépte a lélektani 10 000 pontos határt. Ez a határidős piacon felhőtlen optimizmus helyett azt eredményezte, hogy a befektetők többsége pesszimistává vált. Így a BUX-piacon nagyon alacsony kamattartalmak alakultak ki, az év végi lejárat értéke alig 400-450 ponttal haladja meg a prompt (azonnali) index értékét.
Ami a határidős piacnak a decemberi határidő, annak a szerepét az opciós piacon jelenleg a márciusi lejáratok töltik be. Mind az eladási (put), mind pedig a vételi (call) opciókra - a márciusi lejáraton kívül - üresen tátonganak a könyvek. Ennek egyik oka az lehet, hogy a szabványosított opciós piac bevezetése - annak ellenére, hogy már több mint két éve váratott magára - igencsak gyorsra sikerült (korábban mindig csak késve indult el egy-egy új piac). Emiatt csupán két-három héttel az opciós piac beindítása előtt született meg az új kereskedési szabályzat. Következésképpen a brókercégek többsége nem tudta időben módosítani a üzletszabályzatát (azaz ügyfeleknek még nem köthetnek opciós ügyleteket), és értelemszerűen a brókercégek nagy részénél hiányzik még a nyilvántartást és pozíciófigyelést biztosító számítástechnikai háttér is.
Az opciós piac alacsony likviditásának hátterében álló másik ok az lehet, hogy a szereplők egyelőre csak tesztelik a piacot. A magas volatilitás - a részvénypiac változékonysága - miatt félnek a távolabbi lejáratokra opciókat kiírni (eladni), illetve vásárolni.
A BUX bevezetésétől számított éves átlagos volatilitás 28,15 százalék, míg az utolsó 12 hónapban ugyanez a mutató 26,8 százalék volt.
A piaci szereplők volatilitásra vonatkozó várakozásait az opciós árakból visszaszámított volatilitás alapján is megbecsülhetjük. Az egy hónapos lejáratú opciók implicit (visszaszámított) volatilitása 30 és 44 százalék között volt. A széles tartomány a kötések alacsony számával, ezen belül az önkötések magas hányadával, valamint azzal magyarázható, hogy a piaci szereplők egyelőre csak alacsony volumenben, kísérleti jelleggel kötnek opciós ügyleteket. Mi segíthet az alacsony likviditású derivatív piacok likviditásának növelésében? Az mindenképp jót tenne a határidős piacnak, ha a spekulánsok érdeklődése megoszlana a különböző lejáratok között. Három-négy éve a december dominanciája mellett volt néhány más, kifejezetten likvid határidő is a piacon. Ha az érdeklődés megoszlana a különböző lejáratok között, az a piac hatékonyságát növelné, hiszen reálisabb árak alakulnának ki. Ami azonban még fontosabb: a piaci hangulatnak valószínűleg nem lenne olyan markáns hatása a kamattartalmak alakulására, mint jelenleg.
Egy másik lehetőség az lenne, ha a külföldiek érdeklődése megélénkülne a határidős, illetve az opciós piac iránt. Kétségtelen, hogy a külföldi intézményi befektetők jelenleg is jelen vannak a határidős piacon, de ha aktivitásuk fokozódna, és a forgalmuk megközelítené az azonnali piacét, az mindenképpen hatékonyabbá tenné a kereskedést. Ugyanez elmondható az opciós piacról is, és valószínű, hogy amennyiben az aktív brókercégek száma megnő ezen a területen, a távolabbi lejáratokra sem lesznek üresek az ajánlati könyvek.
NAGY PÉTER